És hogy miért nem fogok büntetőjoggal foglalkozni:

-Mire vágsz úgy fel - kérdezi a feleség.

-Ilyen apró darabokra.

Köszönjük emese. 

Ejsze voltam életemben először sízni.

Na persze ebben a hangnemben képtelen vagyok folytatni, annyi székelységet nem szedtem most magamra; meg egyébként is lehetetlen visszaadni azt a hihetetlenül kedves énekszerű hangsúlyzást, ahogy Erdélyországban beszélnek. Szóval a lényeg, hogy kipróbáltam, hogy milyen dolog is ez a síelés, és hát jó. Tényleg nem igazán konyítottam hozzá, konkrétan életemben először álltam lécre. A legszebb az egészben az volt, hogy mivel ketten mentünk a sípályára (én eredetileg hegyetmászni), és egy pár sílécünk volt (az előbb említett okból kifolyólag) ezért nekem csak szóbeli oktatás jutott. Nagybátyám elmegyarázott körülbelül annyit, hogy befele kell csámpázni, hogy ne menjek egyenesen, hanem mindig oldalazzak, testből forduljak rogyasztott lábbal, és hogy mindig számoljam az m*g*szinuszalfát. Nahát megkaptam az oktatást neki is indultam a pályának. Körülbelül a második mozdulatom volt az amelyiknél elhajítottam a síbotot, a harmadik meg mikor magamat dobtam el. :D Aztán négy lesiklás alatt ezt a műveletet még körülbelül tizenötször ismételtem meg. Hiába a legfontosabb, hogy az ember tudjon jól esni, dehát ahhoz gyakorolni is kell, nemigaz? :D

Úgy körülbelül a második csúszásnál jutott eszembe, hogy nekem az az egyszál kötélből álló sífelvonó szimpatikusabb, ami messzebb van tőlem, mint a hozzám közelebb levő hasonszőrű készülék, így hát megpróbáltam arra irányítani magam. Persze ehelyett nyilván egy sokkal meredekebb (mondjuk fekete?) pályára keveredtem véletlen. Ez egy picit ijesztő volt, úgyhogy én gyorsan úgy döntöttem, hogy inkább elesek, biztos ami biztos. A probléma egyrészt az volt, hogy sikeresen elhajítottam újra az egyik botomat (másikat nem, arra inkább ráestem) mászrészt pedig, hogy konkrétan összeakadtak a lábaim, és nem bírtam felállni. Az első problémám sikeresen megoldódott egy jószándékú idegen botfutárszolgálatának köszönhetően, míg a második problémát is orvosoltam néhány röpke perc alatt. Hogy hogyan jutottam le épen a felvonóhoz, az előttem is kérdés mind a mai napig. :D

Na igen, a felvonónál meg sorban kellett állni. Körülbelül olyan 15 ember lehetett előttem, aztán végre sorra kerültem. Volna, ha a sílécem nem gondolja úgy, hogy akkor hirtelen engedelmeskedik az m*g*szinuszalfa képletnek, és nem borít rá egyenesen az alattam állóra. Szerencsétlen ipsének alig 10 perc alatt sikerült egyensúlyba hoznia engem, majd elkövette még azt a baklövést is, hogy egy ilyen fordított T alakú cuccra szállt velem. Ugyanis amikor le kellett szállni a szerencsétlen ülőkéről, természetesen ő vette kezelésbe, nekem csak annyi feladatot adott, hogy húzzam fel magam a T szárán, hogy ő közben el tudja fordítani. Persze ezt is valahogy úgy vittem végbe, hogy én simán leszálltam, ő meg fönnakadt rajta, és a felvonó még másfél méteren keresztül vonszolta magával. Mivel ezek alapján úgy tűnt, hogy már kezdek belejönni, még egy párszor lecsúsztam a legalapabb (kb fehér jelzésű) pályán, aztán lekapcsolták a felvonókat, mert hogy vége lett a napnak. Vagy csak simán belátták, hogy mindenkinek jobb lesz, ha mindenki hazamegy, főleg én :DDD

Jó dolog a Hargita :)

Időnként odamegyek valamelyik ablakhoz, és rácsodálkozom a Hargitára. Elképzelem itt az életem, és picit félek, hogy ne váljak Hans Castorppá. Édes félelem.

