Believe me. It's not fiction, not only me making up things, not a never-been-true fairy-tale.

Whatever you think about your father, he loves you more than you would think. He are more proud of you then you would dare to imagine. No matter how many times did you think he let you down, no matter how many times did you feel that he was disappointed in you. Do you remember those times when you did something really-really bad? When you did things that you are still ashamed about? You remember how bad was it, when you had to face the fact that your dad knows how huge shame did you bring on the family? I'm sure, that you can. And I'm sure that your father forgot these things a long long time ago.

Oh, how many times did you think that your father wants to keep himself far from you. You couldn't think it any wronger. Maybe he seemed unjust to you so many times, that you think he doesn't care about you enough. I say again, you couldn't be wronger. Maybe you thought that he is not satisfied with you, you're just not enough to accomplish his expectations. Again you are wrong.

In fact your dad wants to get close to you, show his love and proudness to you more than you could imagine. He doesn't mean to be bad to you. If he did anything wrong in relation to you than it's not experssing all these thing well enough to your direction. And that's an honest mistake.

You can think that your father supposed to make the first moves. The only thing what you may not see is that he made those first moves. Maybe you didn't realize it because you didn't imagine these moves this way. But if that's the case, maybe you could help on it. You could also work for this relationship. If you think that your dad doesn't understand you, help him to do so. Believe me, he wants to be your friend.

Deep inside we all know, that our father wants good for us. Yet we tend to refuse him when he wants to reach us, because he is not doing it on - what we think is - the right way. But growing up means that we can see the good intention and love even behind what we see mistaken steps. Doing this with our father is one of the most mature things possible.

Higgy nekem. Ez nem fikció, nem csupán az én agyszüleményem, nem egy soha-sem-volt tündérmese.

Bármit gondolsz az apádról, jobban szeret, mint gondolnád. Büszkébb rád, mintsem el mernéd képzelni. Nem számít, hogy hányszor gondoltad azt, hogy cserben hagyott, nem számít hányszor érezted azt, hogy csalódást okoztál neki. Emlékszel arra az alkalmakra, amikor valami nagyon-nagyon rosszat csináltál? Mikor olyan dolgokat tettél, amiket még mindig szégyellsz? Emlékszel milyen rossz volt, mikor szembe kellett nézned a ténnyel, hogy milyen szégyent hoztál a családodra. Biztos vagyok benne, hogy emlékszel. És abban is biztos vagyok, hogy az apád már réges-régen elfelejtette.

Ó, hányszor gondoltad, hogy az apád távol akarja magát tartani tőled! Nem is tévedhettél volna nagyobbat. Talán oly sokszor tűnt igazságtalannak, hogy azt gondolod nem törődik veled eléggé. Megismétlem: ennél nagyobbat nem is tévedhetsz. Lehet, hogy azt gondoltad, hogy nem elégedett veled, hogy egyszerűen csak nem vagy elég, hogy teljesítsd az elvárásait. Ismét: tévedsz.

Valójában az apád szeretne közel kerülni hozzád, kimutatni a szeretetét, hogy mennyire büszke rád jobban mint el mernéd gondolni. Ha hibát követett el, hát az az volt, hogy mindezeket az érzéseket nem tudta kifejezni megfelelően. És ez egy őszinte tévedés.

Azt gondolod, hogy az apádnak kellene megtennie az első lépéseket. Az egyetlen amit talán nem látsz, hogy már megtette ezeket a lépéseket feléd. Elképzelhető, hogy ezt nem vetted észre mert nem így képzelted el ezeket a lépéseket. De, ha ez a helyzet, ezen tudsz segíteni. Te is tudsz tenni ezért a kapcsolatért. Ha úgy érzed nem ért meg, segíts. Hidd el, ő a barátod akar lenni.

