"Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.(...)
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait."

(Küldöm, ki érti.)

Tartsd magad,
Sors, Élet és Idő szabad
S ki várni érez, várni tud.Várni tud,

Kinek ön-énje nem hazug
S nem hord össze hetet s havat.

Tartsd magad,
Mert most az a leggazdagabb,
Ki várni érez, várni tud.

/Ha csak várni kéne. ójaj tanulás és jaj kétségek :DD rendkívül poétikus voltam ma. mindenesetre ez egy szép vers Ady barátunktól :)/

Ti is kiáltsatok,
Most egyszer egy csep bort
Bátran felszíhattok.
Isten tartsa soká
Szép Magyarországot,
Adjon nekünk benne
Tartós boldogságot.
Isten tartsa őket,
Kik értünk küzdöttek
Örök válságunkban
Szívből megegyeztek.
Sok boldog emberre
Leljenek utjokban,
Boldog ember arcán
A legszebb hála van.(Vörösmarty Mihály)

Március 15.-ére 28 percet késvén.

Ma este mikor jöttem hazafele, apró szemű hó esett. Sőt, nem is hó volt az hanem csilingelő kacagás, ma is mosolygós kedvem kerekedett. Olyan jó boldognak lenni és ilyen kis szentimentális szösszeneteket kitalálni, ott hagyni egy kicsit a számító, cinikus magatartást, a csípős iróniát és a rossz érzéseket és emlékeket. Még akkor is, ha tudom, hogy úgyis szégenykezni fogok emiatt a szöveg miatt. Mondjuk így, hogy már leírtam, sokkal elképzelhetetlenebb. :)

"Otthagyni mindent,
mi bú, ami bánt,
elhagyni mindazt,
ami csak fájt!

El tőlem bánat,
nem kell a könnyed,
gond nélkül, szabadon
szárnyalni könnyebb!

Könnyítő kacagás
hadd járjon át,
érezd a szabadság
gyönyörét, mámorát!

Öröm nélkül
oly rút az élet,
mosolyt és kacagást
a népnek!"

Vagy csöndes őszbe
Halkan leszállván,
Megbújni jössz-e
A bús Föld vállán:
Két hűlő csillag,
Két régi bú,
Egymáshoz ballag,
S meghalni bú?

Míg hulló lombok
Rőt fénye rebben,
Ó, mit is mondtok
Egymásnak ketten?
Hold mondja: "Már csak
Jegem ragyog",
Föld mondja: "Várj csak,
Fáradt vagyok".

(Tóth Árpád: Őszi beszélgetés)

Tegnap szüneteltettem a Háború és békét, mert már kezdett tömény lenni, az, hogy a francia hadsereg így meg van sebezve, halálos sebet kapott, ezért vesztette el, de, hogy végülis hogyan is vesztette el a háborút, azt 300 oldalban írja le, és ráadásul ugyebár a fenn említett ok miatt izgulni sem tud az ember.

Más. Elhatároztam, hogy egy sorzatot fogok indítani, Romhányi József szemelvényekkel. Az első részben A holló és a róka (téma és variációkat fogom leközölni, folytatásokban. Remélem tetszeni fog. Jó szórakozást!

A róka és a holló (téma és variációk)

Róka és a holló,
Megírta Aesopus
Mindannyiunk előtt ismerős ez opus.
Mégis elismétlem e témát pár szóval,
Majd megtoldom néhány variációval.

A téma

Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán,
csőrében jó nagy sajt, fogyasztásra várván.
Arra kószált búsan a ravaszdi róka,
Ki nem jutott sajthoz fagyosszentek óta.
Hogy a fára nézett, elszállt komor kedve,
felujjongva tört fel mohó gyomornedve.
És szólt álnok bájjal: - Tollad ó be ékes,
hogy madárkirály légy, régen esedékes!
És a neved "Holló", oly olvadó-omló.
Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.
A dicséret szép szó, ámde a bírálat
már olyasvalami, mit ki nem bír állat.
Így hát a holló, hogy meggyőzze a dőrét,
vad rikácsolással tátotta ki csőrét.
A sajtja lehullott, erre várt a róka,
ezúttal elnyerte tetszését a nóta.

Radnóti Miklós: Zápor után

Két arcán két pipaccsal
pirult, hogy jődögélve jöttünk,- a rét;
s mint  asszony, ki messzi emberét várja;
teli fény ült az enyhe dombon.

Majd ég dörrent, felhő repedt,
hosszúhajú zápor esett
és csattogva szerteszállt;

tócsába vert lepke hevert
s kapálgatva vizet kevert
a fulladó sok bogár.

Most szárító szél sürög
a zápornak ragyogó maradékán
s az ég arany hasadékán a nap
kibúvik s végifut a lombon

és végig fut a fán
s a bokron is végig,
gyorsan felejt a táj
és gyorsan az ég is.

Nyár szusszan ujra a levegőre
s a gyöngefűre sziszegő fény szál.
Csönd van s előre hajlik a fűszál
és fodros hő száll szerte oda fönt.

Száll a hő s a fáján
féytől hajladoz ág;
rátekint ravaszdi
mosollyal a száján
s csucsorít a világ.

