Hehe... Jól átverém az embereket.

A kólásüvegeket igazából rózsaszín, illetve más piros árnyalatú házi levekre tervezték.

Idézet az aktuális Hetekből:

"Kaká nem volt köztük, hanem arrébb vonulva, imádkozva köszönte meg a sikert Istennek (képünkön)"

:D 

Ha sokszor szoktátok ezt mondani, akkor azt hiszem ez talán segíthet abban, hogy ezt a szokásodat ritkítsd, Kedves Olvasó! Előre megjegyzem, hogy lehet, hogy ez a bejegyzés szentfazékoskodásnak fog tűnni, de hetekig forgattam magamban a mondani valómat amíg kimerem végre mondani.

Szóval, gondolkoztam azon, hogy talán nem helyes az, ahogy a BPG-ben, meg akárhol az emberek, de főleg a fiatalok kommunikának egymással. Talán nem kellene mlég irónikusan semrosszat mondani a másikra. LEhet, hogy ez így túl meredek; de egyrészt nem szentírás a szavam; másrészt nem hiszem, hogy aszketikusan kéne felfogni a dolgot, meg úgy, hogy ezt semmiképpen nem szabad csinálnod, mert rád szakad az ég, vagy beléd csap az istennyila; harmadrészt azért az elfogadottan kerülendő,(és nem csak keresztény körökben, azt hiszem) hogy azt mondjuk például magunkra, hogy megőrülök, meg hasonlókat és ez ugyanaz, csak pepitában (by ZE :D ). Ez amúgy nem egy légből kapott ötlet, mert mostanában egyre több helyen találkoztam ezzel (such as: Tit 3. 2/b, péld. 26 18-9). Tehát lehet, hogy én ezek alapján naygyon képmutatónak tűnök, de én is igyekszem, hogy ezt megszűntessem. És amúgy, ha belegondolunk, ez rokonságban van a képmutatással is, ami nagyon rossz dolog szerintem, és amitől sajnos az emberek nem tudnak szabadulni. Sajnos van aki tudja, hogy ezzel bajt okoz és mégis műveli, mert azt hiszi, hogy az nem igazi kegyetlenség, mikor csak az gondolja komolyan a dolgokat, illetve amit kimondott, aki a sértett fél, tehát azt gondolja, hogy ha ő csak szórakozott a másikkal és úgy taposott bele a lelkébe, akkor az már nem is olyan nagy vétek. Amúgy szerintem ez még kegyetlenebb dolog, és ha még ki is mondja, arról nem tudom elhinni, hogy olyankor komolyan beszél. Mindazonáltal aki nem vétkezik a nyelvével, az tökéletes ember. (Ezt kérem nem úgy venni, mint az egész eddigi szöveg visszavonását, mert törekedni kell a tökéletességre!)

Sok mindenen gondolkoztam. Az úton Nagykőrös és Kecskemét között... Ami 13,345 perccel ezelőtt volt. Azért csak az 1/4-ére emlékszek a dolgoknak.

A nyaralásról röviden. Arról nem szeretnék beszélni :D...p Az úton meg azon is gondolkoztam, hogy miért nem tűnnek annyira szórakoztatónak humoreszkek modern világunkban nagyon szokszor. Mert nem hinném, hogy Ephraim Kishon, vagy Karinthy azért írt volna össze annyi nem kitalált sztorit, hogy néha az ember kiadjon magából egy-egy horkantás, vagy egy mini kuncogást. Valahogy az emberek már eltompultak, belefásultak a viccekbe. Lehet, hogy egy olyan vicc ami régen hatalmas hahotára adott volna okot, azt most egy szerény kacajjal jutalmazzák, vagy az "egy újszülöttnek minden vicc új" nevű sablonszüveggel jönnek. Lehet, hogy csak az a baj, hogy ami nem szexuálisan túlfűtött, az már nem is jó nekik...

Érdekes a mai világ, nem? Valahogy túl átlátszóan  harcol a népesség növelés ellen. Az emberek 25-30 éves korukig tanulnak, tehát mialatt ketyeg a biológiai órájuk, addig előadásokon ülnek, aztán ha 35 évesen megállapodnak eg partnernél, akkor sem mennek el gyereket szülni, hogy ne rúgják ki őket. Ha pedig véletlenül mégis bombabiztos az állás, akkor 16 munkaórás, amellett pedig a családtervezésre és főleg annak végre hajtására nincs idejük... És gy kérdés: Ti mikor szoktatok lefeküdni szünidőben? Könyörgöm válaszoljatok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Van az a vicc, hogy elmegy a zsidó a rabbihoz és megkérdezi:-Rabbi, a családommal 7-en lakunk egy szobában, a gyerekek állandóan sírnak, az asszony meg zsörtöl. Mit tegyek? MIre a rabbi: Menj el fiam és fogadj fel egy dajkát a gyerekeknek. Elmegy a szidó, megteszi amit a rabbi mondott, és vissza jön egy hét múlva, a rabbi megkérdezi, hogy na bevált a módszer, mire a zsidó: Oj rabbi, dehogy vált, sőt romlott a helyzet, a dad nem segít semmit, csak egész állónap az asszonnyal veszekszik, és mégjobban nyomorgunk. Mit tegyek? A rabbi azt a tanácsot adja, hogy vegyen egy kecskét. Egy hét múlva megint jön a zsidó és így panaszkodik: Rabbi, a jó tanácsod óta csak romlott a helyzet, még kevesebb a hely, büdös van a kecskétől, ami ráadásul állandóan mekeg. Mit tegyek? Erre a rabbi a következő tanácsot adja: Hát fiam, itt nincs mit tenni, add el a kecskét. Jön egy hét múlvva a zsidó ujjongva:- Rabbi, eglszen megkönnyebbültünk mióta azt a nyomorult kecskét eladtuk. több lett a hely, és egész csend van. Rabbi erre megkérdezi, hogy akarja-e még jobban érezni magát, hát hogyne jön a válasz.- Akkor- azt mondja a rabbi- küldd el a dajkát. Mgint jön egy hét múlva és akkor valósággal ragyog az örömtől: Rabbi olyan jóra fordult a helyzetünk a tanácsaid óta! Egészen tág terünk lett, csend van, béke nyugalom és egy kis pénzünk is felszabadult!

Aki olvassa észre veszi, hogy szegény zsidónak egészen ugyanolyan lett a helyzete mint amilyen az elején volt. Azon, hogy hogy örült persze mindenki jót nevet. Na de kérem! Hiszen általában a könyvekben is ugyanez történik! Az elején még általában a főszereplő nem elégedett, de ahogy rossz éri, rögtön rózsaszínben látja addigi világát és ha újra eléri azt, vagy csak az eredeti színvonal felét ezerszer jobban örül, mint amikor megszokott volt. Ezért tartom okosnak azt az embert aki azt mondta, hogy a jót soha nem szabad megszokni.