Radnóti Miklós: Zápor után

Két arcán két pipaccsal
pirult, hogy jődögélve jöttünk,- a rét;
s mint  asszony, ki messzi emberét várja;
teli fény ült az enyhe dombon.

Majd ég dörrent, felhő repedt,
hosszúhajú zápor esett
és csattogva szerteszállt;

tócsába vert lepke hevert
s kapálgatva vizet kevert
a fulladó sok bogár.

Most szárító szél sürög
a zápornak ragyogó maradékán
s az ég arany hasadékán a nap
kibúvik s végifut a lombon

és végig fut a fán
s a bokron is végig,
gyorsan felejt a táj
és gyorsan az ég is.

Nyár szusszan ujra a levegőre
s a gyöngefűre sziszegő fény szál.
Csönd van s előre hajlik a fűszál
és fodros hő száll szerte oda fönt.

Száll a hő s a fáján
féytől hajladoz ág;
rátekint ravaszdi
mosollyal a száján
s csucsorít a világ.

Ez ngyon tetszik, és nagyon ideillik, mert ma ilyen hol kiborul, hol beborul idő volt, záporokkal tarkítva...Kifáradtm a gépeléstől. úgyhogy elvárom, hogy elolvassa mindenki szenvedésem végtermékét...

JA és holnap Aranyalma!!!