Na, ma éppen lenne időm beteljesíteni a feladatomat, és akkor annyi elég is lenne mára. DE! Megfutamodatam. Ma végre valahára befejeztem a csiszolást. Tehát akkor jöhet a festés, majd a játszótér lehántása. Mert hámlik. Komolyan. Ránézek és elkezd felválni. De nem esik ám le, csak élkezd felválni. Éppen annyira csak, hogy csúnya is legyen, meg nehéz is legyen leszedni. De nem olyan ám kérem, hogy jól van, akkor elszákjtjuk, úgy ne olyan csúnya. Nem, szépen le kell húzni, amíg vége nem lesz. Persze ahhoz hogy a végére érj, át kell másznod az egész játszókán, és marad utn egy hatalmas sebhely, ami még rondább, mintha úgy hagytad volna. Ha mégsem kezdenél vele semmit, akkor viszont szinte könnyesen néz rád a mászóka, hogy szabadítsd már meg attól a csimbóktól. Nem lehet ezt bírni Ezért tehát most le kell hntanom az egyészed, és újra festenem. És írni szeretnék majd ey mesét. Egy mélyebb értelmű mesét. Lehet, hogy majd később. Ha lesz mélyebb értelmem.:D

Bocsánat. Lehet hogy most nem tudok semmi értelmeset leírni majd, mert egy nem éppen publikus gondolat foglalkoztat annak nyomán, hogy blogokon olvasgattam.

A hétfői nap egészen a lustulásé és a pihenésé volt az utána következő 3, pedig a munkáé volt és lesz. A csiszolásal felhagytam, apukámnál dolgozok. Érdekes dolgokat lehet látni, boltolás közben. Volt g amerikai néni, aki csobogót vett az ajándék utalvnyokból, amiket a 70. szülinapjára kapott. Ő, mint rendesen az ottaniak , nagyon közvetlen volt és vidám (!).Ennek hatására felmerült bennem, hogy ha az ember odakint élhetne, miért jön vissza. Jó, lehete, hogy ottnem kapná a nyugdíját, de nem látszott egy templom egerének (pl autója is volt, annak ellenére, hogy nem tud vezetni). Aztán volt egy 84 éves néni is, aki a 33 éves unokájának az esküőjére készülvén jött be és volt egy olyan vásárló is, aki egy kisebb ajándékot akart választani, de végül 10000 ft értékben vásárolt. Na és amellett, hogy viszonlag nagy volt a forgalom, 3 és 5 óra között senki, de tényleg senki nem volt, már úgy bukott le a fejem...

Csábos voltam csitri jérce koromtól
Az érckakas rámugrott a toronyból.

Ma is csiszoltam és úgy érzem, hogy még annyi van hátra, hogy az pont elég legyen egész életemre. Pedig, mostmár géppel dolgozok, ami gyorsabb, zajosabb, és majdnem ugyanannyi energiát emészt fel. Most látták meg a szüleim is a hasznát az "olvasás mániamnak", mivel ma mindketten kölcsönkértek egy-egy könyvet: apukám az Ephraim Kishon könyvet, anyukám pedig a Forduljon Psmith-hez című olvasmányt. Én meg mégis mozog a föld első kötetét fogom befejezni a következő percekben, amint végeztem a canossa járásommal, ami a sorozatom középre illesztésének feladata. Jut eszembe: érdekel egyáltalán valakit ez az egész izé? Csak mert én nem a magam kedvéért tettem fel, itthon úgyis elolvashatom akárhányszor.

Nerc:

Hogy lenyúztak, ó, én árva,
Elvittek az operába!
Lógott ott meg hód, nyest, menyét,
Ó, hogy utálom a zenét!

Tegnap este végezék a Magyar nábobbal, ma délután pedig a Yentét olvastam. Hiába, ha van szabadidő, akkor olvasok én. Holnap pedig megyek tárgyalásra!

Ma pedig azon gondolzám, miként is nem érthetik meg a felnőttek, hogy vendégségben/idegenben/akárhol, ami nem otthon, jobban szeret az ember segíteni, dolgozni. Ennek a jelenségnek sok magyarázója lehet, de persze azok nem elég elfogadhatóak az ő szemszögükből. Nekem se lenne az. De azért nem kell az otthoni viselkedés alapján levonni azokat a következtetéseket, hogy hogyan viselkedne máshol, mert ott részben az is feszélyez(na ezt nem tudom, hogy hogy írják, de az vesse rám az első követ, aki kinézet alapján akármelyiket is szebbnek nézné. Egyformán rondák), hogy ha illetlen vagy, lusta, dtb, akkor nem csak eg idegenebb közegben égsz le idegenebb emberek előtt, hanem még a saját szülei előtt is. Ezért még nehezebb, amikor a huod bártnője jön, mert a közeg megszokott, de ugyanúgy ügyelni kell.:S

Tévedés áldozata vagyok.
Az elefánt átkelt rajtam gyalog...

Nem tudom hogy mit fogok csinálni a nyári szünetben. Igazából, most annyir be vagyok lelkesülve, hogy azonnal szerentém kezdeni az iskolát. Nem, ennyire mégse izgultam be, de azért érthető a lelkesedés annak, aki tud róla, aki meg nem, hát övék a jövő, metrt biztos meg fogják tudni. A nyáriszünethez vissz térve: valószínüleg dolgozni fogok, de hogy mikor, és mennyit, és hogy, azt még nem tudom, csak azt tudom, hogy hol, de nem tudom, hogy tényleg meg lesz-e. Aztán még fogok segíteni a ház körül, ha akarom, ha nem, bár még az is jobb annál a punnyadásnál, amit tegap és ma műveltem, a lényeg, hogy ne legyn nagy hőség és ne legyen nagyon fárasztó. Fogok még egy csomót olvasni reményeim szerint, és sokszor megyek a könyvtárba, ha lehet (ha nem :P). Látjátok, ennyi az amit tudok csinálni, de ezeket sem érzem elegendőnek. Valami hiány van. Valahogy a szabadidő soha nem elég, de ha van, akkor meg csak azt érzi az ember, mint a 70-80 éves emberek: Az idő lassan elszivárog. Valahogy semmi nem hasznos, nem töltöm ki ha 200 év távlatából nézzük, nem töltöm hasznosan a vakációt. Valahogy nem tudom.De! Van remény! Leírhatatlan. Itt csalódik bennem az, aki azrt szereti a blogomt olvasni, mert jól meg tudom fogalmazni a gondolataimat. Ezt nem lehet leírni, az érzést kell átvenni.

(...)nem volt megelégedve a saját szavaival- érzte, hogy sehogy sem sikerül lefestenie azt a szenvedélyes költői érzést, amely azon a napon elöntötte, és amelyet őbelé is át akart önteni."(...)nem nem tudom jól elmondani"-ismételte és izgatottan elpirult(...)Pedig megértettem-gondolta[a másik(a szerk.->én)](...)(Lev Tolsztoj: Háború és béke, részle)->ezt várnám tőletek. köszönöm

Lehet, hogy felnőttem???(háháháhá)