Talán elvesztettem a motivációmat? Lehet, hogy ez olyan öregemberesen hangzik, de nem sok értelmét látom az egésznek. Nem válaszolok arra amit írnak, nem vagyok a legjobb, nem vagyok a legrosszabb. A blogom nem a legkihaltabb, de nem is a leglátogatottabb. Nem én írom a legszebb mondtokat, de a legrondábbakat sem. Még szövegekből sem. Nem én vagyok a legnagyobb ismétlődés, vagy refrén-szerűség rajongó, de azért szeretem használni, mert kényelmes. És mert lusta vagyok, hogy igényesen írjam meg, nem fordítok rá elég energiát. Lehet, hogy nincs semmi értelme? Lehet. Biztos, de az értelemről nyitott vitáknak sincs értelme. Ugyanis csomó dolognak úgysincs semmi értelme. Minden hiábavalóság a nap alatt. Ez van. De ezért nem kell öngyilkosnak lenni, élni kell szépen tovább azb életet és reménykedni a jobb jövőben. Nincsenek egetrengető gondolataim, de fejlődik, és bár semmi szélsőség nincs itt, akármennyire is szeretném, azért nem hagyom abba még. Mert...

Most következik végre az a rész, amikor végre őszintén bevallom, hogy üres nyavajgás a bejegyzésem, amit nem szabadott volna leírni, nektek pedig mégcsak ránézni sem (ez milyen jó reklám). Szóval erősen óvlak titeket az alábbiak elolvasásától. Émelyést, dühöt, meg még kitudja mit okozhat.

Állítólag (hugom kedvenc mondatkezdése, amit rühellek, de használok) a bizonytalanságnál még a rosszról való meggyőződés is rosszabb. Én viszont örülnék, ha kicsivel később hirdetnék ki ezeket az eredményeket, mert addig sikerülne lenyugtatnom magamat. Mert ugyebár majdnem egy hónap alatt nem találtam tényt ami megcáfolná, hogy nem omlik össze az én kis világom (egy része), ha nem kudarc lesz a pályázat vége.

Sajnálom. Amíg nem leszek hajlandó kevésbé egoista lenni,addig nem olvashatjátok a "csodálatosabbnál-csodálatosabb"írásaimat.Rájöttem ugyanis, hogy ha valaki valamilyen művészetet komolyan vesz, akkor abban sikeres is lesz valamilyenszinten, de az átlagtól nem lesz eltérő emiatt. Még én sem leszek az, akármennyire is kivételesnek tartom magam egoizmusom folytán.

B.

Nem érdekel. És nem is akarom, hogy érdekeljen. Nem érdekelnek az emberek, hogy mit éreznek, mit gondolnak. Egy hétig itthon, csak könyekkel és a családdal. Ezt akarom. Még sütit sem akarok csinálni. Antiszociális lettem. Mert. Mert egyszer mindennek vége lesz és csak akkor kezdődik ami igazán számít. Addig is, legyen vége akárminek nyugodtan, nem ütöm bele az orromat, nehogy még mindent eltörjek a porcelán boltban. Én elefánt.

Ma semmit nem csináltam. Sem itthon, sem az iskolában. Na jó, ott azért igen, mert például rendszeresen sikerült belepofáznom khmm elnézést, szóval sikerült megválaszolnom azt Biblia órán, aminek megválaszolása a javítók feladata lett volna...

Kitaláltam egy "okosságot": Ha szeretsz valamit, hagyd ott, ha visszajön hozzád, akkor a tied, ha nem, akkor sosem volt a tied. Főleg így van ez a csokival...Ez nagyon erőltetett...

Francia címeimet pedig nyugodtan lehet nyílt támadásnak tekinteni a reálosok ellen (pl. akik szeretik a törit :D)

hátnem írtam. No nem azért, mert nem volt mit írni, hanem azért mert nem volt rá időm, és az az igazság, hogy most se lenne, csak mégis írok... Elolvastam a Vízkereszt vagy amit akartok című kiváló művet, amit mindenkinek ajánlhatok, sőt merem ajánlani a Szentivánéji álom-ot is, már aki nem olan puritán, hogy ilyeneket olvasson. Bár a Tanárúr azt mondta, hogy Dante poklát is el lehet olvasni, ez pedig ahoz képest kispista, vagy kismiska, ahogy tetszik...

