Nem tudom, ki hogy van vele, de én nagyon szertem az ilyen családi információkat meg úgy általában az ilyeneket, pl, hogy hány évig élt valaki, hány gyereke volt, hány évig voltak házasok tehát igazából, most jut eszembe az életrajzi adatokat szeretem, és az ilen családi dolgok leírását, nem ilyeneket, hogy háború, harcigépek, ilyen tank, olyan aknavető, inkább a béákésebb dolgokat szeretem. Persze, mint sok minden, ez sem egyezik a bevett szokással, mert a Bornemiszában elég sok 2. világháború fan van, akiket én nem tudok megérteni, hogy mi olyan izgató abban, hogy ez az aknavető ilyen, olyan amolyan egyáltalán mit lehet róla beszélni. De persze mint egy régebbi szólamom vallja, kinek háború, kinek béke, én maradok, a dolgok békésebb felélnél, mint gyerek születés, meggazdagodás, elszegényedés, emberi kapcsolatok stb.. És az aknavetős bornemiszásokat pedig nem fogom megérteni soha, 'iszen hogyan gondolják magukat Uram bocsá termő fáknak (mát 7,19), ha nem termik meg a békességet és a szelídséget( gal.5.22)?

ír szetter: 

- Őrfalkáink ma még csupán csaholnak,
de elkapjuk azt a holdat maholnap.
Ki is sütjük még este
angolosan véresre...

2007. 07, 08, 23:52 : ím egy megkésett válasz andreew barátunk számára. Szóval ezért kritizálok én mindenkit, ami meglehet, hogy sokszor idegesíti az embereket, de ez inkább őszinteség mint amit mások annak szoktak nevezni sértegetés címén szoktak sokan művelni... Teszem mindezt úgy, hog tudom, sokszor ez egy bagoly veréb párbeszéd, aminek nincs hiteles háttre, de higgyétek( vagy higyjétek? nem, nem)el én próbálok javítani magamon. Még a felvágott nyelvemen is. Sajnos azonban, mint sok minden másban itt sem tudom magamat korlátok közé szorítani, ami azt hiszem, hogy a (majd ide írom mi miatt van, ha eszembe jut a szó, ahh temperamentum)mindegy, ez az ami miatt például, ha valamiért lelkesedek,akkor azt odaadóan teszem. Ja és a ktnyelesség, ami miatt általában az emberek rágalmazni szoktak, az inkább a kíváncsiságomban nyilvánul meg. De ezekről már úgy hiszem esett szó. 

Tegnap szüneteltettem a Háború és békét, mert már kezdett tömény lenni, az, hogy a francia hadsereg így meg van sebezve, halálos sebet kapott, ezért vesztette el, de, hogy végülis hogyan is vesztette el a háborút, azt 300 oldalban írja le, és ráadásul ugyebár a fenn említett ok miatt izgulni sem tud az ember.

Más. Elhatároztam, hogy egy sorzatot fogok indítani, Romhányi József szemelvényekkel. Az első részben A holló és a róka (téma és variációkat fogom leközölni, folytatásokban. Remélem tetszeni fog. Jó szórakozást!

A róka és a holló (téma és variációk)

Róka és a holló,
Megírta Aesopus
Mindannyiunk előtt ismerős ez opus.
Mégis elismétlem e témát pár szóval,
Majd megtoldom néhány variációval.

A téma

Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán,
csőrében jó nagy sajt, fogyasztásra várván.
Arra kószált búsan a ravaszdi róka,
Ki nem jutott sajthoz fagyosszentek óta.
Hogy a fára nézett, elszállt komor kedve,
felujjongva tört fel mohó gyomornedve.
És szólt álnok bájjal: - Tollad ó be ékes,
hogy madárkirály légy, régen esedékes!
És a neved "Holló", oly olvadó-omló.
Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.
A dicséret szép szó, ámde a bírálat
már olyasvalami, mit ki nem bír állat.
Így hát a holló, hogy meggyőzze a dőrét,
vad rikácsolással tátotta ki csőrét.
A sajtja lehullott, erre várt a róka,
ezúttal elnyerte tetszését a nóta.