There's some doors in life, wich you have to open, go to its other side, and close it. But before you close it, you can, and you should give a last glance to it. In the beginning of this year I had some issues with closing past, as you can remember (okay, it was the november of 2012 never mind).
So, now I want to ask all of you again if you remember our common memories from last year.
Do you remember to new year's eve, the cabbage what we ate, the topic what we talked about? I do. When we took that "extreme hiking", including the 500 meters high "Great-Lightning" and ended up in the bar named "Amnesia". That was hard :D The time when we went to give advices to the younger ones about what should they become. When we walked up to "Calvary", and we took photos as we jumped in front of the sun?Do you remember, to our last walk, when we said goodbye to eachother, and our things in past? When we met on a demonstration, when we were sitting in the legendary room nr43 on the University, and when we slpet there? When we had our first conversation, walking through the Bridge of Freedom? When we took a walk from Pest to Buda, in the middle of the night, and when I convinced you to be a part of the "occupation of the university". When we played the "Zombie's game" in the dark hall of the University. When we hiked in the snowy forests of Transylvania, and then when I tried to ski for the first time of my life? When we went ice-skating in the twilight. When we took photos of an adorable child, and ate plum-balls.
When we applied for the greatest adventure of the year (ERASMUS), when we ran into eachother in the copyshop just hours before the applicatoin deadline. When we occupied the hall of the governing party of Hungary. When I found your blog. When we made a movie about the Hungarian revolution of 1848. When we went to save "Sirály" and talked about several "very important stuff of life".When we couldn't meet because of the snow on th 15th of march. When we demonstrated against the fourth modification of the Constitution. When we made a workshop about promoting education on the countryside. When you visited our beautiful city, and we could talk again finally.When we finally find out that we got the oppurtunity, to study abroad. When we planned, and planned the great trip to the mountains, and finally we had it. Do you remember to the sound of the stream, the whiteness of the snow, the cold of the night, the smell of the fire in the stove, the taste of the snow, or the waterfall? When we sat in the grass, talking about big things, almost blown away by the wind. When there was the flood in our country, and
everyone helped on eachother. When we acted "catastrophe-turists" and walked the city. When we sunbathed on the bank of Danube, and tried to deal with the hottest day of the year. When we played tennis for hours, and had soo much fun together. When we did our first urbex, and when we almost did the second as well. When we actually did the second urbex? When you showed on me, that a conversation on a rooftop in the middle of the night opens everyone heart to honesty. When we rolled over the city in the middle of the night? When we climbed up to a giant stack of straw. When we took our every-year canoe trip on Tisza. When we bicycled in the sunset two hours before I left.
I remember the time when my bus left Budapest, and I saw the lights of my city for the last time so far. When we walked through whole Prague. When my plane took of, and then I arrived. When I took the longest traintrip in my life so far, to get to my second home Bergen. When we "accidentally" met at the bus station, and then discovered the town together. When We climbed the first mountain of the city. Then the second, third, fourth, fifth, sixth, seventh. Do all of you remember the first time we met? When everyone was australian around me. When I was the new guy, and I remembered (almost) everyone's name, but not everyone remembered to mine. I'm so thankful that you accepted me. When we tried to climb one of the mountains in the night, we drove our bike to the ocean, we ate dinner together (so many times though), when we played silly games, when we played squash. We visited the troll's tongue, when we just couldn't stop talking before going to bed, we walked in the rain, when we swam in the fjord ,and so on (I already wrote about it though). And then the moment, when we said goodbye (not for ever!), when you got me my forgotten tickets (still thankful), and when we rode the train back to Oslo.
Remember when we first met after months in Hungary?
I'm nothing less, but grateful for this year.
2014 here I come!
Van néhány ajtó az életben, amit ki kell nyitnod, átmenned rajta, és aztán szépen be is kell zárnod. De mielőtt végleg bezárnád, vethetsz, és érdemes vetni még egy utolsó pillantást rá.
Ez év elején volt néhány nehézségem és gondolatom a múlt lezárásával kapcsolatban (elnézést az 2012 novembere volt, így a bejegyzések alapján).
Szóval most szeretnélek mindannyiótokat megkérdezni, hogy emlékeztek-e még ennek az évnek a rengeteg közös élményére.
Emlékszel még az újévi töltött káposztára, a témára, amiről beszélgettünk? Én igen. Amikor megcsináltuk a teljesítménytúrát, ami magába foglalta a majd' 500 méter magas Nagy Villám megmászását, és ami végül az Amnézia sörözőnél ért véget? Amikor elmentünk (mi az öregek), hogy tanácsokat adjunk a fiataloknak, hogy mihez kezdjenek az életükkel. Amikor felmásztunk a "kálváriára", és azt fotóztuk, ahogy a nap előtt ugrálunk.
