They say: Never change for others You are independent, you are strong. You don't need anybody to tell you what to do, or who you are. You don't need to be lectured by anyone. You are just unique, misterious, and really no one can understand you, so no one knows what is the best for you, only. After all you will be disappointed in everyone, and then all these change would have been for nothing, and at the end of the day you will just stand there without own personality and identity,because you listened to people. - say these sounds.

It's true. You are unique, you are strong, you are able to make your decisions on your own, and you probably know what is good for you.

But this whole world is not only about you, and not only for you. Your family, your friends are not on this world to please you. You are not made to be the a self-adoring idol, but you have been sent to be a messenger of something good, a deliverer of change on this world.

You are here to make difference in the world, but first and foremost, you have to make the change in yourself too. What I say is change for the people you love. Change deeply and for good. Out of conviction and without regrets. You can not decide if you are influenced or not, but you can decide who do you let to influence you.

Sokan mondják, hogy soha ne változz meg mások miatt. Független vagy, erős vagy. Neked nincs szükséged senkire, aki megmondja hogy mit hogyan csinálj, vagy hogy ki vagy. Téged senki nem oktathat ki. Te egy csodálatos, rejtélyes ember vagy, akit senki nem érthet meg igazán. Így senki nem is tudhatja, hogy mi jó neked. Később úgyis csalódsz mindenkiben, és akkor ezek a változások mind a semmiért voltak, és végül csak ott állsz majd egyéniség nélkül, egyedül, mert másokra hallgattál - mondják az ilyen hangok.

És igazuk van. Egyedi vagy, erős egyéniség, aki képes önállóan dönteni, és valószínűleg tudod, hogy mi jó neked.

De ez az egész világ nem csak rólad szól, nem csak érted van. A családod, barátaid, nem azért vannak itt ezen a vliágon, hogy téged kiszolgáljanak. Nem azért születtél, hogy egy önimádó bálvány, hanem hogy valami jónak a szószólója légy.

Azért vagy itt, hogy változást hozz a világba, de magadban kell változást eszközölnöd először, és elsősorban. Én azt mondom, változz az emberekért, akiket szeretsz. Változz meg mélyen, és véglegesen. Meggyőződésből, és megbánás nélkül. Mindenképpen befolyásolni fog valaki, vagy valami, de a döntés a te kezedben van, hogy kinek és minek engeded, hogy befolyásoljon.

Triple attack against rationality/ Trippelt angrep mot rasjonalitet.

A hit, a remény és a szeretet irracionális választások. Egyik sem megindokolható észérvekkel, mindhárom mélyen sérti az ésszerűséget. A láthatatlant választani a láthatóval szemben, hit. A kétségbeesés helyett bizakodni, ez a remény. A saját érdekeinket háttérbe szorítani és másokat előnyben részesíteni: szeretet. A szeretet ünnepe arról szól, aki a teljes szeretetet hozta el. Azt a szeretetet, ami szenvedélyes és radikális. A szeretet, ami lemond a saját életéről, hogy megmentse másokét.

A hit a remény és a szeretet a világ legirracionálisabb dolgai. Mégis azt hiszem ezek teszik a legjobbat a világgal.

"Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért."

Faith, hope and love are irrational choices. Neither of them can be justified with rational arguments, all three of them are deeply against reason. To choose unseen against seen is faith. To trust instead of desperation that is hope. To put our interest aside for others is love. The celebration of love is about the One who brought us full love. The love, wich is passionate and radical. Love wich gives up on it’s own life just to save other’s .

Faith, hope and love are the most irrational things of the world. Still I believe that these are the things that made the world better.

"Greater love has no one than this: to lay down one’s life for one’s friends."

Tro, håp og kjærlighet er irrasjonale valg. Ingen av de tre kan bli forsvart med fornuftige argumenter, og alle tre er helt imot logisk tenking. Å velge det usynlige fremfor det som er synlig, er å tro. Å stole på noen i stedet for å fortvile, er håp. Å legge siden vår egen interesse for andre mennesker er kjærlighet. Feiringen av kjærligheten er om Han som gav oss absolutt kjærlighet. Kjærligheten, som er lidenskapelig og radikal. Kjærligheten som er villig til å gi sitt eget liv for å redde andres.

Tro, håp og kjærlighet er det mest irrasjonelle som finnes. Likevel, tror jeg at det er disse tingene som gjør verden bedre.

" Ingen har større kjærlighet enn den som gir livet for vennene sine."