Mélyen legbelül mind tudjuk, hogy az apánk jót akar nekünk. Mégis, hajlamosak vagyunk elutasítani a közeledését, mert úgy gondoljuk nem a -szerintünk- megfelelő módon közelít hozzánk. De felnőni azt is jelenti, hogy látjuk a jó szándékot, és a szeretetet még a szerintünk elhibázott lépések mögött is. Ezt megtenni az apánkkal az egyik legérettebb dolog a világon.

na jó, majdnem minden aktív bloggerre -akit lájkolok itt a blogolon- rájött ay írhatnék ma este, úgyhogy én sem maradok ki belőle. Szóval akkor újra egy kis aktuaalis, holnap véget ér a 047es fogalása. Véget ér az egyetemfoglalás, de úgy, hogy remélhetőleg a társaság és a mozgalom megmarad. Szép volt, jó volt és most vége. Persze ennek azért így ebben a formában tényleg véget kellett érnie mostanra dehát persze a jó dolgoktól nosztalgiaával kell búcsúzni. Ami persze olyan mint a sírás, hogy az ezzel kapcsolatos élményeinket nemfeltétlenül osztjuk meg. Amúgy minden rendben (kedves naplóm :D).

Btkn aludni: megfizethetetlen. jó éjt srácok, értetek (is) csináltuk :)

Szemed előtt a jó pásztor
Mindened add neki át
Hadd tegyen rendet,
Mert nem lehetsz vesztes!

Hittel indulj el a vízen
Rábízhatod magad egészen
Emeld fel a tekinteted,
És hagyd, hogy lélegezzen benned

Bátran tárd szét a karod
Rábízhatod magad az úton...

Ez hozzám szólt tegnap. De a mai nap is jó volt :) ;)

Ki ne ismerné Daniel Defoet? Mindenki ismeri Robinzon híres történetét, mindenki együtt izguilt Robinzonnal (aki pedig nem, az szégyelje magát, mert kötelező olvasmány volt) és jó néhányan álmodoztunk arról kiskorunkban (ha egyáltalán nagyok vagyunk mostmár), hogy mi lenne, ha nekünk kellene egyedül élnünk egy lakatlan szigeten. Azonban arról, már kevesebben álmodoztak, hogy milyen lenne bűnözőnek lenni. Defoe viszont nem ugyanaz, mint mi, ezért neki sikerült belebújnia egy bűnöző bőrébe. Nem is akármilyen törvényszegőébe, hiszen a történetet egy nő, a címadó Moll Flanders szemszögéből meséli el Defoe. Ez a hölgyemény nem válogatott a módszereiben, úgy járta sorra a bűn különböző fertőit, mintha csak termálfürdőben lett volna. Ötször házasdott meg, tizenkét évig volt szajha,ugyanennyi ideig tolvajnő, nyolc évig deportált fegyenc volt, mint azt már a bevezető szöveg tudatja velünk. A szerző azonban nem pusztán a szórakozás kedvéért, írja le, hanem hogy intő példa legyen számunkra, mert mint az előszó tudatja: "nincsen semmilyen részében egyetlen bűnös cselekedet sem, amelyik előbb-utóbb boldogtalansággal, vagy szerencsétlenséggel ne járna(...)" Összességében a Moll Flanders egy jó (hosszú) könyv, ami a Robinson színvonalát is megtartja, és aminek elfeledett voltát kizárólag az álszent világ megbotránkozása okozta.

"Szívből csatlakoztam ehhez a könyörgéshez, és meg kell mondanom, hogy ezen az egész éjszakán mélyebb hatással volt rám Isten irgalma, amely megkímélte életemet, s e jóság tapasztalatában jobban utáltam bűneimet, mint azelőtt minden bánatomban. Akadhatnak, akik azt hiszik, hogy ez ellentmond önmagának, és távol áll e könyv feladatától; különösképpen arra gondolok, hogy sokan azok közül, akik tetszéssel és szórakozva követték történetem bűnös részének előadását, nem helyeslik ezt, amelyik pedig valójában életem legjobb része, legelőnyösebb számomra s legtanulságosabb másoknak. Mindazonáltal remélem, hogy ezek is elismerik azt a szabadságomat, hogy befejezzem történetemet."

2007. Mindenki ír valamit az évéről. Jó, nem mindenki. Sokan. Én nem tudnám hónapokra lebontva felidézni, de azért nagyjából a fonotsabb dolgokat leírom ide, ha másnem a hála felgerjesztésére.

