Meg mertem nézni végre a töri verseny megoldását. Szerintem meg lesz a minimum, de annál több... hát, nem hiszem, nem tudom... Az irodalom pályázatról pedig megint dumálnék, ha szabad. Megnéztem jobban azt az oldalt , amit neketek is nagyon ajánlok, és azt is megtudhattam, hogy ott majd saját műveket kell felolvasni. Japersze, csakhogy honnan fogok én olyat venni? Majd viszek valamit innen a blogról. Például eszembejutott egy jó novella ötlet, de az a baj vele, hogy nem igazán novella, inkább egy jabb vallomás lenne. Mondjuk kitaláltam már neki egy formulát, e még nem igazá tudom, hogy hogyan tovább. Ide még berakok egy zenét, amit már régebbről ismerek, egy nagyon jó tv műsorból. Találjátok ki mi az ;) A címet pedig fejezzétek be. Várom az ötleteket! :)

Ma kutakodtam a versenyeim iránt. Extrém sport helyett. Merthogy ilyenkor úgy elkezdek izgulni, félni ésatöbbi, hogy csak na. Kezdjük az elején. A IV. Bélás versenyen a 21. lettem, a 86 emberkéből, de csak 45 helyezés volt, a sok holtverseny miatt (én is), és az első 13 helyezettet hívták vissza, ami 20 emberte jelent. A Savaria-t még mindig nem mertem megnézni, csak annyit tudok, hogy még nem javították ki. Az irodalom pályázatról pedig van egy rahedli hírem. Előszöris találtam egy régi pályázatokkal teli oldalt , amitől nagyon beijedtem, vagy ha úgy tetszik meg/behaltam. Megtaláltam az eddigi egyetlen száadatot róla, miszerint a tavalyi versenyen 750 plyázatból választották ki a legjobb 50-et. Ennyi lett hát a searchingemnek az eredménye egyelőre, de még megírom, ha van új fejlemény.

ps. Nyugodtan be lehet szólni, hogy minek azzal a 21/45. hellyel hencegni.
psps.:

Olyan csodálatosan szép volt az ég ma este, hogy kedvem támadt lefotózni az egészet úgy, hogy minden benne legyen. Az egyik oldalon a lenyugvó nap, egy pár aranyszélű és egypár simán narancssárga felhővel, egy másik irányban hatalmas habfelhőkkel, amik a kedvenceim, egy harmadikon pedig az elvonuló fergeteggel. Annyira megérintett. És a zöld, végtelen rét csak kicsi, de nagyon fontos kiegészítő volt az egész látványhoz, mert annyira szép volt tényleg az ég minden kis darabkája, hogy akárhol lett volna a síkból kiemelkedő tárgy, nagyon sokat elvett volna a hangulatból.

Itthon pedig egyelőre a töriverseny feladatlapjából és megoldókulcsából még csak a borítót mertem megnézni.

Kedden, ha mnden igaz, töri versenyre megyek, úgyhogy jelenleg illegálisan tartózkodom a blogomon. Épp az előbb néztem meg a tavalyi feladatlapot. Mit ne mondjak... Beparáztam, de rendesen. Most izgulok, de nagyon. Egyébként nem is tudom, hogy szeretnék-e tovább jutni, mert az utolsó forduló pont a szülinapomon lesz. Úgy döntöttem, hogy ha nem fog sikerülni, akkor nem baj, legalább otthon lehetek aznap, ha meg sikerül, akkor meg majd kapok ajándékot a zsűritől is, legalábbis reményeim szerint. Ami a legjobban izgat most, az egy pályázat, aminek az első ötven helyezetje egy irodalmi műhely munkára kap meghívót. Egyébként nem csak ma vagyok ilyen felfokozott hangulatban, már tegnap este is csak nyöszörögtem és minden bajom volt (elnézést éjjel). Az iskolában is eléggé ramatyul érzetem magam, főleg matekórán, és be is telt a pohár és bár nagyon zaklatott voltam, nem volt látató rajtam. Pedig olyan jó lenne néha ordítani, vagy nem is tudom... talán keservesen zokogni. De nem lehet, azt nem lehet. Erősnek kell lennem. Erősnek kéne lennem.

ps.: Ez annyira jó! Tessék meghallgatni!

