na jó, majdnem minden aktív bloggerre -akit lájkolok itt a blogolon- rájött ay írhatnék ma este, úgyhogy én sem maradok ki belőle. Szóval akkor újra egy kis aktuaalis, holnap véget ér a 047es fogalása. Véget ér az egyetemfoglalás, de úgy, hogy remélhetőleg a társaság és a mozgalom megmarad. Szép volt, jó volt és most vége. Persze ennek azért így ebben a formában tényleg véget kellett érnie mostanra dehát persze a jó dolgoktól nosztalgiaával kell búcsúzni. Ami persze olyan mint a sírás, hogy az ezzel kapcsolatos élményeinket nemfeltétlenül osztjuk meg. Amúgy minden rendben (kedves naplóm :D).

Btkn aludni: megfizethetetlen. jó éjt srácok, értetek (is) csináltuk :)

Lehet, hogy az internet utolsó napjait éli? :O :D Már az iskolám címét is az ECDL vizsgaközpontok címei, a térképbank és a diákigazolványom alapján kellett összeollóznom... Elképesztő.

Nem érdekel. És nem is akarom, hogy érdekeljen. Nem érdekelnek az emberek, hogy mit éreznek, mit gondolnak. Egy hétig itthon, csak könyekkel és a családdal. Ezt akarom. Még sütit sem akarok csinálni. Antiszociális lettem. Mert. Mert egyszer mindennek vége lesz és csak akkor kezdődik ami igazán számít. Addig is, legyen vége akárminek nyugodtan, nem ütöm bele az orromat, nehogy még mindent eltörjek a porcelán boltban. Én elefánt.

2007. Mindenki ír valamit az évéről. Jó, nem mindenki. Sokan. Én nem tudnám hónapokra lebontva felidézni, de azért nagyjából a fonotsabb dolgokat leírom ide, ha másnem a hála felgerjesztésére.

Számomra az év nagyon jól kezdődött, januárban kaptam egy lap-topot és a félévi értesítőmbe is jó jegyek kerültek. A február teljesen kiesett az emlékezetemből(lehet segíteni). Márciusban blogolni kezdtem , ami először nagyon gyatra volt, valljuk be, hiszen a helyesírás nem volt mégcsak vendég sem az oldalon, a stílus pedig azért volt gyatra, mert soha nem vettem a fáradtságot, hogy újra olvassam az irományomat, lektorra pedig nem volt pénzem (sem időm :D):D. Voltam Van Gogh kiállításon , elkezdődött egy Tolsztoj korszak az életemben, próbáltam egy nagyon művészi szöveget megírni (végül nem lett művészi of kósz :D), Szabó Lőrinc mániába estem és Shakespearet kezdtem olvasni. Virágos áprilisunk volt, sok okoskodó gondolattal, rengeteg természet figyeléssel, Szabó Lőrinc hepp lezárással, szülinappal, amivel kapcsolatban sikerült rájönnöm, hogy kispolgári álmaim vannak, sportnappal , és Shakespeare humorának felfedezésével. Tikkasztóan köszöntött ránk a május. Sokminden történt: volt ballagás, népligetbéli virágokkal , volt örülés az iskolahonlapon közzétett cikkemen , volt sok-sok Négyszögletű Kerek Erdő, volt meg nem nyert Jeruzsálem verseny , volt kórus és végül, de nem utolsósorban (ez megko mekkora lerágott csont!) volt könyvhét nagybátyám könyvével, amit máig sem sikerült elolvasni... A június legfontosabb eseménye természetesen az iskola vége lett volna, ám mégsem az volt. Kiderült ugyanis, hogy felvettek egy különképzésre magyarból és töriből. Emellett volt Tolsztoj korszak szüneteltetés (máig is tart), Romhányi sorozat, évvége , 100. bejegyzés és a könyvhét mégiscsak ebben a hónapban volt... A júliust a semmittevés, az olvasás és a munka töltötte ki, az augusztus pedig a táborozások és a nagy események jegyében telt el. Voltam Kiskörén , Erdélyben és Szolnokon és ekkoriban vált Kecskemétből világváros . Szeptemberben kezdődött az iskola , (túl) sok kilencedikessel, és a mentor képzésekkel. Októberben volt egy esküvő (a harmadik amin részt vettem idén, aminek nagyon örültünk, Novemberben elkezdett havazni és a december igazán téliesre sikeredett, volt fehér karácsony , ajándékok oda és vissza, míg elérkezett a mai nap, az év utolsó napja.

Összességébe véve, minden tekintetben gyarapodtam. Voltak öröm és sértettség könnyei (dramatizált változat). Volt kacagás és volt melankónia. Sok csodálatos embert ismertem meg, lettek új barátaim, és sikerült elveszteni is párat. Volt csalódás, de a remény soha nem múlt el (csöpp-csöpp). Hálás vagyok azért, ami történt velem idén.

Sok mindenen gondolkoztam. Az úton Nagykőrös és Kecskemét között... Ami 13,345 perccel ezelőtt volt. Azért csak az 1/4-ére emlékszek a dolgoknak.