(Lelkem legmélyén már megtörtént)

...de azért miután sem otthon a valóéletben, sem itt a blogon és pláne fészbukon nem sikerült olyan fórumot teremtenem, ahol lehet értelmes és (legalább a saját szememben) mély és tartalmas beszélgetéseket, eszmecserét folytatni irodalomról, meg művészetről, meg egyéb ehhez kapcsolódó fontos dolgokról, végre megtaláltam a helyet, ahol az ilyen jellegű beszélgetésekre van lehetőségem.

Ja bocs, hogy egy 13 órányi buszútra van attól a helytől, ahol létezem? Nevermind, egy hétvége úgyis minimum 48 óra, annyi időbe igazán belefér néha egy kis kiruccanás ide csíkba. De persze ez nem panasz, meg semmi ilyesmi. Egszerűen csak nem igazán vagyok képes elfogadni, hogy az irodalom, művészet meg ilyesmi antiszociális.

Na most nem voltam népszerű :)

Lényeg az, hogy vannak táncra váró farkasok, és szűzhó :D 

"álmaim gabonaföldjén virágzom egyedül."

btw a búzavirág szimpatikus :)

Btkn aludni: megfizethetetlen. jó éjt srácok, értetek (is) csinálom:)

Aha, vizsgaidőszak óta a következők történtek:

-Megutáltam még a szót is, hogy vizsgaidőszak, annyit pofáztam értekeztem róla. De tényleg, rendesen feláll a hátamon a nemlétező szőr /kezdek túl közvetlen lenni, nemigaz? :D/ ha szóbahozom. Persze azért egy beszélgetésből sem hagynám ki, hiszen értékes tapasztalatokat nyertem ez idő alatt, például, hogy hogyan kell napi átlag négyszer meghalni, és odaragasztani magad a székhez. Ja, igen here we go again...

-Mindenféle programokat csináltam magamnak, de még mindig úgy érzem egy cseppet, mint aki egy évre meghalt és most jutott eszébe feltámadni. Tudjátok mikor mindenkivel jóban vagytok, és kezditek úgy érezni, hogy az embereket talán érdekli, hogy mi van veletek, aztán hirtelen meghaltok, és csak egy év múlva támadtok fel. Mikor már mindenki szépen belenyugodott, hogy nem vagytok többé, béke poraitokra, satöbbi. Ezzel együtt persze mesziről kerülik a helyet, ahol nyugszotok; így mikor a csoda megtörténik, senki nincs ott, és nektek kell elmenni a so called barátaitokhoz, akik persze a túlvilági élményeitekkel kapcsolatban tök szkeptikusak, és nem értik, hogy mi azon a nagy cucc, hogy kiástátok magatokat 15 vizsga tonna föld alól, amiből 3 még vissza is gurult rátok. Ne mondjátok már, hogy még soha nem haltatok meg és támadtatok fel? Létezhetetlen :D

-Úgy döntöttem, hogy látogatást teszek a csodálatos transzilvániába. De sajnos a többi 4 lakótársam nem megy sehova, úgyhogy az internetes rabló-stalkereknek üzenem, hogy most sajnos nem tudják betámadni a belülről gyémántokkal kirakott mucsaröcsögei albérletünket a blogom alapján, amiben könnyelműen elárultam, hogy elutazom, ezzel kiszolgáltatvva magam nekik. :D

-Ennyi.

#srác #21 #barna szem #barna haj #177 centi #vékony #fotózás #bokeh #olvasás #vers #regény #krimi #klasszikus #egyetem #jog #közgáz #barátok #nagycsalád #hegyek #utazás #hit #humorlover #komoly #gyerekes #türelmes-to-be #kedves-to-be #optimista #nemadomfel #makacs #színes #sitcom #magyarabszurd #megértem #zárkózott #szórakozott #aktív #lelkes

"Én a szárazföld, a tehénlepény és a sziklás hegyek barátja vagyok."

Egyébként teljesen készen vagyok a ténytől, hogy tulajdonképpen az eddigi rengeteg rendszeres "tevékenységem" (aka. függőség) helyett csak ez a régi-új van, a blog olvasás. Se egy sorozat, se valami jó játék, se fészbuk. Mivnmár, felnőttem? Újabban már az emailemet is elfelejtem csekkolni rendszeresen. Komolyan mi lesz a következő, elfelejtek levegőt venni? Vagy aludni? Tulajdonképpen ez egy jó jel, végülis így van időm tanulni, és nincs állandó lelkiiseretfurdalásom, hogy nem hozom ki a maximumot az időmből.

