Ha valaki állít neked valamit és elhiszed neki és közben csak beugratott, akkor miért kell azt mondani neki, hogy bedőltél neki! hangos gúnykacajok között? Az olyan rossz néha. Azt hiszem, hogy ezzel csak az emberek belénk vetett bizalmát vesztjük el szép lassan. Persze jöhet a kérdés, hogy miért volt olyan naiv az illető. Pontosan azért, mert megbízott a másik illető szava-hihetőségében. De azért egy az egyben nem ítélem el őket, mert esete válogatja, hogy rossz-e vagy jó, és magam ellen sem szeretek beszélni. Az is lehetséges, hogy teljesen feleslegesen írom ezt le, mert az emberek azért mindig igyekeznek tőlük telhetően legjobban dönteni. Inkább csak a súlyát nem mérik fel, illetve a hatásfokát nem mérték fel jól. Hihetetlen. Ilyeneket minek írok le? Légből kapott gondolatok...