Aha, vizsgaidőszak óta a következők történtek:

-Megutáltam még a szót is, hogy vizsgaidőszak, annyit pofáztam értekeztem róla. De tényleg, rendesen feláll a hátamon a nemlétező szőr /kezdek túl közvetlen lenni, nemigaz? :D/ ha szóbahozom. Persze azért egy beszélgetésből sem hagynám ki, hiszen értékes tapasztalatokat nyertem ez idő alatt, például, hogy hogyan kell napi átlag négyszer meghalni, és odaragasztani magad a székhez. Ja, igen here we go again...

-Mindenféle programokat csináltam magamnak, de még mindig úgy érzem egy cseppet, mint aki egy évre meghalt és most jutott eszébe feltámadni. Tudjátok mikor mindenkivel jóban vagytok, és kezditek úgy érezni, hogy az embereket talán érdekli, hogy mi van veletek, aztán hirtelen meghaltok, és csak egy év múlva támadtok fel. Mikor már mindenki szépen belenyugodott, hogy nem vagytok többé, béke poraitokra, satöbbi. Ezzel együtt persze mesziről kerülik a helyet, ahol nyugszotok; így mikor a csoda megtörténik, senki nincs ott, és nektek kell elmenni a so called barátaitokhoz, akik persze a túlvilági élményeitekkel kapcsolatban tök szkeptikusak, és nem értik, hogy mi azon a nagy cucc, hogy kiástátok magatokat 15 vizsga tonna föld alól, amiből 3 még vissza is gurult rátok. Ne mondjátok már, hogy még soha nem haltatok meg és támadtatok fel? Létezhetetlen :D

-Úgy döntöttem, hogy látogatást teszek a csodálatos transzilvániába. De sajnos a többi 4 lakótársam nem megy sehova, úgyhogy az internetes rabló-stalkereknek üzenem, hogy most sajnos nem tudják betámadni a belülről gyémántokkal kirakott mucsaröcsögei albérletünket a blogom alapján, amiben könnyelműen elárultam, hogy elutazom, ezzel kiszolgáltatvva magam nekik. :D

-Ennyi.

Ma délután mádom nyílt arra, hogy utazzak körülbelül 3 percet egy buszon. Mivel sikerült megtanulnom kirakni a rubikkockát egy weboldal segítségével, ezért az utazás alatt is kockáztam. Körülbelül hárman, vagy négyen néztek, és mikor jeleztem, megütötte a fülemet egy mondtarészlet: "már leszáll, nem nézhetjük tovább" elég hamar sikerült leszűrni, hogy rólam van szó. Mire viszont megállt a busz, pont kiraktam és megszólalt az előző hang, mondván, mutassam meg neki. Már amúgy sem bírtam az egész helyzetet, legszívesebben hangosan kacagtam volna zavaromban. Mielőtt leléptem volna a buszról még megszólalt egy két gyerekes anyuka, hogy ügyes vagyok, és nem bírtam, valami mosolyt kellett küldenem felé. A baj csak az, hogy nem sikerült túl szerény mosolyt kerekítenem, legalábbis szerintem. Ennek ürügyén - minthogy erős elemző természetem van - elgondolkodtam. Végülis olyan vagyok, mint egy bűvész. Megtanulok egy trükköt és azt aztán előadom. A baj, hogy ha végre úgy érzem, hogy irigylendő vagyok, az nem esik jól, és igazából érzem, hogy nem jogos.

Más: Egy ideje egyre nyíltabb vagyok, egyre több időm van, és egyre kevesebb értelme ennek az egész izének. Valamit kéne csinálni. Valami radikálisat.

És haza jöttem. Az erdélyi tábor jó volt, csak sajnos nagyon rövid és a rosszindulatú híreszteléseknek pont az ellenkezője történt, tehát javallom mindenkinek, akárki is legyen az, hogy látogassa meg egyszer azt a tábort is. Most pedig azt hiszem leírom az eseményeket, ami nem fog túl hosszúra nyúlni, mert hamar felejtek, de majd mindenki ítélje meg, hogy beváltottam az ígéretemet.

