"So come on! We've all been wrong, don't think you're ever too far gone. This is the time to hit rewind. New year is here, leave the old one behind!"

Mindenki szeret ünnepelni, (nem igaz, na és?) de én legjobban akkor szeretem az ünnepeket, ha át is tudom érezni azt, amiről szólnak. Különben az ünnep nem ünnep csak pár szabadnap, amikor ugyanúgy pihenek mint minden hétvégén. Ugyanazokkal a dolgokkal foglalkozom, ugyanazokkal a gondolatokkal töltöm meg magam. Ha viszont tényleg ünnepelek, akkor minden más. Akkor rájövök, hogy mi a hagyományok értelme, megérzem azt, hogy miért is tartották különlegesnek és ünneplésre méltónak azt a napot nemzedékekkel a születésem előtt is. A szimbólumokat gondosan megfigyelem, egyszóval a lelkemet is leköti az ünneplés. Ezért különös most számomra a zsidó őszi ünnepségsorozat. Nem ünneplem, és nem tartom ugyan, de mégis van hozzá közöm, mert úgy gondolom, hogy a zsidó vallásnak (is) nagyon sokat köszönhet az a kultúrkör, amit ma úgy hívunk Európa.

Ezek a napok a bűnbánat és a megbocsátás napjai. Bocsánatért folyamodunk, és ugyanakkor nagylelkűek is vagyunk mindenkivel szemben. A tiszta lap napjai. A Ros hasana az új évről, és ezzel együtt az új kezdetről szól (ez idén szeptember 4-6 közé esett) a Jom Kippur pedig az elengedésről, és a múlt megítéléséről szól (idén szpetember 13-14-re esik). A kettő közötti napok a bűnbánat napjai, amikor az új év és ünneplés tényleges elkezdése előtt megítélünk magunkban minden cselekedetet az elmúlt évből. Igyekszünk az elmúlt esztendő bűneit, hibáit lemosni magunkról, és megfeledkezünk a sérelmeinkről. Tiszta lapot kérünk, és tisztalapot indítunk magunkban mindenkinek. Hiszen az új év csak akkor lehet igazán új, ha minden rosszat ott tudunk hagyni az óévben. Minden sérelmet, minden hibát.

Ez a két ünnep az ember egyik leghőbb vágyának megtestesülése is egyben. Az emberekkel, a sorsunkkal, a múlt hibáival való megbékélésre törekvés kifejeződése. Hisz mi az egyik legnagyobb vágyunk? Hogy tiszta lappal indítsunk. Hogy a múlt ne nyomja a vállunkat, ne kísértsen éjszakánként, ne visszhangozzon a fülünkbe. Ez pedig akkor történhet csak meg, ha megbocsátást nyerünk és megbocsátást adunk. Megküzdeni a megbocsátásért közel olyan nehéz, mint megküzdeni magunkkal, és megbocsátani. De nincs más út a minőségibb élet felé. Legyőzni magunkat, az igazságérzetünket; illetve megváltozni a hibáinkból valószínűleg a legnehezebb dolgok. De megéri küzdeni velük.

Most csak azért írok, mert megígértem, és az ígéret szép szó.

Ezzel most minden könnyen eltántorítható embert elrettentettem, tehát tárgyra térek: valójában van egy remélhetőleg elég szemléltető, világos (és meglehet mérsékelten izgalmas) bejegyzésem, ami viszont csak félig van kész egyelőre, de ígérem kész lesz. (Lassan egyébként politikusi szintre emelem az igértgetést :D)