"When the waters stir you can rearrange me.
Just one touch is all I need,
I’ve nothing much but the wounds I feel,
I’m looking for the hand of the miracle man.

Holy, you are holy,
Who was and is and is to come.
Holy, you are holy, Saviour, Healer,
I’m standing at the feet of the miracle maker."( Delirious?: Miracle maker)

Tegnap megvolt a a középdöntő! És én továbbjutottam! Nem részletezem, miért nem sikerült az első hatba bekerülni, mert szégyen, ugyanis pont azt nem alkalmaztam, amiről előtte valónap itt okoskodtam.:S Amúgy ez a forduló nem volt nehéz, egy-két kérdés kivételével mindent tudtam, és a legjobban az esszé feladta tetszett, amitől legtöbben hanytvágódtak első hallásra.Nos erről most ennyit, majd ha megnyerem akkor még beszélek róla többet, vagyis holnap még hallani fogtok erről. Na jó még egy mondat, hogy általában, csak azok tudtak tovább jutni, akik céltudatosan álltak hozzá a dolgokhoz, és feltétlenül meg akarták nyerni (persze erre is van kivétel).

- Nagyon helyes, hogy a tetemet már elő készítették a boncoláshoz. Örülök, hogy végre rend van a kórházban. Fogjunk hozzá uraim. A lelet szerint ez itt egy negyvenöt év körüli anaemiás egyén, causa mortalis: előrehaladott atrophia...A kórboncnok felemelte kését, lehúzta a leplet, ám ekkor legnagyobb csodálkozására a halott felült, és mutatóujját figyelmezteten kinyújtva, így szólt:
- Pardon, a boncolás előtti illem előírja, hogy bemutatkozzam.A tanár szigorúan összevonta két szemöldökét, és a meghökkent kórházi szolgára nézett.
- Marcel! Hogy kerül ide egy jól nevelt női hulla, a középkorúnak jelzett negyvenöt év körüli egyén helyére. Uraim! - És az orvosokhoz fordult, választ sem várva: - Iménti kijelentésemet visszavonom: a kórházban még sincs rend.
- Nem is szólva az ablakokról - jegyezte meg egy tetemtől szokatlan, szemrehányó hevességgel a halott -, amelyeket legalább két hete nem pucolt senki. Nevem Prücsök, mely titkos megjelölés nemzetközi kémnők számára.
- Hogy kerül ön a boncolóasztalra? - kiáltotta a kórházi szolga.
- Belopóztam, kérem, éjszaka, mivel hírhedt kémnő vagyok, és fontos hadititkokat akartam itt kilesni. Ez kötelező, mert megbízóm, akinek rém vastag a szemöldöke, miszter Iksznek hívják, olykor kacag, mindenkit megölet, és egy feltűnően tuskólábú illető, beteg rokonaim révén zsarol. (Rejtő Jenő: Az ellopott futár, részlet)

Megvolt a Jeruzsálem verseny első fordulója. És... tovább jutottam. hát mit mondjak, nem voltak valami hő de nehéz kérdések. A 25-ből volt 5 ige felismerés, pár történelmi, meg ilyenek. És holnap lesz a 2. forduló, ami valószínüleg nehezebb lesz, de ma du és este is készültem rá, szóval menni fog és bejutok a döntőbe (ez legyen(és lesz) is a legkevesebb).

Miközben írtam ezt a bizonyos versenyt, illetve utána, az ötlött eszembe, hogy igazából a tudás mellett nagyon fontos az is, hogy gondolkodjon az ember, mert ha tud valamit, az ember, akkor abból, ha végig gondolja, akkor valamennyire következik a többi is. Teszem azt, például, egy nagyon egyszerű példa: az osztályomból arra kérdésre, hogy 4 város (tel-aviv, názáret, netanya, betlehem) közül melyik van Jeruzsálemtől délre gy csomóan azt írták, hogy názáret, pedig csak egy incifincit kellett volna ahhoz gondolkozni, hogy rájöjjenek, názáret a galileai tó mellett van, ami jeruzsálemtől északra van(mert azt tudták, legalábbis ahogy mondtam nekik, mind ütötték a fejüket, hogy jaaa tényleg).

