Minek írok én ide? Szórakozik rajta valaki, vagy magamnak. lehet, hogy meguntam ezt az egészet, elvégre is, minek írni arról, amit mások is leírnak és ami ott se érdekel semmit. Talán könyvet akarok belőle kiadni, vagy a gondolatokat akarom nyomon követni? Nem lehet egyik sem, hiszen utálom vissza olvasni saját irományaimat. Talán ha gondolatokat generálna, vagy valami, de hát ha nem akkor sincs baj végülis, csak nem az volt a célo, hogy egy bizonyos körnek írjak, hanem az, hogy aki olvassa, az értse és valamit gondolkodjon rajta. Azt akarom, hogy az emberek ne csak nézzernek, hanem gondolkodjanak rajta, hogy vajon amit írok az igaz, vagy tévúton járok. De legtöbben elolvassák, és elfogadják az érveimet és el is fogadnák, ha sántítanának is, és akár be bizonyíthatnám, hogy 1+1=1...

Egyébiránt akartam írni ma is könyv ajánlót, de elfelejtettem, hogy azt a könyvet, amit ajánlani szerette volna, még nem olvastam végig. Holnaptól amúgy mintegy 2 hétig nem leszek valószínűleg. Most kezdtem el a bepakolást :D. Azon gondolkoztam amúgy a Tiszat tó mellett, hogy miért kell szép irodalmi stílusban írnunk.Lehet, hogy ebben az egben a ponyvaíróknak van igazuk. Mert nem de nem Jókai is használt olyan kifejezéseket, amik bevallottan extravagáns és hozott szavak voltak, pedig ha valakinek, hát neki nagy szókincse volt. És különben is egy regény például akkor hiteles, ha hétköznapi nyelven íródik, különben csak egy mesterkélt mű alkotás lesz aminek meg mi értelme, hisz az emberek nem élvezik, nem fedeznek fel benne a való élettel való hasonlatosságokat, a jövő korának pedig nem nyújtunk igaz képet, ami számukra is ki fog derülni és csak le fognak benünkt írni... Egyébként: Mikor szoktatok lefeküdni????

Nah, új színeket adtam betűimnek, mivel már panaszkodtak, hogy nem olvasható a blogom, és mivel vettem a bátorságot a kisérletezéshez. Egyébiránt nem tudok HTML-ezni, csak próbálkozom, de kíváncsi vagyok, hogy hányan tudják kitalálni, hogy mi is volt az eredeti dizájn. most pedig, hogy a régebbi kornak is fenn maradjon valami a színösszeállításból, összegzem, hogy a betűk színei a drapp, bézs, fehér különböző változataiból lettek összekombinálva, -konyhanyelven szólva- egy kis barnás-vörössel megbolondítva.

Ma voltunk az egyik nagynénikéméknél, ahol ott volt a nagymamám és egy másik nagynénikém a családjával. Jelentem igen jól éreztük magunkat és elvoltunk, valamint mivel időnek nem voltunk hiányában,délután le is dőltünk (én 2-szer is, de egyszer sem huzamosabb időre és egyszer sem aludtam, legalábbis nem sokat.).

- Ugyan! Sosem ugat egy jól nevelt angol,
ha éjjel barangol!
Tudom, honnét valók az ilyen álhírek:
...Írek!

ím a 100. bejegyzés. Igen. ez is eljött, egy szép, szombati napon. Bár kissé le vagyok maradva az eseményekkel, azért eddig minden jól ment, és rendszeresen írok is, igaz lehet, hogy kissé túl gyakran. De megmondom, hogy ezen miért nem változtatok a jövőben. Azért tudniillik, mert ha ritkítanék rajta, akkor soha nem lenne kedvem írni, csak esetleg havonta egyszer, azt meg gondolom senki nem akarja.

Tegnap volt az évzáró. Nekem tetszett, nem az a 2 himnusz között 3 2 órás beszéd, hanem színes volt a program, és ráadásul nem is volt túl hosszú az egész, és nem volt a végén az a vége_az_iskolának_meneküljünk_innen hangulat. Magyarul nem csak az volt jó az évzáróban, hogy vége lett az iskolának hivatalosan is. És kaptam könyvet, amiben az áll, hogy megdicsérnek, matematikából kiemelten :S. Most pedig folytatódjék a sorozat.