Tényleg tárgyra térek, szóval csodálatosan boldog húsvétot kívánok mindenkinek, amit húsvétnak még csak-csak, de nyuszinak semmiképpen nem vagyok hajlandó nevezni. Hat év alatt ugyanis egy dolog biztosan maradt: én nem tudom egyeztetni a nyulat a feltámadással, és annak az üzenetével. Jó persze nyilván ez fakad abból is, hogy számomra elég nagy jelentősége van ennek az ünnepnek (ezt az mutatja a legjobban talán, hogy én a karácsonynál is jobban szeretem, és felemelem ezt az ünnepet, ha tehetem). Mindezek ellenére én azt, hogy "boldog nyulat" kizárólag egy olyan mélyen gúnyos kontextusban vagyok hajlandó kiejteni, ami arra irányul, hogy a húsvétot és nyulat összekötő embereket olyanoknak tűntesse fel, akik teljesen fogalmatlanok egy nemzeti ünnepnappal (?) kapcsolatban. This is my culture; és ebben a tekintetben igen, most kultúrnácit játszom, és nem nem kegyelmezek senkinek :D Már amennyiben számra veszem a "boldog nyulat" kifejezést. (Még mindig muuuy borzasztó :DD)

Btw nem bírok leszokni a zárójeles megjegyzésekről, és az önreflexióról;pedig ez összeszedetlenséget mutat. Rosszul gondolom? Egyébként kit érdekel, hogy mit mutat a viselkedésem; ezúton is megkérném őt, hogy mutassa csak szépen azt, amit én szeretnék, mások meg értsék a cselekedeteimet úgy ahogy szeretném. Mert ez ilyen baromi egyszerá, mint tudjuk :D

ps: Megjegyzem legalább volt inspirálóerő ami miatt írhattam, és ez jó. Mert annak nincs túl sok értelme, hogy írok magamnak úgy, hogy az nyilvános, de tulajdonképpen senkit nem érdekel; mert akkor vagy írjak úgy, mintha nem lenne olvasóm, vagy ha már úgy írok, mint akinek olvasója van akkor legyen is. Ha nem, akkor a blog szánalmas, és ha véletlenül meg is találja valaki, és elkezdi érdekelni, rögtön sikoltozva rohan el, amint rájön, hogy egy kvázi magában beszélő emberrel van dolga, aki azt gondolja, hogy másokhoz beszél. Bölcs-e vagyok? :D

Na jéé, ma vagyok 6 éves. Pontosabban nem én, hanem az írói karrierem :D Ennél borzalmasabban talán nem is lehetett volna megfogalmazni, hogy boldog blogszülinapot nekem, meg csupa boldogság, hogy feltámadott, és hogy tavaly ilyenkor itt körülbelül 0 emberrel együtt ünnepeltem ezt itt, illetve mínusz eggyel, mert még én sem voltam itt. Lényeg a lényeg, hogy elképzelhető, hogy kezdek visszarázódni, megtalálom a hangomat, írói karrierem fényes csillaga újból az égre emelkedik ésatöbbi fellengzős vacak. Szóval good to be here, és úgy tervezem, hogy jövőre is maradok :)

Egyébként az elmúlt egy év alatt 40 bejegyzést írtam, ennek 0%-át az év első felében (március és szeptember között), és 100%át a másodikban. Csudajó. Hails to statisztika!

Nagyon jó volt. Végre elérkezett a tavasz is a szuívembe :). Jó, nem habarodtam bele senkibe (bár lehet úgyis mondani, de nem új dolog ;) ). Már csak arra várok, hogy a vacak eredmények megjöjjenejk a töri versenyről, illetve a szintén ocsmány idő elmúljon és legyen végre tavasz. Akkor most egy picit az életemből, mert ezt érdemes megörökíteni. Aszerdán, csütörtökön és pénteken otthon haldokoltam, illetve vért vettek tőlem, amit ne tegyenek soha többé, főleg, hogy kiderült, hogy a sok hűhó a semmiért volt. A péntek délután viszont már fantasztikus volt, illetve az esti ifi volt a szuper. A szombat is jó volt, persze nem annyira, mint péntek, és a vasárnap is. Főleg adás alatt az utolsó rész (ami most egyben a húsvéti idézetem is lesz:

A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.És a követ a sírról elhengerítve találák.És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?NINCS ITT, HANEM FELTÁMADOTT!