Igazából örülök, csak nehogy aztán üres legyen az életem mikor vége lesz a vizsgáknak. Ugye, hogy hányszázféleképpen lehet a vizsgaidőszakról sírni? :DD Jó na bocsi, ígérem hagyom mostmár a nyomoronc vizsgákat, majd valami izgalmasabb dolgon rugózokb legközelebb ;)

(Haha you just wish, legközelebb az lesz a téma, hogy jujj dejól túlvagyok végre rajta :D)

Na jó, tehát akkor így, hogy már egy ideje megtörtént a "nagy váltás" populáris irányba, megkérdezném, hogy kiből milyen érzelmeket vált ki az, hogy mostanság nem Életről, érzésekről, művészetről, stb (ez eléggé nyálasnak hangzik, ennyire az is voltam? ójaj :DD)szólok, hanem ilyen apró színesekkel próbálok szórakoztatni(??). Aki meg nem tudja hogy eddig milyen voltam wannabe művészként, az simán visszatúrhat a tavalyi bejegyzésekhez. Alig vagyok egyébként propagandisztikus :D Persze, persze gyertek, szóljatok hozzá szépen a bejegyzésekhez, nézzétek meg a régieket. Hát miez, ha nem orbitális önreklám? Nem mondom hogy nem az, mert nehéz lenne elhinni, én meg nehézséget egyetlen drágállatos olvasónak sem szeretnék okozni (mekkora propaganda :DD), de higgyétek el, hogy nem a magamat akarom sztároltatni. /nehéz elhinni, nekem is nehezen ment, de meggyőztem magam!! :D)

A testület érvelése szerint a Btk. szóban forgó rendelkezése valóban korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát, ez azonban más esetekben is előfordult." - tankönyv

Ja, igen? Tehát megsértették valamilyen alapjogomat, de ne sírjak, mert ez máskor is előfordult? Hát kösz, ez aztán az érvelés :D

A sormintát követve ezt most fb-n kellett volna közölnöm, hogy ne fulladjon csupa unalomba szegény kis blogom, de sajnos most egy időre zuckerberg úrfi nélkülözni lesz kénytelen felhasználói tevékenységemet; ugyanis fontosabb dolgok léptek fel, úgymint pluszvizsga, meg ilyesmi. Megyek, nincs időm panaszkodni sem; meg béna tankönyvi idézeteket posztolni sem. ja izé. :DD

Villámgyorsasággal alakulok át klasszik fogmosóblogba, kár hogy ahhoz nem vagyok elég izgalmas, hogy az ilyesmi élvezhető eredményt adjon. Ha meg igen, azt meg inkább megtartom magamnak. Nyilván. :DD

"A szocializmus idöszakában. különösen az első években a nök egyenjogúsúgára vonatkozó - gyakran propagandisztikus - követelményeket eléggé mechanikusan alkalmazták. (Az ötvenes évek női ideálja a pöttyös kendős traktorista lány, aminek szomorú következménye az lett, hogy az ebben a munkakörben foglalkoztatott nők nagy arányban szültek fogyatékos gyermekeket.)" - tankönyv

Olyan abszurd ez a megjegyzés, mi az, hogy egy tankönyv azt mondja, hogy "szomorú következmény"? Nem tudom, nekem olyan nevetségesen hat, már így másodjára is.

Btw Ide kapcsolódik a múltkori párbeszédem apámmal:

Én (kuncog tanulás közben)

Apám: Mi van, ennyire vicces a tanulás?

Én (beismerően): Nem, csak alacsony az ingerküszöböm.

És valóban az. Asszem pont azon röhögtem, hogy a szabálysértések szankcionálhatók autóvezetéssel (kihagyták az eltiltást). Tényleg húú de funny. Lassan saskabaré jelleget ölt itt a helyzet a sok jóhumorú tankönyvnek köszönhetően, azt meg igazán nem kéne, mert komolyan kell ám venni a tanulást.