'Of course you want' said everyone who ever read the title. But I want to say that I don't want to have friends, and neither should you. I'm not saying that having friends is bad, no. That is one of the most awesome thing on earth. Still I think that no one should set an aim like 'I want to have new friends'. Because first of all, how on earth are you doing that? By going to someone and saying: 'Hi, please like me and be my friend.'? Well it doesn't sound to natural.

I belive that the best is to be someone's friend and not get them. Be there when he needs you. Comfort her when she is sad. Cheer with her when she is happy. Encourage him when he has doubts etc. Not just having people around in case of needs

No one can force people to like him/her, and no one gets friends out of thin air. You must make sacrifices. The question is if you are basing your relationships on good sacrificies or bad ones. Someone might lie to get people like him. Someone else might pretend that she is a different person than she actually is and so on. Or you can choose not to give up your personality, but your ego for others. You can choose instead of giving up your dignity to give up your pride. Instead of competing giving love.

My purpose is therefore to be person who not just getttin friends but to is a friend for people. Someone who is interested in them, who carers about what kind of persons they are and what happens to them.

"Remember that a person's name is, to that person, the sweetest and most important sound in any language." Dale Carnegie

I think this is a thing what we don't really realize ever. I just recognized it not so long ago, but it's so true, that I don't know how I didn't find out about it earlier.

It's true, that I don't like all my nicknames, some of them I even hate (especially those with a "c" in them). Some of them have a special meaning. Some of them are just used by a few friends of mine, some of them are used just by one person. But if someone uses my real name, it means to me that that sentence is only for me, and no one else. And people get so few of these kind of sentences.

I have a friend who started a blog with the second post announces a break. Now he has a friend like this too.

Believe me. It's not fiction, not only me making up things, not a never-been-true fairy-tale.

Whatever you think about your father, he loves you more than you would think. He are more proud of you then you would dare to imagine. No matter how many times did you think he let you down, no matter how many times did you feel that he was disappointed in you. Do you remember those times when you did something really-really bad? When you did things that you are still ashamed about? You remember how bad was it, when you had to face the fact that your dad knows how huge shame did you bring on the family? I'm sure, that you can. And I'm sure that your father forgot these things a long long time ago.

Oh, how many times did you think that your father wants to keep himself far from you. You couldn't think it any wronger. Maybe he seemed unjust to you so many times, that you think he doesn't care about you enough. I say again, you couldn't be wronger. Maybe you thought that he is not satisfied with you, you're just not enough to accomplish his expectations. Again you are wrong.

In fact your dad wants to get close to you, show his love and proudness to you more than you could imagine. He doesn't mean to be bad to you. If he did anything wrong in relation to you than it's not experssing all these thing well enough to your direction. And that's an honest mistake.

You can think that your father supposed to make the first moves. The only thing what you may not see is that he made those first moves. Maybe you didn't realize it because you didn't imagine these moves this way. But if that's the case, maybe you could help on it. You could also work for this relationship. If you think that your dad doesn't understand you, help him to do so. Believe me, he wants to be your friend.

Deep inside we all know, that our father wants good for us. Yet we tend to refuse him when he wants to reach us, because he is not doing it on - what we think is - the right way. But growing up means that we can see the good intention and love even behind what we see mistaken steps. Doing this with our father is one of the most mature things possible.

Higgy nekem. Ez nem fikció, nem csupán az én agyszüleményem, nem egy soha-sem-volt tündérmese.

Bármit gondolsz az apádról, jobban szeret, mint gondolnád. Büszkébb rád, mintsem el mernéd képzelni. Nem számít, hogy hányszor gondoltad azt, hogy cserben hagyott, nem számít hányszor érezted azt, hogy csalódást okoztál neki. Emlékszel arra az alkalmakra, amikor valami nagyon-nagyon rosszat csináltál? Mikor olyan dolgokat tettél, amiket még mindig szégyellsz? Emlékszel milyen rossz volt, mikor szembe kellett nézned a ténnyel, hogy milyen szégyent hoztál a családodra. Biztos vagyok benne, hogy emlékszel. És abban is biztos vagyok, hogy az apád már réges-régen elfelejtette.

Ó, hányszor gondoltad, hogy az apád távol akarja magát tartani tőled! Nem is tévedhettél volna nagyobbat. Talán oly sokszor tűnt igazságtalannak, hogy azt gondolod nem törődik veled eléggé. Megismétlem: ennél nagyobbat nem is tévedhetsz. Lehet, hogy azt gondoltad, hogy nem elégedett veled, hogy egyszerűen csak nem vagy elég, hogy teljesítsd az elvárásait. Ismét: tévedsz.