Számomra az év nagyon jól kezdődött, januárban kaptam egy lap-topot és a félévi értesítőmbe is jó jegyek kerültek. A február teljesen kiesett az emlékezetemből(lehet segíteni). Márciusban blogolni kezdtem , ami először nagyon gyatra volt, valljuk be, hiszen a helyesírás nem volt mégcsak vendég sem az oldalon, a stílus pedig azért volt gyatra, mert soha nem vettem a fáradtságot, hogy újra olvassam az irományomat, lektorra pedig nem volt pénzem (sem időm :D):D. Voltam Van Gogh kiállításon , elkezdődött egy Tolsztoj korszak az életemben, próbáltam egy nagyon művészi szöveget megírni (végül nem lett művészi of kósz :D), Szabó Lőrinc mániába estem és Shakespearet kezdtem olvasni. Virágos áprilisunk volt, sok okoskodó gondolattal, rengeteg természet figyeléssel, Szabó Lőrinc hepp lezárással, szülinappal, amivel kapcsolatban sikerült rájönnöm, hogy kispolgári álmaim vannak, sportnappal , és Shakespeare humorának felfedezésével. Tikkasztóan köszöntött ránk a május. Sokminden történt: volt ballagás, népligetbéli virágokkal , volt örülés az iskolahonlapon közzétett cikkemen , volt sok-sok Négyszögletű Kerek Erdő, volt meg nem nyert Jeruzsálem verseny , volt kórus és végül, de nem utolsósorban (ez megko mekkora lerágott csont!) volt könyvhét nagybátyám könyvével, amit máig sem sikerült elolvasni... A június legfontosabb eseménye természetesen az iskola vége lett volna, ám mégsem az volt. Kiderült ugyanis, hogy felvettek egy különképzésre magyarból és töriből. Emellett volt Tolsztoj korszak szüneteltetés (máig is tart), Romhányi sorozat, évvége , 100. bejegyzés és a könyvhét mégiscsak ebben a hónapban volt... A júliust a semmittevés, az olvasás és a munka töltötte ki, az augusztus pedig a táborozások és a nagy események jegyében telt el. Voltam Kiskörén , Erdélyben és Szolnokon és ekkoriban vált Kecskemétből világváros . Szeptemberben kezdődött az iskola , (túl) sok kilencedikessel, és a mentor képzésekkel. Októberben volt egy esküvő (a harmadik amin részt vettem idén, aminek nagyon örültünk, Novemberben elkezdett havazni és a december igazán téliesre sikeredett, volt fehér karácsony , ajándékok oda és vissza, míg elérkezett a mai nap, az év utolsó napja.

Összességébe véve, minden tekintetben gyarapodtam. Voltak öröm és sértettség könnyei (dramatizált változat). Volt kacagás és volt melankónia. Sok csodálatos embert ismertem meg, lettek új barátaim, és sikerült elveszteni is párat. Volt csalódás, de a remény soha nem múlt el (csöpp-csöpp). Hálás vagyok azért, ami történt velem idén.

Úgy érzem, ma 3 pontot ugrott a népszerúségi mutatóm az iskolában. Bár lehet, hogy csak azért tűnt így, mert vidám voltam... Egyébként így már lehet, hogy nem én vagyok a legnépszerűtlenebb (ez nem depis). Persze ez csak érzés, de azért reménykedem, hogy hátha egy vidámabb korszakom jön majd. Huzamosan. EGyelőre boldog vagyok- de még mindig számító...

Ha valaki állít neked valamit és elhiszed neki és közben csak beugratott, akkor miért kell azt mondani neki, hogy bedőltél neki! hangos gúnykacajok között? Az olyan rossz néha. Azt hiszem, hogy ezzel csak az emberek belénk vetett bizalmát vesztjük el szép lassan. Persze jöhet a kérdés, hogy miért volt olyan naiv az illető. Pontosan azért, mert megbízott a másik illető szava-hihetőségében. De azért egy az egyben nem ítélem el őket, mert esete válogatja, hogy rossz-e vagy jó, és magam ellen sem szeretek beszélni. Az is lehetséges, hogy teljesen feleslegesen írom ezt le, mert az emberek azért mindig igyekeznek tőlük telhetően legjobban dönteni. Inkább csak a súlyát nem mérik fel, illetve a hatásfokát nem mérték fel jól. Hihetetlen. Ilyeneket minek írok le? Légből kapott gondolatok...

