socially pingvin


Aranyalma

2007. április 30. - döm

Ez a mai nap kimondhatatlanul jó volt. Már fél 11-kor ott voltunk a gyüliházban, de csak utánunk kezdtek szállingózni az emberek. Az elején a fiatalok közül mindenki a hangszerével volt elfoglalva, akinek meg nem volt, az vagy elvette másét, vagy nézte a többieket. Közben megjöttek az első pestiek is, akik szintén beálltak a hangszer orgiába. Tel-múlt az idő, megebédeltünk, szórtam egy teáskanálnyi sót a krumplimra, véletlenül, persze Beni rögtön megjegyezete, hogy egy evőkanálnyitól meg lehet halni, mondom kösz a bíztatást...Emberek jöttek egyre többen és többen, Békéscsabáról, Szegedről, Szolnokról, Szentendréről, Kiskunhalasról és természetesen Budapestről. Mire leszállt az est, már lehettünk 250-300-an, és megkezdődhettek a programok. Először brake bemutatót láthatott a nagy érdemű (nagyon szeretem ezt a kifejezést, de nem értem, hogy a közönség mitől nagy érdemű miközben van egy olyan negatív jelző is, hogy közönséges, és ez nem csak hasonló alakú szó, nyilvánvalóan!). Ezután következtek a várva-várt koncertek. Először az Aranyalma együttes szerepelt, ami jó volt, de szerintem csak bátorításképp vonultak ki az emberek a szinpad elé, vagy mégsem(?), mondenesetre az én igényeimet kielégítette, de mégis semmi volt az E-ticket előadásához képest. Mindenki nagyon élvezte, amit jól lehet látni, abból, hogy három(!) plusz számuk volt, amit vissza hívás után játszottak el. Tányleg fantasztikus volt, bár én nem tudtam kiélvezni a teljes mélységeit, mert közben állandóan ilyen cseppek jelentek meg a fényképező lencséjén (de hogy mitől?), ami meglehtősen rontotta a képek minőségét, de mégis születtek jó képek. Na jó éjt mindenkinek.

Valami postre vagy update: Ez az 50-ik bejegyzés, ami nem nagy szám, de Mózes korában is 50 évenként volt jubileum... 

Vers

Radnóti Miklós: Zápor után
Két arcán két pipaccsal
pirult, hogy jődögélve jöttünk,- a rét;
s mint  asszony, ki messzi emberét várja;
teli fény ült az enyhe dombon.
Majd ég dörrent, felhő repedt,
hosszúhajú zápor esett
és csattogva szerteszállt;
tócsába vert lepke hevert
s kapálgatva vizet kevert
a fulladó sok bogár.
Most szárító szél sürög
a zápornak ragyogó maradékán
s az ég arany hasadékán a nap
kibúvik s végifut a lombon
és végig fut a fán
s a bokron is végig,
gyorsan felejt a táj
és gyorsan az ég is.
Nyár szusszan ujra a levegőre
s a gyöngefűre sziszegő fény szál.
Csönd van s előre hajlik a fűszál
és fodros hő száll szerte oda fönt.
Száll a hő s a fáján
féytől hajladoz ág;
rátekint ravaszdi
mosollyal a száján
s csucsorít a világ.

Ez ngyon tetszik, és nagyon ideillik, mert ma ilyen hol kiborul, hol beborul idő volt, záporokkal tarkítva...Kifáradtm a gépeléstől. úgyhogy elvárom, hogy elolvassa mindenki szenvedésem végtermékét...

JA és holnap Aranyalma!!! 

süti beállítások módosítása