socially pingvin


Idő, állj meg!

2008. május 20. - döm

Ingrid Sjöstrand: Van hozzá közöd?

Van hozzá közöd,
mit csinálok?
és hogy mit gondolok?
Van hozzá közöm,
mit csinálsz?
És hogy mit gondolsz?
Van közünk egymáshoz?
Hozzám, hozzád, mindenkihez,
aki véletlenül épp itt él,
épp most,
és akitől függ,
hogy mi lesz a világból?
Van közünk egymáshoz,
talán, igen.

Kezd melankolikus hangulatom lenni... Azt hiszem, kicsit engedem. Úgyis olyan szomorú idő van kint. És egyébként is, jól esne ha most kikapcsolhatnám az egész időt egy picit. Csak egy nagyon picit, hogy ne rohanjon már úgy felém a nyelvvizsga, a kórus, a próbaérettségi. Hogy egy kicsit lazíthassak. Még azt sem bánom, ha az iskola vége sem közelít addig. Kezd olyan érzésem lenni, hogy hiányozni fognak a osztálytársaim. Nem nagyon, de kitartóan. Három évvel ezelőtt nem tudtam megérteni az osztálytársamat, aki sírt amiatt, hogy vége az iskolának. Most egy kicsit meg tudom érteni. Sokkal szívesebben halasztanám most el a szünetet egy évvelm főleg ha utána dupla olyan hosszú lenne.(talán nem kéne Coldplayt hallgatni...)

Szünet előtt

Minek írok én ide? Szórakozik rajta valaki, vagy magamnak. lehet, hogy meguntam ezt az egészet, elvégre is, minek írni arról, amit mások is leírnak és ami ott se érdekel semmit. Talán könyvet akarok belőle kiadni, vagy a gondolatokat akarom nyomon követni? Nem lehet egyik sem, hiszen utálom vissza olvasni saját irományaimat. Talán ha gondolatokat generálna, vagy valami, de hát ha nem akkor sincs baj végülis, csak nem az volt a célo, hogy egy bizonyos körnek írjak, hanem az, hogy aki olvassa, az értse és valamit gondolkodjon rajta. Azt akarom, hogy az emberek ne csak nézzernek, hanem gondolkodjanak rajta, hogy vajon amit írok az igaz, vagy tévúton járok. De legtöbben elolvassák, és elfogadják az érveimet és el is fogadnák, ha sántítanának is, és akár be bizonyíthatnám, hogy 1+1=1...

Egyébiránt akartam írni ma is könyv ajánlót, de elfelejtettem, hogy azt a könyvet, amit ajánlani szerette volna, még nem olvastam végig. Holnaptól amúgy mintegy 2 hétig nem leszek valószínűleg. Most kezdtem el a bepakolást :D. Azon gondolkoztam amúgy a Tiszat tó mellett, hogy miért kell szép irodalmi stílusban írnunk.Lehet, hogy ebben az egben a ponyvaíróknak van igazuk. Mert nem de nem Jókai is használt olyan kifejezéseket, amik bevallottan extravagáns és hozott szavak voltak, pedig ha valakinek, hát neki nagy szókincse volt. És különben is egy regény például akkor hiteles, ha hétköznapi nyelven íródik, különben csak egy mesterkélt mű alkotás lesz aminek meg mi értelme, hisz az emberek nem élvezik, nem fedeznek fel benne a való élettel való hasonlatosságokat, a jövő korának pedig nem nyújtunk igaz képet, ami számukra is ki fog derülni és csak le fognak benünkt írni... Egyébként: Mikor szoktatok lefeküdni????

Mellesleg a könyv címe: A zanyja krausz

Holnap elmegyünk, úgyhogy valószínű, hogy nem fogok azalatt írni. És képzeljétek: Mehettem volna Keszthelyre a Jeruzsálem verseny döntje miatt :O. így most nagyon sajnálom, hogy nem tudtam meg, és nem mentem el. Ma is jó volt az ifi, de kíváncsi vagyok, hogy mit fognak a kedves levelünkre válaszolni a Szomjas Szarvasok...