Ez ngyon tetszik, és nagyon ideillik, mert ma ilyen hol kiborul, hol beborul idő volt, záporokkal tarkítva...Kifáradtm a gépeléstől. úgyhogy elvárom, hogy elolvassa mindenki szenvedésem végtermékét...

JA és holnap Aranyalma!!! 

Hát ma kicsit későn írok, bár ez nem számít, hiszen úgyse hiányol senki, illetve nem veszi észer senki, hiszen nem olvasnak rendszeresen a népek...Ezt nem kellett volna, de mindegy vállalom a felelőséget azért amit írtam és nem húzom az időt azzal, hogy minden egyes mondatomat újra fogalmazom 5ször és minden másodikat kitörlöm, hogy nehogy valakinek belemásszak a lelki világába, mert úgyis azt írok amit akarok, bár akkor nem tudom miért várom el, hogy bárki is szeresse olvasni a blogomat, vagy reagáljon rá ez sajnos hiba, mert ráadásul irigységből fakad, hogy mindenki másnak(nem feltétlenül ismeerős), például még azoknak is akik nem gyötrik magukat ilyesmivel, hogy írás, hanem feldobnak pár képet, hogy nesze semmi fogd meg jól, még azoknak is több kommentjük van mint nekem...szóval csak azért hadoválok annyit, mert egyszerűen irigy vagyok...

Olyan sok gondolat megy veszendőbe.Az ember gondolkozik valami értelmesen, gyötri magát, aztán Heuréka! meg van a megoldása az éppen aktuális gondolat menetnek és 2 óra múlva már csak azt veszi észre az illető, hogy hopp, miről is gondolkozatm?És akkor megint agyalhat, aztán vagy vissza tud emlékezni, vagy nem...Talán az értékesnek tűnő gondolatokat fel lehetne írni...Csak olyankor meg kigondol rá?

Miért vöröses a Nap mikor lemegy?És a hold mikor feljön(lehet, hogy akkor is mikor lemegy, csak olyat még nem láttam)?

Julius Caesar-t olvasok.Valós az történelmileg, hogy az egész merényletet Caesar ellen Cassius tervelte ki?(csak mert én mindig azt hittem, hogy Brutus a "főgonosz")

Szabó Lőrinc: Csodálkozás (részlet)

Tavaszi szaga van a sárnak,
a szem már keresi a fecskét
átvilágít rajtam a nap
s úgy járom ismert utcáimat,
mint idegen tájat a vendég

Mi tötént itt? Úgy zeng, lobog
a kék, arany, sárga, a piros
az egész világ édes zavar,
az élet valami újat akar
s mosolyogni tilos.

A remény igen, az mosolyog
és mindjárt mennyi szép akad:
a pénztelen mát drága, ritka
tündérálommá ittasítja
a tovakéklő alkonyat.

nem bírtam ki, hogy ne írjak az időről, de ha találok egy találó idéztet, akkor aztán nem bírom ki.Mellesleg én nem akarok verseket írni, mert nem túl sok érzékem van hozzá elég nyögve-nyelősen farigcsálok rímet és kb 100 évbe telne, mire kipréselnék magamból két jó verssort, ami még rímel is...(ezt aztán jól megmagyaráztam...)Á propos, ha már itt tartunk, akkor ki-ki írja meg, hogy szerinte a regény, vagy a vers-e a jobb és indoklást is kérek. Amúgy (nem mintha bárkit is érdekelne) de én jobban szeretem a regényt, mert van benne mit megjegyezni, nincs cselekménye, és ezért sem köti le az embereket, egy hoszzú vers annyira.Tegnap befejeztem az Ősújországot, aminek a vége nagyon tetszett, de nem árulom el senkinek, hadd olvassanak csak végre a népek, úgyis az hiányzik a mából, hiszen már kitaláltak külön összefoglalót, kötelezőolvasmányokhoz, hog még annyit se kelljen olvasniuk az igénytelen embereknek, amennyi kötelező!
Erről ennyit és most következzen még egy idézet Szabó Lőrinctől, majd két gyerekkori emlék.

...Első
tudás: tudni, hogy gyengék,-második:
tudni, hogy mégis hasznosak vagyunk.
(Szabó Lőrinc:Az idő kísértetei)

Pejoratív:Harmadikos, vagy negyedikes lehettem, mikor feladatot kaptunk az iskolában:keressük ki egy szó meghatározását az értelmező szótárban.Mikor kinyitottam, megakadt a szemem, egy szón: pejoratív.Megnéztem a meghatározást, de nem értettem.De a napokban megint feljött bennem a régi emlék, egyszerre 5-6 év múltán is emlékszem, hogy mi volt az első szó, amit láttam egy szótárban.Kélrdés, hogy miért írom ezt ide le?Mert rejtély, hogy miért pont ezt a szót, ami elég rossz dolgot fejez ki, miért erre esett a pillantásom és miért felejtettem el, s ha elfelejtettem, akkor miért jött föl most bennem?

Szabó Lőrinc: Hogy találtam rá, hogyan ismertem meg, hogy lett kedvelt költőm?Szabó Lőrinc neve is régi emlék.Mikor még jártam versmondó versenyekre, egyik osztálytársam mindig tőle mondott, verset, de nem, nem gyerek verset, egész komolyakat, de már akkor megtettszett nekem.S a régi érzés iránta újra feltámadt...