Eztán elmantünk a budai várba, majd a lego kiállításra, ami zárva volt xD.

Ti is kiáltsatok,
Most egyszer egy csep bort
Bátran felszíhattok.
Isten tartsa soká
Szép Magyarországot,
Adjon nekünk benne
Tartós boldogságot.
Isten tartsa őket,
Kik értünk küzdöttek
Örök válságunkban
Szívből megegyeztek.
Sok boldog emberre
Leljenek utjokban,
Boldog ember arcán
A legszebb hála van.(Vörösmarty Mihály)

Március 15.-ére 28 percet késvén.

Walking down the same worn paths again
Do you fly?
Do you?
I'd correct my own way
If I could
If I should
Should do
I will play the same old notes again
Do you write?
Do you?
I'd compose a new chord
If I could
If I should
I should do
All the other children
Love to sing along
But it's my song

I'm supposed to go back
To the first key
But I won't
I'll change it
Do I have to play by all the rules?
Well I won't
I'm changing
Guess I'll have to stick out
From the rest
"He's not right, break him"
Guess I'll have to try to be the best
"That sounds good, we'll take him"
All the other children
Want to sing along
But it's my song (Daniel Bedingfield: All the little children)

Azt hiszem ez illik ide. Ha mégsem, akkor beégtem. Sajnálom. Rám biztosan illik.(ez a 13. szám, ha valaki meg akarja hallgatni) psps: Biztos illik ide, ha nagyon elvont is... :P

Tegnap nem írtam, mert nem kötelező mindennap írni, és mert nem volt hozzá energiám (máskor se szokott lenni, csak erőt veszek magamon, és miután belekezdek, általában nem tudom befejezni). De ma írok és tegnap leírtam pár dolgot este, amit nem akartam elfeljeteni, mert érdekes.

Ma van Húsvét valószínüleg ,de valószínűleg az emberek fele már nem is tudja, hogy miről szól ez az ünnep. Hát eredetileg nem a locsolkodásról szól, hanem ez egy keresztény ünnep, és azt ünnepeljük, hogy Jézus feltámadt. Ezzel kapcsolatban azonban van pár kérdés, ami felmerül bennem. Az első és legfontosabb, hogy hogy jön Jézus feltámadásához a tojás, a sonka, a nyúl? Persze akárki megkérdezhetné, hogy a bárány miért nem kérdéses számomra. Erre van egy nem is bonyolult válaszom, még pedig az, hogy a Biblia használja ezt a képet a tojással, nyúllal ellentétben. De miért bizonyíték számomra az mi a Bibliában van? Azon logikus okból, hogy egy keresztény ünnep hagyományainak és jelképeinek eredetét a Bibliában kell keresni, viszont a Bibliában jóformán a nyúl szó sincs benne, de ha benne van, akkor sem ilyen tartalommal... Viszont , ha megnézzük a Húsvét angol nevét, könnyen rájöhetünk, hogy milyen más forrásból jöhet a nyúl, ugyanis az Easter szabad fordításban azt jelenti, hogy Istár ünnepe, Istár pedig a termékenység istennője volt az ókori Babilonban, tehát a húsvéti jelképek nagy többsége a termékenység ünnepéből ered. Ezek után felmerül a kérdés bennem, hogy miért mondják, hogy Jézus fetámadását ünnepeljük, és miért nem mondják, hogy a tavaszt, vagy a termékenység ünnepét ünnepeljük? Talán azért, mert még mindig akarják a kereszténység látszatát tartani...

Pajor Tamás: Vidám Vasárnap (részlet)

Volt egyszer egy olyan vasárnap,
mi jobb egyenest adott a halálnak
mikor Jézus Krisztus feltámadott
és bejött a létbe egy fantasztikus állapot

Miért van az, hogy ami egyik nap még tök értelmes gondolatnak látszik azt másnap hülyeségnek érzi?(ez nem kapcsolódik semmihez)