Itt sorkoznak a könyvek az asztalomon(szám szerint 11), de nem tudom mit ajánljak valami humoros, ponyvába hajló, esetleg gyerek könyvet, vagy szép irodalmat, esetleg krimit, vagy verses kötetet? Netén próbálokzzak meg az És mégis mozog a föld-del? Nem, egyiket sem! Ephraim Kishon humoreszkes kötetet fogok ajánlani, csak, hogy dballa is örüljön ;). Tehá: Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik meg akarnak pihenni a nyár közepén, vagy akik ki akarnak kapcsolódni a nehéz olvasmányokból egy időre, és nem félnek egy kis pihent pesti humortól. A kötetben olvashatunk többek közt egy izraeli operaestről taxi sofőrről, aki vezetés köben is csak a tv-t bámulja, a kóborló mosógépről, arról hogy hogyan kell nöknek történetet mesélni, Napóleon családi életéről kulissza titkokat, és szegény Góliátról, akit a láthatóan túlerőben lévő ellenfele brutálisan felkoncolt, az izraeli rokoni kapcsolatokról és még sorolhatnám, de nem sorolom, hogy azért olvassátok el a kötetet. Mellesleg a köny áhh mindegy...

Mi történt és mi fog...

Hmmm...Ma kb 3 órát röpiztem és ez egyáltalán nem túlzás, bár ennek többi mint fele nem igazán hasonlított a röplabdához, inkább úgy néztünk ki, mintha pár manus egy röplabda pályán tartaná az a heti hahota klub gyűlést (na ezt kötözgesse össze nekem valaki)...

Azután hazajöttem és megnéztük a táncoló talpakat, és az jutott hirtelen eszembe, hogy manapság a filmeknek egy haszna van, éspedig az, hogy valamiféle értelmes és főként általános üzenetet közvetítsenek az emberek számára, mégha az éppoly egyértelmű is, bár vannak olyan szennyek is amik az agyelszívás mellett még ezt a kis kárpótlást sem adják meg...

Most négy napos szünet fog következni amin jórészt olvasni, fogok, újságot, meg a legújabb szerzeményemet, meg írni nektek:D Meg lesz ARANYALMA és E-TICKET koncert kecskeméten hétfőn, ahová mindenkit várnak/unk!!!

Sárga

Holnap megyek a francia intézetbe...matek kiállításra;) és lelógjuk az első négy órát(haj de sajnálom).Mellesleg már percek óta szenvedek, mert le vagyok nullázódva, és nem jut eszembe semmi. A volt osztálytársaim 4 nap múlva mennek Angliába.Már csak 2 napot kell szenvedni, és szünet, bár elég nyúlfaknyi...Mondjuk annak is igaza van aki azt mondja, hogy ha több ideig tartana, akkor sem lenne elég. én is szeretnék menni Angliába(főként London), Franciaországba, Svájcba, Dániába, meg egy csomó helyre és elég szenvedés, mikor mondják, hogy jippí én voltam 5-ször Svájcban, és idén is megyek. És akkor mondja ezt akárki, mondjuk barátom, és én kénytelen vagyok jó képet vágni a dologhoz. És ez meg dupla rossz, mert tudom, hogy igazából az arcom hazudik, mert belül sírok,és mert nem örülök együtt a barátommal, hanem képletesen hátba szúrom azzal, hogy irigy vagyok(tehát nem képzelek vad dolgokat Isten ments -őszintén- csak olyan, mintha hátba támadnám) pedig hálásnak kéne lennem, mert van jó családom, voltam már Izraelben, az egyik kedvenc országomban, ami sokak számára csupán vágy álom, voltam Olaszországban, meg Erdélyben is kis milliószor és a szüleim szeretnek, keresztény iskolába járhatok, van saját Lap topom, telfonom, és még sorolnhatnám, hogy mi mindenért lehetnék hálás...Miért vagyok ilyen irigy? Hogy lehetek ilyen, mikor a szüleim csak az ellenkezőjére tanítottak?!Ilyenkor nagyon szégyellem magam, de hgy tudnék ezen változtatni?Én próbálkozom,úgy, hogy emlékezetem magam, mikor irigy vagyok, hogy mennyi jó történt már velem, és arra, hogy az irgységgel, csak rosszat teszek magamnak és a másiknak, és próbálkozom ezzel a bejegyzéssel, hátha majd a szégyen meg változtat
süti beállítások módosítása