A róka szájában egy jó darab rokfort.
Megette a felét, de már az is sok volt.
Komoran ült ott fenn a holló a hársfán,
s megakadt a szeme mesebeli társán.
Nosza ő is rögtön ravaszkodni kezdett,
fondorkodott, tervelt, s az eredmény ez lett:
- Ha ez nem ismeri Aesopus meséjét,
megadta a sors a sajtszerzés esélyét.
És máris megszólalt, cifra ódon módon:
- Ó rókám, ne hidd, hogy tán csak gúnyolódom!
Királyi palástnál szebb vörhenyes bundád,
le is nyúzzák rólad, mielőtt megunnád,
mégis tekintélyed csorbítja a szégyen,
hogy hangod megcsuklik fenn a magas cé-ben.
Rókánk e sértésre tágra tátva száját,
cáfolatul tüstént üvöltött egy skálát.
De meg kell jegyeznem erről az esetről,
hogy sajt a fára azért nem esett föl.

Nézze meg az ember! Már megint azon gondolkodtam, hogy miért is írom ezt a blogot. Ez olyan hullámvölgszagú, pedig ezemben seincs kitörölni a blogot. Na mindegy. Végül valami olyasmire jöttem rá, hogy shine és 7th hatása mellett az is motivált, hogy kiadhasam végre magamból a gondolataimat. Aztán mikor ez sikerült, akkor nagyon örültem-egy ideig... Aztán elkezdtem unni a hallgatólagos belegyezést, ami végig kísért így tehát elkezdtem kiabálni, hogy miért bántok el így velem, miért nem szól hozzám senki, miért kell a visszhangot hallgatnom. Erre látszólag teljesítettétek kérésemet. írtatok. Ez nagyon megható és boldog végződés lehetne, és folyhatna tovább a blogolás, amíg el nem hal. Igen ám, de ez a vég korántsem volt olyan rózsás mint első pillantásra véltem, ugyanis nem a lényeghez szóltatok hozzá, nem a kérdésekre adtatok választ, hanem szinte szándékosan mindig a jelentéktelen és nem lényeges dolgokat reagáltátok le. Nem baj! Csak így tovább, de azért próbájatok néha legyetek szívesek egy kicsit vitába szállni is velem!

Mst jut eszembe, hogy a szavzás végeredménye, melyet nem zártam le, hanem csak egyszerűen eltűnt az új dizájn megjelenéséve, a következő lett:15 ember szerint az Irodalom, 12 szerint a Zene és 4 ember szerint a Festészet legmagasabb rendű művészet. Szóval andreew?

Ma megint voltunk osztálykirándulni. Igaz, most nem tévedtünk el, de szerintem az a kirándulás mégis jobb volt. Azért volt jobb, mert egyrészt nem kellett előadni, nem volt olyan meggyulladós meleg ésatöbbiésatöbbi... (tudomtudom, külön kell, ahogy ezt is, de sajnos ez így jön ki jól, és így adja vissza a teljes tartalmat, hiszen nem tart a szavak között az ember szünetet, és nem válik darabossá, amivé válna, ha külön írnánk, csak figyljétek meg!) Szóval igen adrenalin emelő volt lekoptatni a lábunkat, mikor végig követtek a bkv buszok. Úgy látszik elkezdtem elpestiesedni... A legjobban a Nagy Imre emlékmű tetszett, meg a lány-kutya szobor csoport. Délután 3-kor pedig elindultunk a fagyitúrára, amiről már olvashattatok ajánlót. Nos, megfelelt az elvárásoknak a 3 fagyizó, meg az egész túra, szóval kár volt lemaradni róla, de aki nem jött, az meg is érdemli, hogy sárguljon egy kicsit. Én a 3 fagyizóban összesen 5 gombócot ettem, és a legjobbnak a mogyorósat találtam.  Ezután haza jöttem, és szépen megint megáztam, pedig két busz közötti, meg a várakozás ideje nem tett ki többet 4 percnél (mármint az olyan várakozás, miközben áztam.), de már tegnap is történt hasonló, mert tegnap is jól megázta, csak akkor mint egy fél órát töltöttem az esőn. két nap alatt két ázás, plussz egyszerre 5 gombóc fagyi. Azt hiszem többek már a hallatán is megfáznának, de azért jó edzeni az imunrendszert.

Tegnap rájöttem, hogy bár első sorban  azért kezdtem el blogolni, hogy vissza olvassam, egyáltalán nem szeretem a saját irományaimat olvasni, sőt éretlennek érzem őket, és mindig elégedetlen vagyok velük. Amíg azonban másoknak tetszik, ez legyen a legkisebb gndom...

