"Ha fájó kebleden
A gondok férge rág,
S elhagytak hitlenűl
Szerencse és világ,
S az esdett hír, kéj s örömed
Mind megmérgezve van,
S remélni biztosabbakat
Késő vagy hasztalan(...)"

(Vörösmarty Mihály:Keserű pohár részlet)

Na jó azért ennyire nem vagyok elkeseredve, de azért rosszul esett, hogy nem fértem be a Balatonfüredre menő csapatba.

Történt ugyanis, hogy barátaimat, az együttesükkel (nem az az együttes, de a tagok közül sok ott is szerepel) meghívták Balatonfüredre koncertet adni. Nos én annak rendje és módja szerint jelentkeztem, hogy én is mennék, mert én is elég kíváncsi voltam rájuk. Aztán tegnap este kiderült, hogy egy fia hely nem maradt, úgyhogy én meg hoppon maradtam, illetve itthon...

Na mindegy most viszont, ha sikerül, akkor egy nem nacionalista, nem hungarista,

csak simán hazafias versrészletet szúrok be:

"S nem csak dicsőké a haza;
A munkás pór, szegény,
Bár észrevétlen, dolgozik
A hon derűletén.

Tűrj érte mindent ami bánt,
Kínt, szégyent és halált;
De el ne szenvedd, el ne tűrd
Véred gyalázatát."

(Vörösmarty Mihály: Hazaszeretet, részlet)

Ez nem utolsó sorban azért teszik, mert az I. világháborúban elesett jogászoknak állított emlékműn is ennek egy része szerepel. Nos viszlát minden kedves (nem létező) olvasómnak.

UI: A remény hal meg utoljára még van egy pár órám, hogy megszervezzem)

Amúgy egyik barátom ehhez kitalálta, hogy: A lepényhal jön először, a reményhal, meg utoljára...:O

ui (amit soha senki nem olvas el sztem): Első élményem Balatonfüredről, ennyi maradjon meg a sztoriból, ha lehet, a többi csak blabla, meg idézet. :) 2013. 07. 16._