Tehát hétfőn hajnali 5-kor indultunk vonattal Nagyvárad felé. Püspökladányon szálltunk át, ahol nem adtak nekünk nemzetközi jegyet, tehát le kellett volna szállnunk jegyet vásárolni. Azonban egy kdves, bár kiséé fontoskodó nénike segített nekünk, és nem kellett fárasztanunk magunkat, hanem lefizettük a kalauzokat... Mikor aztán Ngyváradra értünk, Á. csodás szervezése folytán feltettek minket egy IC-re, ami nagyon kényelmes volt, szép volt, jó volt, gyors volt, csak épp pont anyiba került rá a jegy (103km) mint kecskeméttől Nagyváradig. A táborban aztán elhelyezkedtünk, kisebb bonyodalmak után mindenki megtalálta a helyét, és lőn este és lőn reggel, második nap. Ezen a napon voltak a sport versenyek selejtezői, amiből szinte természetesen egyből ki is estünk. Mellékes információként mg azt is megemlíteném, hogy ezen az éjszakán 0-2-ig én voltam az éjjeliőr, ami azért volt jó, mert olvashattam:P. Szerdán mentünk túrázni. ERről csak annyi szót ejtenék, hogy mindenkinek tetszett, nekem is, különösképpen azért, mert az egyik csapattársammal egy hegyekben levő álomházat kiviteleztünk a kirándulás során, ahova el lehet menekülni 2 hétre a rohanó világ elől. Egyszóval kifogástalan lett volna az egész, ha valamelyik észlény nem babrál a jelzések közt és vezeti félre a tábor lakosságának mintegy felét. Hogy csütörtökön mit csináltunk, azt nem tudom, csak azt, hogy az esti alkalom issssszonyatosan jó volt. Pénteken pedig a sport és Biblia vetélkedő döntők jatszódtak le. Este rock koncert volt, amit nem igazán élveztem, és a díjkiosztás is megtörtént.Nagy meglepetésre a túra versenyen mi értük el a 3. helyet, amiről még bszéltünk is a kirándulás alatt, hogy milyen jó lenne azt megnyerni és a Biblia vetélkedőn pedig mi lettünk a 2.-ak. Szombaton jöttek értem a szüleim, elmentünk megnézni egy közeli víztározót és visszafelé pedig leültünk a patakpartra piknikezni. Végül megtértünk barlangjainkba.

DE szép de jó, de nagyszerű már nem vagok tojásfejű... Mellesleg nem voltam eddig sem, de most csak azért ujjongok, mert leverte a biztosítékot a porszívó én meg fújhatom, vagy mi a bejegyzésemet, amit félórán keresztül írtam.

 A tábor jó volt, annak ellenére, hogy én nem nagyon teljesítettem a céljaimat. Például nem pihentem ki magam, amit jeleze az is, hogy 13 órát aludtam folyamatosan, miután hazajöttünk és este az Al Di Meola koncerten már attól féltem, hogy részegnek néznek vörös szemem és tántorgásom miatt :P. Tehát visszatérve a táborra, igen igen jónak látszék előttem, még ha az összképen rontottak is egyes behatások... Az egyik ilyen, az egyes személyek 'kínzó':P:D hiánya volt, a másikat pedig nem mondom el. Tehát nem mondom el, csak sejttetem(asszem), teáht tanulságos is volt mert megtudtam, hogy mennyire nem játék a pletykálkodás, mivel megláttam, hogy egy ilyen dolog, akár ki is tud téríteni egy embert a hitéből. Tehát az összkép egy külső, reálisan szemlélődő ember számára nem túlzottan jó, de egy olyan embernek, min én, aki  ott volt, annak nagy élmény volt.

Ami pedig a jelent illeti: Kecskeméten folyik az általános fülrontás, turistaözön és a többi, ami ezekkel jár, tehát éljen Kecskemét világváros! Ennyi hírért igazán megéri z a 2 nap és ráadásul mi is megtudhatjuk, hogy milyen érzés egy nagy esemény belső szemlélőjének lenni. Igen, belső, mert ha akartam volna a gyakorlatok több mint felét végig nézhettem volna előre, lévén, hogy a repülők egy része kecskeméti. Ezzel összefüggésben áll az is, hogy tegnap Itt volt Al Di Meola, aki az egyik leghíresebb jazzgitáros, és akiről ezen kívül csak annyit tudok, hogy tényleg érti a csíziót.

Mostanában érdekes mödon sokszor gondolkodok a szavak, szólások eredetén, mint például érti a csíziót, vagy pertu vannak, stb. CSak ennyit akartam.  Ja és holnaptól megint elmegyek, ezúttal erdélybe.