A nyaralásról röviden. Arról nem szeretnék beszélni :D...p Az úton meg azon is gondolkoztam, hogy miért nem tűnnek annyira szórakoztatónak humoreszkek modern világunkban nagyon szokszor. Mert nem hinném, hogy Ephraim Kishon, vagy Karinthy azért írt volna össze annyi nem kitalált sztorit, hogy néha az ember kiadjon magából egy-egy horkantás, vagy egy mini kuncogást. Valahogy az emberek már eltompultak, belefásultak a viccekbe. Lehet, hogy egy olyan vicc ami régen hatalmas hahotára adott volna okot, azt most egy szerény kacajjal jutalmazzák, vagy az "egy újszülöttnek minden vicc új" nevű sablonszüveggel jönnek. Lehet, hogy csak az a baj, hogy ami nem szexuálisan túlfűtött, az már nem is jó nekik...

Érdekes a mai világ, nem? Valahogy túl átlátszóan  harcol a népesség növelés ellen. Az emberek 25-30 éves korukig tanulnak, tehát mialatt ketyeg a biológiai órájuk, addig előadásokon ülnek, aztán ha 35 évesen megállapodnak eg partnernél, akkor sem mennek el gyereket szülni, hogy ne rúgják ki őket. Ha pedig véletlenül mégis bombabiztos az állás, akkor 16 munkaórás, amellett pedig a családtervezésre és főleg annak végre hajtására nincs idejük... És gy kérdés: Ti mikor szoktatok lefeküdni szünidőben? Könyörgöm válaszoljatok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Na, ma éppen lenne időm beteljesíteni a feladatomat, és akkor annyi elég is lenne mára. DE! Megfutamodatam. Ma végre valahára befejeztem a csiszolást. Tehát akkor jöhet a festés, majd a játszótér lehántása. Mert hámlik. Komolyan. Ránézek és elkezd felválni. De nem esik ám le, csak élkezd felválni. Éppen annyira csak, hogy csúnya is legyen, meg nehéz is legyen leszedni. De nem olyan ám kérem, hogy jól van, akkor elszákjtjuk, úgy ne olyan csúnya. Nem, szépen le kell húzni, amíg vége nem lesz. Persze ahhoz hogy a végére érj, át kell másznod az egész játszókán, és marad utn egy hatalmas sebhely, ami még rondább, mintha úgy hagytad volna. Ha mégsem kezdenél vele semmit, akkor viszont szinte könnyesen néz rád a mászóka, hogy szabadítsd már meg attól a csimbóktól. Nem lehet ezt bírni Ezért tehát most le kell hntanom az egyészed, és újra festenem. És írni szeretnék majd ey mesét. Egy mélyebb értelmű mesét. Lehet, hogy majd később. Ha lesz mélyebb értelmem.:D

Nincs időm. CSak még annyi, hogy a fél világ ma házasodik, úgyhogy sok boldogságot nekik. Más: gratuláció shine-nak a cikkeiért.

Keverék kiskutyám:

- Holdügyekhez még csak nem is konyítok.
De mert zavaros az égbolt, annyi fent az apró kémhold,
félelmemben vonyítok!

2. évad vége.

Június 24. 22:49: Kész 19 nap (ebből 2 inaktív) olvasás után végeztem a könyvvel, ami sok szempontból igen jó, sokból pedig unalmas volt. Ám kinek háború, kinek béke.

Fenn csücsült a holló,
falt sok pusztadőrit,
annyi maradt mégis,
majd lehúzza csőrit.
Lent a rókánál egy jó nagy ementáli,
de már falánk gyomra kezdett ellenállni.
Hogy látta a hollót ez a megcsömörlött,
- Brr, még egy sajt! - morgott - Vigye el az ördög!
- Hogy vagyunk? - szólt oda a holló ásítva,
s a sajt lehullott a selymes pázsitra.
- Fujj, vidd el! - nyöszörgött undorral a róka
s amit tett, azóta nevezték el róla.

Vajon tényleg igaz, hogy mindent az első benyomás dönt el? Ha igen, akkor nekem a Háború és béke az egyik kedvencem lesz. Hogy miért? Mert az egész regény egy öt sornyi francia szöveggel kezdődik és utána sem hagyják abba a szereplők egy ideig e nemes nyelv használatát (már érzem az ellenállást, ami ezen kijelentésemet fogja fogadni :P). Ez az utóbbi pár sor tehát azt jelentette, hogy egyrészt kiol elolvastam az Elfújta a szél-t és persze hogy neki kezdtem a Háború és békének. Én szerintem egyike vagyok azon keveseken akiket megnyugtatott az Elfújta a szél vége, és ráadásul tetszett is a vége. Komolyan nem az, hogy Scarlettnek összejött minden, hanem az, hogy még mindig nem adta fel az emlék temetéses taktikáját, és rájött, hogy igazából neki nem is a barátok kellettek, hanem Tara. Legalábbis én ezt képzeltem, hiszen minden csapást kibírt idegösszeroppanás nélkül, mivel tudta, hogy a földje még mindig megvan. Ez ha nincs is így benne a könyvben, szerintem azért lehet valami ilyesmit kiolvasni a sorok közül, vagy nagy a fantáziám, és beleképzelem, de legalább ez értelmes.

A kórus jó lesz, csak nagyon meleg van a színpadon, ami nem túl kellemes az orrunknak. De különöse jó lesz, sak az a ba, hogy ma a főpróbára már elfáradtunk, de hát ez nem is igazán csoda. Teht akkor: Mindenki nézzen minket Május 27-én 11 órától az ATV-n!!!