Haha, ma van a blogszülinapom. Ennek örömére engedjétek meg, hogy megosszam, hogy 7 éve ilyenkor miért pont március 9-én indítottam el a blogomat.  Március 9 ugye a Fannik és Franciskák napja (valamint dzsók-é a hírcsárda szerint)meg a ministránsők védőszentjének ünnepe, meg még ki tudja mi. Lényegtelen is, mert ami számított, az ugye az volt, hogy milyen napra nem esik március 9, ez pedig március 8. Ez ugyebár csodálatos felfedezés, ugyanakkor kiemelkedő jelentőségű is, mivel annak idején mindenképpen el akartam kerülni, hogy a blogom, és a nőnap örök életre egymáshoz legyen kötve.

Ezért aztán, hogy hű maradjak a 7 évvel ezelőtti énemhez, azt hiszem ideje a nőnapról írni. Szeretjük a nőnapot szeretjük a nőket, éljenek a nők, egyenlőséget a nőknek. Azt hiszem ez így elég kifejező. Tényleg nem vagyok egy nőelnyomáspárti, viszont valami egészen furcsát tapasztaltam itt Nrovégiában, és azt gondolom a magyar nőnap ennél sokkal jobb. Itt az emberek kiabálva és kommunistazászlót lengetve tüntetnek a női egyenjogúság érdekében. A világ legemancipáltabb országában. Nos ehhez képest, bármilyen siralmas is a nők helyzete Magyarországon (szerintem mostmár kb 2/3 részben rajtuk múlik a haladás (hajrá lányok)) jobb, ha a nőnap a nők megbecsülésének ünnepe, mintha a nők önmagukból kivetkezésének és hőbörgésének ünnepe lenne. Nuff said :)