És haza jöttem. Az erdélyi tábor jó volt, csak sajnos nagyon rövid és a rosszindulatú híreszteléseknek pont az ellenkezője történt, tehát javallom mindenkinek, akárki is legyen az, hogy látogassa meg egyszer azt a tábort is. Most pedig azt hiszem leírom az eseményeket, ami nem fog túl hosszúra nyúlni, mert hamar felejtek, de majd mindenki ítélje meg, hogy beváltottam az ígéretemet.

Tehát hétfőn hajnali 5-kor indultunk vonattal Nagyvárad felé. Püspökladányon szálltunk át, ahol nem adtak nekünk nemzetközi jegyet, tehát le kellett volna szállnunk jegyet vásárolni. Azonban egy kdves, bár kiséé fontoskodó nénike segített nekünk, és nem kellett fárasztanunk magunkat, hanem lefizettük a kalauzokat... Mikor aztán Ngyváradra értünk, Á. csodás szervezése folytán feltettek minket egy IC-re, ami nagyon kényelmes volt, szép volt, jó volt, gyors volt, csak épp pont anyiba került rá a jegy (103km) mint kecskeméttől Nagyváradig. A táborban aztán elhelyezkedtünk, kisebb bonyodalmak után mindenki megtalálta a helyét, és lőn este és lőn reggel, második nap. Ezen a napon voltak a sport versenyek selejtezői, amiből szinte természetesen egyből ki is estünk. Mellékes információként mg azt is megemlíteném, hogy ezen az éjszakán 0-2-ig én voltam az éjjeliőr, ami azért volt jó, mert olvashattam:P. Szerdán mentünk túrázni. ERről csak annyi szót ejtenék, hogy mindenkinek tetszett, nekem is, különösképpen azért, mert az egyik csapattársammal egy hegyekben levő álomházat kiviteleztünk a kirándulás során, ahova el lehet menekülni 2 hétre a rohanó világ elől. Egyszóval kifogástalan lett volna az egész, ha valamelyik észlény nem babrál a jelzések közt és vezeti félre a tábor lakosságának mintegy felét. Hogy csütörtökön mit csináltunk, azt nem tudom, csak azt, hogy az esti alkalom issssszonyatosan jó volt. Pénteken pedig a sport és Biblia vetélkedő döntők jatszódtak le. Este rock koncert volt, amit nem igazán élveztem, és a díjkiosztás is megtörtént.Nagy meglepetésre a túra versenyen mi értük el a 3. helyet, amiről még bszéltünk is a kirándulás alatt, hogy milyen jó lenne azt megnyerni és a Biblia vetélkedőn pedig mi lettünk a 2.-ak. Szombaton jöttek értem a szüleim, elmentünk megnézni egy közeli víztározót és visszafelé pedig leültünk a patakpartra piknikezni. Végül megtértünk barlangjainkba.

Ámde különbség van rágalom és rágalom között. Valaki felől álhíreket terjeszteni, rejtettebb hibáit felkapni, továbbadni, ismerőseinél jó hírét aláásni, árulkodni, ezek bizonyosan mind nemigen szép foglalatosságok, ez nemtelen rágalom; de ismerni a világ gyöngeségeit, s azokat ártatlan téveteg lelkekkel megismertetni, óvni, figyelmeztetni valakit, aki különben nagyon érzékeny, nagyon esendő, az útjában fekvő tövisekre, kavicsokra, sikányokra, békákra és vermekre, ez már ismét helyes dolog, ez nemes rágalom. (Ámbár lesznek, akik e szót ismét nonszensznak fogják nevezni.)