Emlékszel az utolsó sétánkra, mikor búcsút mondtunk egymásnak, és amúltbéli dolgainknak? Amikor találkoztunk egy tüntetésen, amikor együtt ültünk a legendás 43-as teremben az egyetemen, mikor ott aludtunk az egyetemfoglaláson? Mikor először beszélgettünk a Szabadsághídon átmenőben. Mikor Pestről Budára sétáltunk az éjszaka közepén, és meggyőztelek (haha :D) hogy légy részese te is az "egyetemfoglalásnak". Mikor zombiztunk kihalt egyetemi folyosókon. Mikor ERdély havas hegyeit másztuk, ésés mikor életemben először síeltem. Mikor együtt korcsolyáztunk a szürkületben. Mikor egy gyönyörű kisgyerekről csináltunk fotókat, és szilvás gombócot ettünk.
Amikor jelentkeztem az év legnagyobb kalandjára (ERASMUS), és mikor egymásba botlottunk a fénymásolóban órákkal a leadási határidő előtt. Mikor "székházat foglaltunk". Mikor megtaláltam a blogod. Mikor filmet csináltunk a 48-as szabadságharcról. Mikor elmentünk megmenteni a Sirályt és közben az élet rendkívül fontos dolgairól beszélgettünk. Mikor munkacsoportot alakítottunk az oktatás vidéki népszerűsítésére. Mikor nem tudtunk találkozni a március 15-i hó miatt? Mikor a negyedik alkotmánymódosítás ellen demonstráltunk.
Mikor meglátogattad gyönyörű városunkat, és végre újra találkoztunk.
Mikor végre megtudtuk, hogy tényleg fogunk külföldön tanulni. Mikor terveztük és terveztük a hegyi túránkat, és végülis csak megvalósítottuk. Emlékszel a patak hangjára, a hó fehérségére, az éjszaka hidegére, kályhában megbúvó tűz szagára, a hó, vagy a vízesés ízére?
Mikor a fűben ültünk és újra nagy terveket szőttünk a kopaszin, miközben a szél majd' elfújt. Amikor az árvíz cskanem elöntötte az országot, és mindenki segített megállítani. Mikor katasztrófa turistát játszottunk, és körbejártuk a várost. Mikor napoztunk a Duna parton, és próbáltuk túlélni az év legforróbb napját. Mikor órákon át teniszeztünk, és szórakoztunk napokon keresztül. Mikor először urbex-eltünk, majd majdnem másodjára is. Mikor ténylegesen is megejtettük a második alkalmat. Mikor bebizonyítottad, hogy egy beszélgetés egy háztetőn az éjszaka közepén mindenkit őszinteségre indít. Mikor átgurultunk a városon az éjszaka közepén. Mikor megmásztunk egy hatalmas széna bálát az alföld közepén. Mikor megejtettük az évi rendes kenuzásunkat. Mikor együtt bicikliztünk a naplementében, két órával azelőtt, hogy elmentem volna.
Emlékszem arra, mikor a buszom elhagyta Budapestet, és utoljára láttam a város fényeit. Mikor megjártuk egész Prágát. Mikor a gépem felszállt, majd mikor megérkeztem. Mikor életem leghosszabb vonatútja után megérkeztem második otthonomba: Bergenbe. Mikor "véletlenül" találkoztunk a buszmegállóban, és aztán felfedeztük a várost. Mikor megmásztuk az első hegyet. Aztán a másodikat, harmadikat, negyediket, ötödiket, hatodikat, hetediket. Emléekzetk az első alkalomra mikor találkoztunk? Mikor midenki ausztrál volt körülöttem. Mikor én voltam az új fiú, és majdnem mindenki nevére emlékeztem, de persze nem mindenki emlékezett az enyémre. Annyira hálás vagyok, hogy befogadtatok. Mikor meg akartuk mászni az egyik hegyet éjszaka, mikor nem tudtuk befejezni a beszélgetést lefekvés előtt, mikor kibicikliztünk az óceánhoz, mikor együtt vacsoráztunk, vagy hülye játékokat játszottunk, squasholtunk, Mikor meglátogattuk a troll nyelvét, sétáltunk az esőben, úsztunk a fjordban, stb (Erről nem rég írtam). ÉS aztán mikor elbúcsúztunk (nem örökre!), mikor utánam hoztad az elfelejtett jegyeimet, és mikor visszavonatoztunk Oslóba.
Emlékszel mikor először találkoztunk Magyarországon?
Csak a hála marad ebből az évből.
2014 itt jövök!
