Volt már veletek olyan, hogy ránézetek valakire és azt gondoltátk, hogy ez a személy olyan szimpatikusnak tűnik, hogy meg akarok ismerkedni vele? Én pont most láttam meg egy olyan embert, de volt már egyszer más is, amiből aztán nem az lett, amit szerettem volna, de még mindig jó ismerősök vagyunk. Egyáltalán meglehet-e egyáltalán állapítani egy emberről a külseje alapján, hogy mi van mögötte. Az emberek egyrésze azt mondja, hogy egyes külső vonások teljes egészében lelepleznek egy embert (pl.: makacs áll). A másik fele az embereknek az ilyen ítélet alkotást egyszerűen felületesnek mondják. Azért az igazság, mint sok helyen, a kettő között van. Hogy hol azt nem tudom, mert nem vagyok olyan okos, és nem is akarom azt hinni magamról, de azt tudom, hogy szinte soha nem a végletekben van az igazság, és mivel ez még csak homályos feltételezés lenne, ezért mondok egy olyan külső tulajdonságot, amiről szerintem minden esetben lehet következtetni a belsőre. Ha egy szemben csillog az értelem, abból tökéletesen le lehet képezni azt, hogy az illető értelmes. Legalábbis szerintem.

Azt hiszem megvan, hogy mit akartam annak idején írni, amit mindig elodáztam. Ezt: Az emberek értelmetlenül elítélőek valakivel, hiszen ha valkivel úgymond nincsenek jóban az két ok miatt lehet vagy azért mert jóban voltak és összevesztek, akkor pedig nyilván van annak az embernek olyan tulajdonsága, ami miatt jóban volt vele, vagy pedig azért mert előítéletes, akkor pedig ha egy kicsit jobban megismeri a másikat, akkor észre fogja venni, hogy van olyan jó tulajdonsága, amiért lehet szeretni. Magyarul minden ember passzol egymáshoz, mindenkivel van egy kevés közös tulajdonságunk, csak rajtunk áll, hogy ezt a közös pontot észre vesszük-e vagy sem. Tehát az emberek értelmetlenül bunkók egymáshoz, értelmetlenül írják le alapból az embertársukat, és értelmetlenül támaszkodnak az illető rosszhírére. Sajons ezt alátalában nem gondolják végig az emberek, pedig ez nem egy nagy dolog, hiszen lám én is rájöttem mnden különösebb megerőltetés nélkül.

Ezennel lezárom a virágzófás tavaszt, amit már szintén egy ideje meg akartam tenni, csak rendszeresen akkor eredt el az eső, azt pedig feltétlenül ide akrtam írni, hogy beköszöntött a forró, tikkasztó nyár, amit nem tehettem volna meg esőben...

Kezdek kilábalni az önsajnálatból és a letargia bugyrait is már majdnem ott hagytam, még mielőtt bárki emosnak nézett volna, mely hülye trendet utálok...

Erről jut szembe, hogy az ilyen divatokat utálom a legjobban, mint pl az emot, hogy ha engem pont most ér valami rossz, és ennek folyamán elszomorodok, tehát felveszek egy tulajdonságot ami nekik is van akkor rögtön általánosítanak. Ezt onnan tudom, hogy én szoktam általában ezt tenni Meg volt már olyan hogy volt régebben valami trend és persze hogy leszóltak, hogy mi van teebbenbenne vagy, miközben eszembe se volt. Tessék találgatni, hogy melyik volt az a trend, mert én nem tudom. Amúgy elképzelhető, hogy az előző pár mondatom nagy  baromság volt, de nem törlöm ki és ki nem tudja, hogy miért, az járjon utána(újabb értelmes mondat).

Sokminden történik, de ezekről nem nagyon szeretek írni, mert aki tudja tudja, aki meg nem az nem is kell hogy tudja, meg azért ez mégiscsak világháló, bár mások pont erről írnak. Lesznek ennél jobb és összeszedettebb bejegyzéseim is, ha lcsillapodok és főleg ha gondolok valami értelmeset is, deht mostanában csapongok, meg semmi igazán értelmeset nem írok, ahnem olyanokat,firkálok amiket máskor biztos le nem írok...