Valójában az apád szeretne közel kerülni hozzád, kimutatni a szeretetét, hogy mennyire büszke rád jobban mint el mernéd gondolni. Ha hibát követett el, hát az az volt, hogy mindezeket az érzéseket nem tudta kifejezni megfelelően. És ez egy őszinte tévedés.

Azt gondolod, hogy az apádnak kellene megtennie az első lépéseket. Az egyetlen amit talán nem látsz, hogy már megtette ezeket a lépéseket feléd. Elképzelhető, hogy ezt nem vetted észre mert nem így képzelted el ezeket a lépéseket. De, ha ez a helyzet, ezen tudsz segíteni. Te is tudsz tenni ezért a kapcsolatért. Ha úgy érzed nem ért meg, segíts. Hidd el, ő a barátod akar lenni.

Mélyen legbelül mind tudjuk, hogy az apánk jót akar nekünk. Mégis, hajlamosak vagyunk elutasítani a közeledését, mert úgy gondoljuk nem a -szerintünk- megfelelő módon közelít hozzánk. De felnőni azt is jelenti, hogy látjuk a jó szándékot, és a szeretetet még a szerintünk elhibázott lépések mögött is. Ezt megtenni az apánkkal az egyik legérettebb dolog a világon.

A legújabb legjobban utált szavam, jól lehet nem hallottam már egy ideje, a bagatellizálás. Ez a szó azt jelenti, hogy egy fontos dolgot igyekszünk kevésbé fontosnak beállítani, mint amilyen valójában. A bagatellizálás mint ilyen tehát egéyrtelműen rossz, és ezt nem is szeretném tagadni. Amivel problémám van, az az, hogy sokszor úgy veszem észre, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy bagatellizálni csak valóban fontos dolgokat lehet. A nem fontos dolgokat nem lehet bagatellizálni, maxmimum felfújni, az pedig semmivel nem jobb mint lekicsinyelni, sőt én személyesen jobban irtózom a dolgok felfújásától. De ez egy személyes preferencia, amivel most nem foglalkoznék.

De azt gondolom, hogy ez egy valós probléma a kultúránkban, hogy egy dologról (tipikusan egy problémáról) elhisszük, hogy jelentős, és amennyiben esetleg úgy adódna, hogy egy ember arra hívná fel a figyelmet, hogy ez koránt sem annyira fontos, mint amennyire hisszük, bölcs tekintéllyel ugyanakkor agresszíven, egy "ne bagatellizálj" parancsszóval félresöpörjük ezt az ellenkező véleményt. Ez kár, mert a bölcsesség nem abban van, hogy képesek vagyunk nagynak látni a problémát, hanem abban, hogy hajlandóak vagyunk a helyén kezelni azt. ÉS a kettő közel nem egyenlő.

My newest most hated word is "belittleing", though I haven't heard it in a while. This word means that we try to make an important thing less important than it is. Belitteling as it is course a bad thing, and I don't want to deny it. My problem is that, as I see, we tend to forget that we can only belittle important things. You can not belittle not important things. What you can do with them is to act like it is a big deal, though it is not, and it is not any better then belittleing important things, in fact I want to avoid more badly making a big deal of something. But it is a personal matter, and I don't want to deal with it right now.

But I think, that it is a real problem in our culture, that we believe that a thing (tipically a problem) is significant, and if someone draws our attention to the fact that our problem is not as significant, as we think, we are ready to 'wisely' though agressively brush away this opposite opinion with a "don't belittle" command. It is a pity, because wisdom is not about seeing problems great enough, but to handle them on their right place. And these two are not equal.

I'm in Romania at the moment. This is a poor country, at least the poorest where I've been to this year. And probably all my life. right now I'm sitting in them calm august evening listening to the song of the cicalaes, and relaxing.

Of course, as an outsider I can't judge it properly, but it seems like people do keep up living here. And yes, it is harder, but yes, and a thousand times yes, you can always look on the brighter side of life. And yes, maybe it's been said several tousand time in life, but in practice it's always harder. Oh, sorry that meant to be a short introduction to my photosession about Satu Mare.

Happiness behind tomatoes

I still don't know what this wehicle is for, but he seems to be cool :)

Kitchen minimal

Bergen beer. This must be a sign.

Mosaic on a blockhouse

Waiting for better future. Or an old Ikarus bus with sunset painted on it.

