Ma este mikor jöttem hazafele, apró szemű hó esett. Sőt, nem is hó volt az hanem csilingelő kacagás, ma is mosolygós kedvem kerekedett. Olyan jó boldognak lenni és ilyen kis szentimentális szösszeneteket kitalálni, ott hagyni egy kicsit a számító, cinikus magatartást, a csípős iróniát és a rossz érzéseket és emlékeket. Még akkor is, ha tudom, hogy úgyis szégenykezni fogok emiatt a szöveg miatt. Mondjuk így, hogy már leírtam, sokkal elképzelhetetlenebb. :)
"Otthagyni mindent,
mi bú, ami bánt,
elhagyni mindazt,
ami csak fájt!
El tőlem bánat,
nem kell a könnyed,
gond nélkül, szabadon
szárnyalni könnyebb!
Könnyítő kacagás
hadd járjon át,
érezd a szabadság
gyönyörét, mámorát!
Öröm nélkül
oly rút az élet,
mosolyt és kacagást
a népnek!"