Az öcsém huhog. Kiakasztó, de tényleg. Fogja magát és elkezd huhogni, mint egy nyavajás bagoly. Teljesen készen van :D De már én is tőle. Na mindegy, legalább egér biztos nem marad meg a házban. Bár ha jól belegondolok, akkor lehet, hogy az öcsém sem folytathatja sokáig ezt az áldásos tevékenységét, mert rövid úton kivágom :D

up(21:25): Lehet, hogy inkább szerzek egy kerek keretes szemüveget, a vállamra kapom, és én leszek herripotter, úgyis sikerült az utóbbi időben takaros bilifrizurát növesztenem; meg aztán lassan a farsang is itt van már. Azért azt nem várom meg, míg emésztetlen szőrcsomókat kezd el felöklendezni :D

Ilyen fontos, és felkavaró dolgok történnek mostanában velem. Teljesen off

(Küldöm, ki érti.)

Tartsd magad,
Sors, Élet és Idő szabad
S ki várni érez, várni tud.Várni tud,

Kinek ön-énje nem hazug
S nem hord össze hetet s havat.

Tartsd magad,
Mert most az a leggazdagabb,
Ki várni érez, várni tud.

/Ha csak várni kéne. ójaj tanulás és jaj kétségek :DD rendkívül poétikus voltam ma. mindenesetre ez egy szép vers Ady barátunktól :)/

Az még valahol oké, hogy Kamilla illatú vécépapírt és pézsét használunk, és az említett nevű hölgyek nem vérnyákolnak, merthát megvan annak az ára, ha valakit egy virágról neveztek el. De hogy ilyen létezik, hogy Bianka papírzsebkendő ÉS vécépapír, hát lehidalok. Mmint amúgy bírom a terméket, mert jó minőségű; meg nem most ismerkedtem meg vele(!!) a citromlé-túrám  alkalmával /bár a nyers céklával igen, de az más tészta :DD/. De most jövök rá, hogy mennyire morbid már ez az egész, hogy kifújom az orromat Biába, hogy a dolog vécét tartalmazó részét ne is részletezzem. És ilyenkor holvannak a véresszájú feministák? Vagy én vagyok túl érzékeny arra, hogy fél naponta gazdagítom Biankával a szennyvízcsatornát a vécémen keresztül?

A Bianka Kamilla meg amúgy sem szerencsés név párosítás, márcsak az együtthangzás miatt sem. 

kitaláltam, hogy majd jól beblogolom a körülöttem levő emberkékkel kapcsolatos kínos, meg vicces sztorikat, necsak mindig minden rólam szóljon már, ezt úgyis láttam már másoknál is úgyhogy juhú milyen eredeti leszek :D

apró bökkenő, hogy szociális életet mint olyat idén még nem éltem :DD namindegy, majd leírom, hogy a képzeletbeli barátaimmal mik történtek mostanság :D

jó nekem lenni  :D

MA este megnéztem a fejreállt göncölszekeret. Vagyishát nem kifejezetten azt néztem, de ez az egyetlen csillagkép, amit ismerek :DD. Elgondolkotam azon, hogy végülis hogy van az a dolog a sarkcsillaggal. (Gondoltam gyorsan felfejlesztem a csillagászati tudásomat egy ötéves szintjére :DD) Elvileg az égbolt északi oldalán van, legalábbis emlékeim szerint, merthogy felé mutat a föld tengelye. Viszont arrafele, amerre elképzelésem szerint észak van, nem láttam semmilyen fényes csillagot.Láttam viszont keleti irányba nézve az viszont jó erősen csillogott; de hacsak nem Jézus született meg, elvileg nem lehet tőlem keletre az égbolt legfényesebb csillaga. Márpedig ott volt. Továbbá megfigyeltem szintén arrafelé egy kék-pirosan villogó pontot, rendőrrepülő lehetett vagy mi :DD Visszatérve a keleti csillagra, lehet, hogy ez valami évszaki sajátosság, hogy most épp keleten van...

