Egyébként teljesen készen vagyok a ténytől, hogy tulajdonképpen az eddigi rengeteg rendszeres "tevékenységem" (aka. függőség) helyett csak ez a régi-új van, a blog olvasás. Se egy sorozat, se valami jó játék, se fészbuk. Mivnmár, felnőttem? Újabban már az emailemet is elfelejtem csekkolni rendszeresen. Komolyan mi lesz a következő, elfelejtek levegőt venni? Vagy aludni? Tulajdonképpen ez egy jó jel, végülis így van időm tanulni, és nincs állandó lelkiiseretfurdalásom, hogy nem hozom ki a maximumot az időmből.

Igazából örülök, csak nehogy aztán üres legyen az életem mikor vége lesz a vizsgáknak. Ugye, hogy hányszázféleképpen lehet a vizsgaidőszakról sírni? :DD Jó na bocsi, ígérem hagyom mostmár a nyomoronc vizsgákat, majd valami izgalmasabb dolgon rugózokb legközelebb ;)

(Haha you just wish, legközelebb az lesz a téma, hogy jujj dejól túlvagyok végre rajta :D)

Olvassatok! Olvassatok és írjatok róla. Áradozzatok arról, hogy milyen jó leülni és elmerülni a képzelet tengerébe! Ne olyanokat írjatok, amitől elmegy az ember kedve a könyvekkel való bármilyen kapcsolattól, mint például: "mostanában nincs időm olvasni" "lusta vagyok olvasni" stb. Inkább írjatok arról, hogy mit olvastatok, hogy beleéltétek magatokat, és hogy hogyan repült az idő az olvasással. Ömlengjetek egy-egy íróról, a jó megoldásokról, a karakterek tökéletes kidolgozottságáról. Az emberektől hiába várjuk el, hogy könyvet vegyenek a kezükbe, ha a könyvekkel kapcsolatosan rossz érzéseket fogalmazunk meg, kényszernek mutatjuk be, és nem mint egy csodálatos dolgot.