So. I've decided to start up my blog again. So for this I refreshed the whole image of the blog, and I have big plans, as you can see below. This time I will write it on a more organized way. My future plans are as follows:

I want to write a blogpost every second monday, meaning that you can read it at tuesday morning at latest. I am writing in english, though it's possible that I will translate some of them to Hungarian.
Another new thing is that I want to post photos, and as time goes by, I want to have a photo-post every other week, but I don't promise, that I will do that immediately.
Also in the future I would like to have every new post in english, hungarian and norwegian as well, from next year.
Also I would like to have a catalogue of the blogs I'm reading, so if you want to be one of them, and you are more then welcome to tell it in a comment.

In the next three days I'm writing three other posts in order to celebrate that I'm back :) Next post is coming this evening!

I want to be a part of your wolrd so badly. I want to share parts of my life, memoires, laughters, stories. I don't want to lose you, don't wanna move away from you, oh Norway. I'm afraid of the possibility of losing you, and getting away from you. I want to live my life with you not to be apart from you ever. It's so good to be with you, that I never wanna let you go.

I miss you. I wish we could be together, I wish we could have more memories, stories, laughters. I don't want to be apart from you. I wanna be back, be with you Hungary, my motherland. I'm frightened by the idea of spending more time away from you, of losing all my memories about you. I don't want to live my life without you anymore. It would be so fantastic to be with you again, that I don't wanna spend another moment without you.

Annyira szeretnék a világod része lenni. Szeretném az életem részeit megosztani veled, emlékeket, sztorikat, nevetést. Nem akarlak elveszíteni, nem akarok elköltözni tőled, ó Norvégia! Félek a lehetőségtől, hogy elveszíthetlek, hogy eltávolodok tőled. Veled akarok élni, és nem akarok elszakadni tőled soha. Annyira jó veled, hogy soha nem akarlak elengedni.

Hiányzol. Azt kívánom, bárcsak együtt lehetnénk. Azt szeretném, ha újra lehetnének közös emlékeink, újra együtt kacagnánk és új kalandokat élhetnénk át együtt. Nem akarok tőled távol lenni, vissza akarok menni hozzád hazám, Magyarország. Megijeszt a gondolat, hogy még több időt kell eltöltenem nélküled. és hogy elveszthetem az emlékeimet rólad. Nem akarom az életem nélküled élni soha többé. Olyan elmondhatatlanul jó lenne veled lenni újra, hogy egyetlen pillanatot sem akarok nélküled tölteni többé.

Szerintem nem kell mindenkinek Jókait olvasni, mert Jókai nem mindenkinek való. Mert mi van azzal, aki nem szereti a történelmi regényeket például? Az a diák tulajdonképpen irodalom szempontjából meghalt, és ki lesz szorítva azokból az értékekből, amit maga az olvasás mint tevékenység közvetít. Mert még ha tőmondatokból áll is egy könyv, és kidolgozatlanok is a karakterek és valószerűtlenek is a párbeszédek, még akkor is olyan dolgokkal gazdagodik az olvasó, mint például a képességgel, hogy használja a fantáziáját, hogy egy dologra összpontosítson 3 percnél tovább, és még helyesírás is ragad rá.
És azért tartom én is rossznak a jelenlegi rendszert, mert iszonyúan be van rozsdásodva az egész . Azok jelölik ki az olvasnivalót, akiknek a kedvenceik voltak a kötelezőolvasmányok, és nyilván ők nem akarják megváltoztatni a rendszert, mert az ő szempontjukból a Jókai és Gárdonyi könyvek olvasása az érték és nem látják hogy maga az olvasás mint tevékenység is milyen fontos. 
Nem azt mondom hogy minden könyv ugyanolyan értékű, mert természetesen nem. De amíg maga az nem standard, hogy az emberek olvasnak, addig először ezt a minimumot kellene megpróbálni megteremteni, és majd ha mindenki olvas, akkor el lehet kezdeni vitát nyitni arról, hogy mi az értékes könyv és mi nem.
Én azt gondolom, hogy ha csak Gárdonyi és Jókai olvasói az igazi olvasók, akkor az olvasók táborából kiszorul kismillió ember, és az olvasók tábora szépen elsüllyed a történelem mocsarában, és egész biztosan nem fog tudni életképes alternatívát mutatni az újfajta médiára

Haha, ma van a blogszülinapom. Ennek örömére engedjétek meg, hogy megosszam, hogy 7 éve ilyenkor miért pont március 9-én indítottam el a blogomat.  Március 9 ugye a Fannik és Franciskák napja (valamint dzsók-é a hírcsárda szerint)meg a ministránsők védőszentjének ünnepe, meg még ki tudja mi. Lényegtelen is, mert ami számított, az ugye az volt, hogy milyen napra nem esik március 9, ez pedig március 8. Ez ugyebár csodálatos felfedezés, ugyanakkor kiemelkedő jelentőségű is, mivel annak idején mindenképpen el akartam kerülni, hogy a blogom, és a nőnap örök életre egymáshoz legyen kötve.

