“It is love, not reason, that is stronger than death. (Magic Mountain)

Ennyi. Egyszerű, és sallangmentes, mégis mély. Respect Thomas Mann. 

Ma van a blogom szülinapja. Nem lesz semmi nagy felhajtás, beszéd, vagy mi. Csak annyit jegyzek meg, hogy köszönöm, hogy szeretitek a blogomat, és engem.

(Csak a szeretetet képes arra
Csak a szeretet kérhet arra
Hogyha siralom völgye rejt el
Onnan kiragad, nem felejt el)

igen, nyálas.

Olyan jó, ha az embernek normális szülei vannak. Mert egy normális szülő nagyon igyekszik ám a csemetéjének a boldogulásán, igyekszik megfelelő körülményeket nyújtani, igyekszik kitaníttatni, szeretné, hogy a gyerek boldog legyen, elhalmozza ajándékokkal. Mindent megtesz a gyerekének a boldogságáért ami tőle telik és rengeteg mindenről lemond. Ami pedig a legjobb, hogy ha a fia/lánya fellázad ellene, elégedetlenkedik, akkor is szereti, próbál változtatni magán, próbálja megérteni és ha nem benne van a hiba, akkor a gyereknek segít megérteni a helyzetet. És mindeközben ugyanúgy gondot visel rá és ugyanúgy istápolgatja. És mindezt milyen alapon, milyen érdem miatt? EGszerűen csak azért, mert normális szülő. Hálás vagyok a szüleimért. :)

Gondolkoztam, hogy ezt amit most fogok írni azt a "te hogyan éled meg a hitedet" fórumba, vagy ide írjam le. Nos hát nehéz kitalálni a döntésemet, de lehet hogy majd oda is leírom egyszer. Egyszer, mikor nem lesz éjjel féltizenkettő. Szóval csapjunk a lovak közé, vagy az egyszernél maradva ne kerülgessűk a témát, mint az egyszeri macska a kását...(már jól vagyok, még mielőtt valaki megkérdezné)

Van egy érdekes jelenség a keresztények körében, még pedig az, hogy ugye mindenki azt mondja, hgy minden embert szeretni kell, sőt szeresd embertársadat, mint magadat. Nos ezt senki nem tartja be a keresztények közül, a nem kersztények közül pedig végképp. Ez csak akkor álszenteskedés egy kersztény részéről, ha ezt be is vallja, hiszen az nyilván való, hogy ő is ugyanolyan ember, ugyanúgy tud haragban lenni valakivel, márpedig azt nem hiszem, hogy mikor haragszik valakire, azzal egy időben tudná is szeretni úgy mint önmagát. Tehát azemberbaráti szeretet betöltése az olyan mint a tökéletesség elnyrése: Törekedni kell rá, de ezen a Földön nem fogsz sikerrel járni...

Megint pangás van itt, biztos az évégi hajtás miatt, de lehet, hogy csak a sok idézettől csömörlött meg a díszes társaság. És megint kérdezek valamit (hiába): Miért nem válaszol senki a kérdésekre, amiket felteszek? 

Aromo úgy meséli, hogy Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit. El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: „Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!...” Mi az hogy „de ha még egyszer” - gondolkozott Dömdödöm -, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. „Ejha!” - mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. „Én szeretem az embereket - ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával -, de azt nem tűrhetem...!” - óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával. „Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!” - mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: „Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem.” Erre már igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: „Én igazán szeretlek.” „Mi az hogy igazán?! - háborgott magában Dömdödöm. - Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem.” S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból, és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: „Dömdödöm.” Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm.

Ez tehát Dömdödöm története és már ezért is döm de döm leszek, ami eltérés az eredetitől, de az ejtés ugyanaz marad...

Ma volt az öcsém ballagása, iskoás lesz jövőre, ami elég furcsa lesz, tekintve, hogy a családból már 3-an iskolások leszünk...

Minden azon múlik, hogy az emberek azt hiszik: van az életben olyan helyzet, amikor szeretet nélkül bánhatunk embertársunkkal; márpedig ilyen helyzet nincsen. Tárgyakkal bánhatunk szeretetlenül: vághatunk fát, vethetünk téglát, kovácsolhatunk vasat szeretet nélkül, de emberrel éppen úgy nem bánhatunk szeretet nélkül, mint ahogyan méhekkel nem bánhatunk óvatlanul. Ez már a méhek sajátsága. Ha óvatlanul bánunk velük, magunk is kárt szenvedünk. Ugyanígy van az emberekkel. Nem is lehet másképp, mert a felebaráti szeretet az emberi élet alaptörvénye. Igaz, az ember nem kényszerítheti magát a szeretetre, úgy mint ahogyan a munkára kényszerítheti magát, de ebből még nem következik, hogy szeretetlenül bánhatunk embertársainkkal - különösen, ha valamit követelünk tőlük. Ha nem érzel magadban szeretetet embertársaid iránt - fordult Nyehljudov gondolatban önmagához -, akkor ülj csendesen, foglalkozzál a magad dolgával, amivel akarsz, csak az emberekkel ne. Mint ahogyan az evés is csak akkor jár haszonnal, s akkor nem árt, amikor gyomrod kívánja az ételt, éppen úgy az emberekkel való bánás is csak akkor jár haszonnal, s nem kárral, ha szereted őket.(Tolsztoj:Feltámadás 2. rész, 40 részlet)

Ez így van, az embereket szeretni kell, mindenkit, még ha a mai társadalom teljesen mást sugall is, hiszen mi egy fogyasztói társadalomban élünk, aminek az a lényege, hogy az ÉN szükségeim be legyenek töltve, ÉN jól lakjak, ÉN jót szórakozzak stb.az már az illetőt legkevésbé sem zavarja, hogy mondjuk azt az ételt, amin ő utálkozik, csak mert nem szereti, azt az ételt valaki más még a kukából is ki szedné, csak hogy legyen mit ennie...Az emberek nagy része még a saját feleségét, gyerekeit sem szereti, hisz mikor a feleségét csalja, akkor az egész családjukat elárulja, hogyan is várhatnánk el tehát, hogy a többi embert szeresse? Ma már úgy kell keresni az olyan férfit, aki még nem csalta meg a feleségét, hiszen az emberek nagy többsége csak vasárnapi keresztény, ha egyáltalán kereszténynek, mondja magát, persze ez alól is vannak kivételek, hiszen nem mindegyik egyházban felejtették el a ne paráználkodj parancsolatát (ezeken a helyeken persze nagy hangsúly van helyezve az emberbaráti szeretetre és a megbocsátásra is)...
Az hogy az emberek nagy része ma már szingli, az sem jelenti azt, hogy ők kivétel lennének a szeretelenség alól, hisz ők még meg sem próbálnak szeretni, nincs elég erejük ahhoz sem, hogy egy olyan kapcsolatbabele menjenek, ami bármiféle lemondással is járna...Egy kicsit, még a párkapcsolatokról, az emberek nagyrészének van "párja" de ezek a kapcsolatok, hogyha kitartanak2 évig, az már elég nagy számnak számít. Van aki szerint, egy ilyen gyorsan tova tűnő "szeretet" szeretet egyáltalán, hisz ez ellentmond azzal amit a szeretet himnusza mond: "A szeretet soha el nem fogy" Ez szerintem így van az igazi szeretet, soha, de soha nem fogy el, és persze hogy a szeretet lemondásokkal jár, hiszen a szeretet az az adásról szól,de a szeretet jó dolog, mert szeretet nélkül az ember semmi...