Valaki azt mondta, hogy a Jeruzsálemi emlékek gyorsan megszürkülnek, nem élnek olyan elevenen az ember emlékezetében. Hogy miét van ez arra ma jöttem rá. És ímé a megoldás: van a 137 zsoltár, amiben benne van, hogy ha elfeledkezem rólad Jeruzsálem... Nos mivel az ördög tudja, hogy mi ilyeneket mondunk, hogy akkor nylevünk tapadjon az ínyünkhöz, stb. ezért direkt azért is azon van, hogy elfelejtesse velünk...

Lesz egy Jeruzsálem verseny. Az első öt helyezett Izraeli utat nyer. Nos bennem két ok merült fel, hogym iért ne vegyek részt ebben a versenyben. Az első az volt, hogy na de kérem, hiszen miért is versenyezzek, hiszen ha megnyerném (végülis egy versenyen így kell elindulni, sőt úgy gondolom, hogy egy minimális egoizmus is szükséges hozzá, csak annyi, hogy éppen ne omolj össze, hogyha nem sikerül. De nekem ez bevált ld. médiaolimpia, amire már blogomban is igen igen erősen utalgattam) akkor más elől venném el a lehetőséget. A másik az volt, hogy ha nem sikerülne, akkor az viszont nagy lebőgés lenne. Az elsére az önmegnyugtatás az volt, hogy ha elmulasztaám, egy életre marcangolna és biztos lennék benne, hogy én nyertem volna meg a versenyt és ráadásul úgyis a legjobb győz, s ha azaz ember már volt odakint, akkor is megérdemli a viszontlátást. A másodikra pedig azt találtm elő, hogy (nem nem adom be névtelenül) azt kibírom, és ha tényleg annyira elbíztam magam, akkor megérdemlem...

Nagyon jó volt  a sportnap, megvolt a kellő hangulat, a jókedv és az aktivitás is csak pár emberből hiányzott(igen ez egy durva célzás volt). A nap elég korán kezdődött, ahhoz képest, hogy csak kilencre kellett beérnünk, mert én a 7.10-es busszal mentem, így már fél kilenckor ott voltam. Miután mindenki megérkezett, elkezdődhetett a bemelegítés, ami ugyan nem hasonlított legkevésbé sem a Borzákné-féle bemelegítésre, de bennem ennek hatására emélkek tódultak fel. Ezek után egy tényleg rövid megnyitó következett, majd megkezdődtek a versenyek. A gimnazisták nem sportoltak versenyszerűen, hanem játék felügyelők, hostessek, újságírók és sport közvetítők voltak.Én újságot írtam, de ehhez képest a megnyitó után startoltam a röplabda pálya felé, ahol mintegy 1, másfél órát eljátszogattam. Miután pedig rájöttem, hogy ez nem az én feladatköröm volt, elkezdtem témát keresni, majd a témámhoz címet keresni, ami nem nagyon ment, így kihagytam és elkezdtem a cikket, de csak a bevezetést írtam meg. Ezekután játék határok nélkül-t néztem, majd erről írtam egy cikket, most már sikeresen.  Ezek után dögledezés, cászkálás és mászkálás következett, de valamit elfelejtettem: még a megnyitó előtt felengedtek bennünket gimnazistákat az ugrálóvár csúszdára, amin kitombolhattuk magunkat. Számomra ez nem okozott különösebb katarzis élményt, de másoknak tetszett, meg azért nekem is. Vissza: 2 órakkor már kezdett vég hangulata leni a versenyeknek, azonban a 4*400 méter még csak ezután következett, ami az egyetlen olyan szám volt, amit egy kis túlzással mindenki látott. A futás után röplabdáztam a változatosság kedvéért, majd az iskolák bemutatkozása és az eredményhirdetés következett.

Nos kb ennyi történt, illetve történt más is csak nem akarom elrontani a tökéletes nap képet, mert ráadásul nem is egy olyan történt, ami ezt a kpet beárnyékolhatná...De ezektől nem hagytam tönkre menni a napomat, főleg,hogy az egyik a végén történt.

Javítás:Erdélybe nem csak 16-an, hanem huszonpáran mentek végül, de csak egy kicsit sajnálom, hogy nem oda mentem, mert így is egy sikeres napot tudhatok magam mögött, ha nem is tökéleteset.