Ezért aztán, hogy hű maradjak a 7 évvel ezelőtti énemhez, azt hiszem ideje a nőnapról írni. Szeretjük a nőnapot szeretjük a nőket, éljenek a nők, egyenlőséget a nőknek. Azt hiszem ez így elég kifejező. Tényleg nem vagyok egy nőelnyomáspárti, viszont valami egészen furcsát tapasztaltam itt Nrovégiában, és azt gondolom a magyar nőnap ennél sokkal jobb. Itt az emberek kiabálva és kommunistazászlót lengetve tüntetnek a női egyenjogúság érdekében. A világ legemancipáltabb országában. Nos ehhez képest, bármilyen siralmas is a nők helyzete Magyarországon (szerintem mostmár kb 2/3 részben rajtuk múlik a haladás (hajrá lányok)) jobb, ha a nőnap a nők megbecsülésének ünnepe, mintha a nők önmagukból kivetkezésének és hőbörgésének ünnepe lenne. Nuff said :)

"When the world has given you a heavy load

But if you stay and face it i know

Tomorrow is gonna be better

Let the rain fall!" 

I'm listening to this song, and suddenly, as for a magic word, the wind starts blowing, and the rain starts pouring. When there are these kind of days, which are tipically Bergen days, two things help me get through it. The first is that I know, that nicer days are just coming very soon, with warming sunshine, vivid colors and with millions of blossoms. The other thing that makes me feel better is the outfit of norwegian girls. Not beacuse I'm such a fan of norwegian girls, and neither for the fact, that they all wear the same neutral-colored jumper, or that they all have the same iPhone, and Mac, or that they all wear the same black leggings/skinny jeans. Nor that they have the same blondish hair, or they are all running in the trinity of of nike air max-black leggings-colorful jacket (+The bottle). What makes me optimistic is that every girl wears the same combination of convers-sneakers and bobbysocks. All the time, even if it's pouring rain, or minus 15 degrees, or three ours of brightness a day. All the time.

And it makes me look on the brighter side of life not because it's ridiculous (it is ridicuolus a bit), but because it means that we don't have to wait for the brighter days, but we should start to live them now. Even if it's pouring rain, or minus 15 degrees, or three ours of brightness a day. All the time.

 Hallgatom ezt a zenét, és mikor ide ér a szöveg, mint egy varázszóra kint elkezd üvölteni a szél, és az eső elkezd zuhogni. Mikor ilyen napjaink vannak, ezek a tipikus bergeni napok, két dolog segít túljutni ezen. Az első, hogy tudom, hogy a szebb napok már nagyon itt vannak a nyakunkon a melengető napsugárral, élénk színekkel, és virágok rügyek millióival. A másik dolog, ami segít abban, hogy jobban érezzem magam, az a norvég lányok kinézete. Nem azért, mert olyan rajongója vagyok a norvég lányoknak, vagy a tény miatt, hogy minden lány ugyanazt a semleges színű pulcsit hordja, vagy mert mindegyiküknek ugyanaz az iPhoneja van, és Macje, vagy mert mind ugyanazt a fekete leggingset/szűk farmert hordják. Nem is az, hogy ugyanolyan szőkés haja van mindnek, és mindenki ugyanabban a fekete leggings-nike air max-színes dzseki hármasban fut (+ a kulacs!). Ami engem optimizmusra sarkall az az, hogy minden lány ugyanazt a converse dorkót hrodja bokazoknival. Mindig, még ha szakad is az eső, ha mínusz 15 van, ha csak 3 órán keresztül van világos egy nap. Mindig. 

És ez segyt látni az élet mosolygósabb oldalát, nem azért mert annyira nevetséges ez a kombináció (picit az), hanem mert rámutat arra, hogy nem kell várnunk a szép napokra, hanem el kell kezdenünk élni őket, még ha szakad is az eső, ha mínusz 15 van, ha csak 3 órán keresztül van világos egy nap. Mindig.

Most nincs semmi különösebb témám, de borzasztó jó lenne már írni. Nemtudom olvassatok vissza esetleg, és ha valami tetszik akkor mondjátok, biztos kitudom még jobban fejteni. hm?