"Azt hiszem hogy még soha nem éreztem magam ilyen magányosnak"

"Ne aggódj, fogod még ennél is jobban"

E kedves kis belső párbeszéd után nem tehettem mást, mint hogy keserűen felkacagok. 

"A szocializmus idöszakában. különösen az első években a nök egyenjogúsúgára vonatkozó - gyakran propagandisztikus - követelményeket eléggé mechanikusan alkalmazták. (Az ötvenes évek női ideálja a pöttyös kendős traktorista lány, aminek szomorú következménye az lett, hogy az ebben a munkakörben foglalkoztatott nők nagy arányban szültek fogyatékos gyermekeket.)" - tankönyv

Olyan abszurd ez a megjegyzés, mi az, hogy egy tankönyv azt mondja, hogy "szomorú következmény"? Nem tudom, nekem olyan nevetségesen hat, már így másodjára is.

Btw Ide kapcsolódik a múltkori párbeszédem apámmal:

Én (kuncog tanulás közben)

Apám: Mi van, ennyire vicces a tanulás?

Én (beismerően): Nem, csak alacsony az ingerküszöböm.

És valóban az. Asszem pont azon röhögtem, hogy a szabálysértések szankcionálhatók autóvezetéssel (kihagyták az eltiltást). Tényleg húú de funny. Lassan saskabaré jelleget ölt itt a helyzet a sok jóhumorú tankönyvnek köszönhetően, azt meg igazán nem kéne, mert komolyan kell ám venni a tanulást.

D. B.-nek

Nyolc éve egy fehér, kilenc személyes ford tranzit hátuljában két nyolcéves gyerek beszélget:

-Én szeretek énekelni. Pedig tudom, hogy nincs olyan jó hangom.
-Én is, csak magas a hangom. Szerintem elég jó is a hangom.
-Én mélyebben szeretek, pedig még nem tudok.

Azóta az, aki mélyebben szeretett énekelni, egy együttessel együtt teszi ezt. A másik pedig én vagyok. :)

-Ez olyan, mint a monszun eső. Ott már tiszta az ég. Milyen szépek azok a felhők!
-Fussunk oda.
-Fussunk?
-Igen, haza haladás.
-Inkább haza szaladás.
-Haza és haladás
-Haza és szaladás!(...)
-Monszun eső. (A szemerkélés zuhogásba megy át.)

Aztán hazaszaladtam és tényleg  ott volt a szép, felhős, kék ég. Aztán a szél felénk fújta újra a viharfelhőt.

-Mire jó az olvasás? Mi értelme van egy könyvet elolvasni, ha megnézhetem filmen is?
-Valaki egyszer azt mondta:"Ha az írott szó valamit is adott fejlõdõ fajunknak és félig kifejlett kultúránknak, akkor az abban áll, hogy a nagy irodalom olyan, mint a bot, amire támaszkodhatunk, mint az anya, akitõl tanácsot kérhetünk, ez az a bölcsesség, ami a botladozó bátorságot felemeli, az erõ az erõtlenségben és bátorság a gyenge gyávaság leküzdésére."- A könyv nem csak a történetet adja, hanem gondolkodásra bír. Egyébként az idézet Steinbecktől van
-Elgondolkoztató, de ezt egy író mondta, aki nyilván olyat mond, amivel saját magának használ.
-Sajnos ez egy olan dolog, amit ti reálosok nem érthettek meg. Ez nem valami korlátoltság miatt van így, hanem mert senki nem érti. Az írott szavak rabul ejtettek minket, de szabadjára eresztették a fantáziánkat, ami lehetővé teszi, hogy most elhigyjem neked, hogy nem érdekel, amit mondok. Eltudom képzelni, hogy unod az egész beszélgetést. Ha kicsit nagyobb lenne az önbizalmam, azt mondanám, hogy sajnállak, hogy nem ismered fel a betűk csodáját. De sajnos az érveim tényleg gagyik. Sajnálom. Várnak a könyvek.