Aha, vizsgaidőszak óta a következők történtek:

-Megutáltam még a szót is, hogy vizsgaidőszak, annyit pofáztam értekeztem róla. De tényleg, rendesen feláll a hátamon a nemlétező szőr /kezdek túl közvetlen lenni, nemigaz? :D/ ha szóbahozom. Persze azért egy beszélgetésből sem hagynám ki, hiszen értékes tapasztalatokat nyertem ez idő alatt, például, hogy hogyan kell napi átlag négyszer meghalni, és odaragasztani magad a székhez. Ja, igen here we go again...

-Mindenféle programokat csináltam magamnak, de még mindig úgy érzem egy cseppet, mint aki egy évre meghalt és most jutott eszébe feltámadni. Tudjátok mikor mindenkivel jóban vagytok, és kezditek úgy érezni, hogy az embereket talán érdekli, hogy mi van veletek, aztán hirtelen meghaltok, és csak egy év múlva támadtok fel. Mikor már mindenki szépen belenyugodott, hogy nem vagytok többé, béke poraitokra, satöbbi. Ezzel együtt persze mesziről kerülik a helyet, ahol nyugszotok; így mikor a csoda megtörténik, senki nincs ott, és nektek kell elmenni a so called barátaitokhoz, akik persze a túlvilági élményeitekkel kapcsolatban tök szkeptikusak, és nem értik, hogy mi azon a nagy cucc, hogy kiástátok magatokat 15 vizsga tonna föld alól, amiből 3 még vissza is gurult rátok. Ne mondjátok már, hogy még soha nem haltatok meg és támadtatok fel? Létezhetetlen :D

-Úgy döntöttem, hogy látogatást teszek a csodálatos transzilvániába. De sajnos a többi 4 lakótársam nem megy sehova, úgyhogy az internetes rabló-stalkereknek üzenem, hogy most sajnos nem tudják betámadni a belülről gyémántokkal kirakott mucsaröcsögei albérletünket a blogom alapján, amiben könnyelműen elárultam, hogy elutazom, ezzel kiszolgáltatvva magam nekik. :D

-Ennyi.