Hehe... Jól átverém az embereket.

Épp egy hullámvölgy közepén vagyok. Remélem meglepő...
Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordúl a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.

Ámde különbség van rágalom és rágalom között. Valaki felől álhíreket terjeszteni, rejtettebb hibáit felkapni, továbbadni, ismerőseinél jó hírét aláásni, árulkodni, ezek bizonyosan mind nemigen szép foglalatosságok, ez nemtelen rágalom; de ismerni a világ gyöngeségeit, s azokat ártatlan téveteg lelkekkel megismertetni, óvni, figyelmeztetni valakit, aki különben nagyon érzékeny, nagyon esendő, az útjában fekvő tövisekre, kavicsokra, sikányokra, békákra és vermekre, ez már ismét helyes dolog, ez nemes rágalom. (Ámbár lesznek, akik e szót ismét nonszensznak fogják nevezni.)

Borzasztó.

Ennyit a keservekről, pedig lenne mit írnom, dehát mégsem írok, mert nem vállalok közössőget a magyar nemzetnek nevezett önsajnáltató klubbal, pdeig valamennyire én is része vagyok, hiszen magyarnak vallom magam( ha nem is elsősorban annak[akinek van füle a hallásra hallja és értse meg->nem véletlen a bibliai utalás]). Szóval nem értem, hogy miért nem tetszik egyeseknek, hogy létezem (na jó ez kicsit túlzás), meg hogy mégis hogyan történhetnek egy állítólag keresztény iskolában ilyenek, de lehet, hogy csak én viseltetek túl nagy elvárásokkal az iskolám iránt.Ez is oly fölösleges, mert csak azt élvezem, hogy csak én értem, hogy mit beszélek, de ha kérdezik, hogy mi történt, persze bosszankodni fogok, ha magamban is, dehát végülis magamnak írok ugyebár. Amúgy iskola undorom van és nem akarok úszni menni és ráadásul mind azt, amit nem akarok, mégis meg kell tegyem, ráadásul mosolyogva.

Kész, ez egy eleve elrontott bejegyzés, de mit tegyek, ráadásul a józan író képességemet is kezdem elveszteni, és kezdek rejtvényekben írni, mint azt egyeseknél látni lehet.Bár ki tudja, hogy vajon tényleg rejtélyekben írnak-e?Mert lehet hogy csak... ezt nem folytatom.Semmit nem folytatok... Ma nem.

2007. 05. 20. 22:03 : Valamiről már megint felfedeztem, hogy az volt az amiről írni akartam de sajnos megint elfelejtettem. Vacskamati.Ja igen és ezért nincs miről írnom. Mondjuk panaszkodhatnék, hogy még mindig vannak olyan régi osztálytársaim akik a légből kapott információknak jobban hisznek, mint nekem. Ez nekem és nekik is egylőre jobb, olyan szempontból, hogy van hol késztetni őket arra, hogy mi lesz velü(n)k a túlvilágon, és én is megérezetem végre az előítéleteket amiket nem felejthttem el azzal, hogy BPG-be jöttem, hiszen tapasztaltam már előítéleteket itt is.

Kedves olvasók blablabla.

Szóval ma beakartam illeszteni egy hazafias Vörösmarty idézetet, de a mozilla bénázik (hát még az explorer) szóval majd holnap is ráérek ezen idegeskedni. Még mindig nem értem a Feltámadás végére(grrr) úgyhogy ezt leírom és megyek olvasni. Ma megint egy olyan dolgot akarok megosztani amire magam jöttem rá, csak már régebben. -Azért erről írok, mert más nem jutott eszembe, amiről ma gondolkoztam.- Arra jöttem rá tehát, hogy az embereknek nem szabad a NAGYON ismétlem NAGYON NAGYON jótulajdonságaikat (pl: ami zavarba hozza az illetőt, mert nagyon örül neki, hogy végre ezt is észrevették) a szemükbe mondani, mert vagy elszállnak maguktól, vagy hízelgésnek tekintik (Ezt magamra vonatkoztatva is mondom, még az is lehet, hogy ez csak nálam van így), de rosszat sem szabad mondani a másikról. Szerintem elég világos, hogy miért is nem... Most megígérem a nem létező olvasóimat tanúul hívva, hogy megpróbálok mindenkivel ehhez mérten viselkedni (sajnos ez a jó véleményre vonatkozó megjegyzéseknél nem lesz nehéz) Figyelem!!! azt egy szóval sem mondom, hogy nem szabad jót mondani az emberkről!!! Én az olyanokra gondoltam ami, esetleg elbizakodottá tesz ami egyénfüggő, lehet, hogy van olyan ember akinek ha tízszer elmondod, hogy te egy zseni vagy(persze nem ironikusan) akkor is azt mondja hogy ő buta... Ezeket az embereket hívjuk bölcseknek; talán. De lehet, hogy csak megáltalkodott makacs a nevük.

Más: Ma az osztállyal és a 9A. val, valamint PT tanár úrral körbe látogattuk a március 15.-ei helyszíneket így elmaradt az utolsó 3 óránk. Nekem speciel tetszett a körút és a Nemzeti Múzeumnál is voltunk, (nem ez a nagy szám) és pont akkor volt az állami megemlékezés előadásának a főpróbája. Miután pedig a programnak vége volt, visszamentem, és még egy félórát néztem az előadást így már tudom a fél ünnepi programot...

Nos, a holnapi viszontlátásra._

ui: senki ne próbálja behajtani a változásokat, mert én tudom, hogyha akarom akkor nem azért fogom megcsinálni, mert x és y úgy szeretné...

uui.:ha valaki nem szeretné, hogy vele szemben változzak ezen a téren, csak szóljon...

végül: Én személy szerint fogok másokra jót mondani, én szerintem csak a legrosszabb eseteket mondtam el, és ezzel az irománnyal csak a veszélyforrásokról akartam írni(vagy ilyesmi, tehát csak szélsőségekről van szó, bár így értelmét vesztette az írás, de meghagyom hogy ebből is okuljak.)