Az jó dolog, hogy a az emlékek megszépülnek?  Mert van aki azt mondja, hogy nem, és igaza lehet, mert a rossz tapasztalatokból tanul az ember, de lehet, hogy mégis jó dolog, mert nincsen tökéletes esemény, mert mindig van egy két rossz élmény, és ha ezek nem szépúlnének meg, akkor egy idő után mindenki depressziós lenne a sok rossz emlék miatt, bár lehet, hogy csak nekem kerül mindig üröm az örömbe...

Még megyek irodalmat tanulni, mert holnap dogát írunk. Meg lesz kémia, biológia, és még fizika is:S Sőt dupla matek, és dupla francia. Már mst elfáradtam...Bár lehet, hogy csak attól, hogy ma egész délután cikket írtam...

Minden azon múlik, hogy az emberek azt hiszik: van az életben olyan helyzet, amikor szeretet nélkül bánhatunk embertársunkkal; márpedig ilyen helyzet nincsen. Tárgyakkal bánhatunk szeretetlenül: vághatunk fát, vethetünk téglát, kovácsolhatunk vasat szeretet nélkül, de emberrel éppen úgy nem bánhatunk szeretet nélkül, mint ahogyan méhekkel nem bánhatunk óvatlanul. Ez már a méhek sajátsága. Ha óvatlanul bánunk velük, magunk is kárt szenvedünk. Ugyanígy van az emberekkel. Nem is lehet másképp, mert a felebaráti szeretet az emberi élet alaptörvénye. Igaz, az ember nem kényszerítheti magát a szeretetre, úgy mint ahogyan a munkára kényszerítheti magát, de ebből még nem következik, hogy szeretetlenül bánhatunk embertársainkkal - különösen, ha valamit követelünk tőlük. Ha nem érzel magadban szeretetet embertársaid iránt - fordult Nyehljudov gondolatban önmagához -, akkor ülj csendesen, foglalkozzál a magad dolgával, amivel akarsz, csak az emberekkel ne. Mint ahogyan az evés is csak akkor jár haszonnal, s akkor nem árt, amikor gyomrod kívánja az ételt, éppen úgy az emberekkel való bánás is csak akkor jár haszonnal, s nem kárral, ha szereted őket.(Tolsztoj:Feltámadás 2. rész, 40 részlet)

Ez így van, az embereket szeretni kell, mindenkit, még ha a mai társadalom teljesen mást sugall is, hiszen mi egy fogyasztói társadalomban élünk, aminek az a lényege, hogy az ÉN szükségeim be legyenek töltve, ÉN jól lakjak, ÉN jót szórakozzak stb.az már az illetőt legkevésbé sem zavarja, hogy mondjuk azt az ételt, amin ő utálkozik, csak mert nem szereti, azt az ételt valaki más még a kukából is ki szedné, csak hogy legyen mit ennie...Az emberek nagy része még a saját feleségét, gyerekeit sem szereti, hisz mikor a feleségét csalja, akkor az egész családjukat elárulja, hogyan is várhatnánk el tehát, hogy a többi embert szeresse? Ma már úgy kell keresni az olyan férfit, aki még nem csalta meg a feleségét, hiszen az emberek nagy többsége csak vasárnapi keresztény, ha egyáltalán kereszténynek, mondja magát, persze ez alól is vannak kivételek, hiszen nem mindegyik egyházban felejtették el a ne paráználkodj parancsolatát (ezeken a helyeken persze nagy hangsúly van helyezve az emberbaráti szeretetre és a megbocsátásra is)...
Az hogy az emberek nagy része ma már szingli, az sem jelenti azt, hogy ők kivétel lennének a szeretelenség alól, hisz ők még meg sem próbálnak szeretni, nincs elég erejük ahhoz sem, hogy egy olyan kapcsolatbabele menjenek, ami bármiféle lemondással is járna...Egy kicsit, még a párkapcsolatokról, az emberek nagyrészének van "párja" de ezek a kapcsolatok, hogyha kitartanak2 évig, az már elég nagy számnak számít. Van aki szerint, egy ilyen gyorsan tova tűnő "szeretet" szeretet egyáltalán, hisz ez ellentmond azzal amit a szeretet himnusza mond: "A szeretet soha el nem fogy" Ez szerintem így van az igazi szeretet, soha, de soha nem fogy el, és persze hogy a szeretet lemondásokkal jár, hiszen a szeretet az az adásról szól,de a szeretet jó dolog, mert szeretet nélkül az ember semmi...