Azt hiszem megvan, hogy mit akartam annak idején írni, amit mindig elodáztam. Ezt: Az emberek értelmetlenül elítélőek valakivel, hiszen ha valkivel úgymond nincsenek jóban az két ok miatt lehet vagy azért mert jóban voltak és összevesztek, akkor pedig nyilván van annak az embernek olyan tulajdonsága, ami miatt jóban volt vele, vagy pedig azért mert előítéletes, akkor pedig ha egy kicsit jobban megismeri a másikat, akkor észre fogja venni, hogy van olyan jó tulajdonsága, amiért lehet szeretni. Magyarul minden ember passzol egymáshoz, mindenkivel van egy kevés közös tulajdonságunk, csak rajtunk áll, hogy ezt a közös pontot észre vesszük-e vagy sem. Tehát az emberek értelmetlenül bunkók egymáshoz, értelmetlenül írják le alapból az embertársukat, és értelmetlenül támaszkodnak az illető rosszhírére. Sajons ezt alátalában nem gondolják végig az emberek, pedig ez nem egy nagy dolog, hiszen lám én is rájöttem mnden különösebb megerőltetés nélkül.

Ezennel lezárom a virágzófás tavaszt, amit már szintén egy ideje meg akartam tenni, csak rendszeresen akkor eredt el az eső, azt pedig feltétlenül ide akrtam írni, hogy beköszöntött a forró, tikkasztó nyár, amit nem tehettem volna meg esőben...

Kedves olvasók blablabla.

Szóval ma beakartam illeszteni egy hazafias Vörösmarty idézetet, de a mozilla bénázik (hát még az explorer) szóval majd holnap is ráérek ezen idegeskedni. Még mindig nem értem a Feltámadás végére(grrr) úgyhogy ezt leírom és megyek olvasni. Ma megint egy olyan dolgot akarok megosztani amire magam jöttem rá, csak már régebben. -Azért erről írok, mert más nem jutott eszembe, amiről ma gondolkoztam.- Arra jöttem rá tehát, hogy az embereknek nem szabad a NAGYON ismétlem NAGYON NAGYON jótulajdonságaikat (pl: ami zavarba hozza az illetőt, mert nagyon örül neki, hogy végre ezt is észrevették) a szemükbe mondani, mert vagy elszállnak maguktól, vagy hízelgésnek tekintik (Ezt magamra vonatkoztatva is mondom, még az is lehet, hogy ez csak nálam van így), de rosszat sem szabad mondani a másikról. Szerintem elég világos, hogy miért is nem... Most megígérem a nem létező olvasóimat tanúul hívva, hogy megpróbálok mindenkivel ehhez mérten viselkedni (sajnos ez a jó véleményre vonatkozó megjegyzéseknél nem lesz nehéz) Figyelem!!! azt egy szóval sem mondom, hogy nem szabad jót mondani az emberkről!!! Én az olyanokra gondoltam ami, esetleg elbizakodottá tesz ami egyénfüggő, lehet, hogy van olyan ember akinek ha tízszer elmondod, hogy te egy zseni vagy(persze nem ironikusan) akkor is azt mondja hogy ő buta... Ezeket az embereket hívjuk bölcseknek; talán. De lehet, hogy csak megáltalkodott makacs a nevük.

Más: Ma az osztállyal és a 9A. val, valamint PT tanár úrral körbe látogattuk a március 15.-ei helyszíneket így elmaradt az utolsó 3 óránk. Nekem speciel tetszett a körút és a Nemzeti Múzeumnál is voltunk, (nem ez a nagy szám) és pont akkor volt az állami megemlékezés előadásának a főpróbája. Miután pedig a programnak vége volt, visszamentem, és még egy félórát néztem az előadást így már tudom a fél ünnepi programot...

Nos, a holnapi viszontlátásra._

ui: senki ne próbálja behajtani a változásokat, mert én tudom, hogyha akarom akkor nem azért fogom megcsinálni, mert x és y úgy szeretné...

uui.:ha valaki nem szeretné, hogy vele szemben változzak ezen a téren, csak szóljon...

végül: Én személy szerint fogok másokra jót mondani, én szerintem csak a legrosszabb eseteket mondtam el, és ezzel az irománnyal csak a veszélyforrásokról akartam írni(vagy ilyesmi, tehát csak szélsőségekről van szó, bár így értelmét vesztette az írás, de meghagyom hogy ebből is okuljak.)