Mindegy, nem valók nekem az ilyen bonyolult dolgok. Inkább a kasszáció, meg a reformácio in peius, meg meius :DD (vagy melius. ennyierővel akkor már menyus -.-)

Off 

Tegnap voltam a ferencieken a (exmatch)cba-ban; mivel láttam kiírva, hogy akciósan adják az olympos egyliteres ötvenszázalékos citromlevet, 269 forintért. Nem sokat értek a citromléárakhoz, de valakinek csak bekell dőlnie a reklámoknak időnként :D

Szóval gondoltam nem olyan nagy feladat ez, egy 10éves is simán veszi az akadályt, úgyhogy kerestem. Az üdítőknél. Az ecet/olaj és társainál. A teáknál. A gyümölcsöknél. Az ásványvizeknél. Legalább ötször átvizsgáltam az egész boltot, semmi. Pedig hát nem egy tesco, csak egy nagyobbacska L-alakú sarki abc. Eleinte voltak ilyen gátlásaim, hogy nem kérdezgetem én az árufeltöltőket, hogy miújság, nem akarom, hogy totál retardáltnak nézzenek; de aztán mikor az éhségtől és a keringéstől már szedültem (ja fél 1 volt, és még egy falatot sem ettem), csak rászántam magam a kérdezősködésre. Megkérdeztem hát a tejespultnál serénykedő hölgyet, hogy ugyan hol rejtegetik a citromlevet. Először megnézett magának, hogy mégis milyen elfajzott lény lehet aki nem tudja, hogy hol a citromlé, majd elirányított az L másik végébe, hogy ott van a citromlé, majd meglátom. Mondom szuper, csak azt mondja meg, hogy az olajokhoz képest hol találom, mire válaszként megkaptam, hogy az olajok is ott lesznek, majd észreveszem. Rendben, az olajokat vágom, csakhát adjon valami támpontot citromléügyben, mert eltévedek - kértem. Majd ott valaki segít, ezt a very useful infót sikerült adnia.

Hát jó, átvonultam a bolt másikfelébe, mint egy 19. alkalommal. Természtesen nem találtam sehol, amit kerestem. Ekkor már nem haboztam, rögtön egy újabb /tamaxos/ munkatársat kerestem, és találtam, mintegy 10 perc elteltével. A hölgy felvilágosított róla, hogy a citromlevet a teáknál keressem /előző munkatárstól kb 3 méterre, egy polcsorral arrébb/. Persze nem hagytam magam, elmagyaráztam, hogy pont onnan küldtek ide, tehát akkor most én már nem értek semmit. De ott van, ő tudja, tutibiztos, a teáknál alul középen. Hittem neki (könnyen befolyásolhatő voltam aznap, ld reklám).

A teáknál alul középen teák voltak elhelyezve nagy meglepetésemre, és nem citromlé. Szintúgy a kávéknál. Újabb cbas munkatárs újabb infóval gazdagított. Tegnap átvitték a citromleveket a másikoldalra, a gyümölcslevekhez; ha van, akkor biztos ott van, de kevés volt és lehet, hogy már elfogyott.

Áthúztam hát immár 20. alkalommal a bolt másik felébe, a gyümölcslevekhez, ahol persze nem láttam citromlevet újfent; bár átvizsgáltam, hátha mégis. Megszólítottam hát a gyümölcspakoló srácot (munkatárs no.4), hogy mutasson már rá a citromlevekre; akik végre pontot tett szenvedéseimre, és rámutatott a citromlevek sorára egy hülye-e vagy tekintet keretében. Nem bántam én már ekkor semmit.

Na igen. Citromléből egy féle volt, 100%-os 1 DECILITERES, ötszáz forintért. Inkább nem vettem, hanem helyette akciós, 369 forintos 7upot vittem vigasztalásul. Az is citromos végülis, bár teába nem feltétlenül jó.

Azt értem, meg tudom meg minden, hogy when life gives you lemon, make lemonade. Na de mivan olyankor, mikor life ignores to give you lemon; kit üssek meg? :D

Ja igen, ma kétszer is majdnem belémjöttek gyorsegymásutánban. Elgondolkoztam, hogy vajon láthatatlanná váltam-e. (bár nem csípett meg semmilyen radioaktív állatka /ugye ez szokott lenni a szuperhősöknél? :D/ legalábbis, amennyire én tudom.) Szóval a legközelebbi sötét abalk visszatükröződésében csekkoltam magam, és arra jutottam, hogy a sapkám legalábbis visszatükröződött, a többit nem vizsgáltam alaposabban. Bár ha láthatatlan vagyok, azért én még láthatom a tükörképem, ugye? léccilécci, hadd maradjak láthatatlan! :D

Egyébként így hogy leesett a hó az emberek újra belekóstolhatnak abba, hogy milyen frankó dolog is pingvinnek lenni. Mert szeretjük a pingvineket, igaz? :)