Ma megvalósítottam a projektemet, új dizájnt adtam a blogonak. Nem azt csináltam ugyan, amit előre elterveztem, de jól sikerült, és azokat a terveket sem árulom el, mert még hasznosak lehetnek. Ez ugyebár a 2.2-es verzió, ami úgy történhetett meg, hogy egy csomó mindent kfelejtettem, such as, linkek, betúszínek, és hogy pikszeles, meg satöbbi a háttér, nos szóval, még mindig van javítani való, hisz' a felsorolt 3 dologból 2 nem valósult meg. többet nem írok mert elfáradtam, és eleget ültem ma már gép előtt így is. És holnap mindenki jöjjön fagyitúrára, amihez a találkozó a Száva utcai iskola portáján lesz, 15h-kor. viszlát

Ma kiolvastam volna az Érik a gyümölcsöt, ha ne aludtam volna el otthon. De legalább friss vagyok. Ma rekkenő hőség volt, mindenki izzadt, én főleg miután csak futva tudtam elérni a buszomat. Ezkelőtt történt egy örvendetesebb esemény még az iskolában, mégpedig az, hogy fél ponttal, de az enyém lett a legjobb spanyol nagydolgozat (öhömm köhömm:D), de így is csak négyötöd lett (amúgy ez egy nagy hülyeség, mert a négyötöd még az egyesnél is rosszabb elvileg :P).

Ma nyelvtan órán amellett, hogy bemutattam a blogomat, amit  (a bemutatást) persze csak 5 perccel tudtam meg... De nem ez a lényeg, hanem az, hogy össze kellett gyűjtenünk érveket, hogy az internet, vagy a könyvek a jobbak-e (mert ugYEBÁR EZ VOLT A KÖZÉPSZINTŰ ÉRETTSÉGIN -capslock ki-) és nem sikerült érveket gyűjteni, mert én ezennem gondolkoztam, és sajnos ha eszebe jut egy érv, akkor rögtön találok rá ellenérvet, és így aztán nehéz érvelni. Szóval Tanárúr leszűrte a tanulságot, hogy mindenki az internet mellett van, így aztán ezt jól el is kezdte terjeszteni...De én csak nem mondhattam azt, hogy csak a hangulatáért olvasom, mert az hülyeségnek hangzik...Ja és perszeazt is értette, hogy nálunk senki nem olvasta a 451 farenheit-et miközben arról volt szó, hogy az kötelező volt és ez alapján (szerintem) azt lehet leszűrni, hogy majdnem mindenki olvasta...

Köszönöm a kommenteket és el szeretném mondani, hogy nagy épülésemre szolgáltak a május elsejéről szóló vidámabbnál vidámabb és pozitívabbnál pozitívabb információkat… Ma megint iskola volt, aminek a tudata nem túl boldogító, hanem az már inkább, hogy csak holnap kell tanulni és utána megint egy huzamosabb szünet jön.

Olvastam valakinek a blogjában, hogy ő nem a hétköznapjainak a webes lenyomatát írja. Ez felvetette bennem a gondolatot, hogy jó dolog-e, hogy én nem kevésszer bele írok magamról dolgokat a blogomba. Egyrészről semmi kifogásolni való nincs benne, mert ugyebár mégiscsak naplót írok, másrészről viszont akárki megtalálhatja, és senkinek semmi köze az életemhez. Melyik az erősebb érv?

Olvasgatok olvasgatok, várok a 4szögletű kerekerdőre és majd mindjárt Utas és holdvilágot is fogok olvasni. Hát ennyi…

Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok tartja a mondás. Nos tegnap éjjel 23.37-kor ezt éreztem, meg a feledékenységemet, ugyanis mint tudjuk épp ez időben volt szerver frissítés, így aztán, lehet, hogy meg volt bennem a jó szándék, hogy írjak, de nem volt hova; olyan volt, mintha akartam volna levelet írni, csak éppen előtte elfelejtettem volna papírt venni... Pedig érdekes, délelőtt akartam írni, csak úgy voltam vele, hogy ráérünk még arra...hát nem...

Mi jobb, optimistának, vagy pesszimistának lenni? Miért jó a pesszimistáknak? Mert az élettől csak rosszat várnak, ergó, nem cslódnak, csak jbbat kapnak az élettől, mint amit várnak... ÉS miért jó optimistának lenni? Azért mert az optimisták edződnek, mert csalódnak, de legalább nem depressziósak, legalább várnak valamit az élettől, vannak álmaik, tehát van miért dolgozzanak, vannak céljaik. Tehát minek jobb lenni, optimistának, vagy pesszimistának lenni? Feltétlenül és határtalanul jobb optimistának lenni szereintem, mert ha sokszor csalódik is, ettől nem roppan össze, mert pont azért optimista, mert reménykedik, mert vár és hisz a jobb jövőben...

Ma ünnepeltük a mamám, az öcsém és az én szülinapomat a mamáméknál, aminek folytán nem voltunk otthon, ami azért volt jó, mert így kijátszottuk a locsolókat :DD.Visszatérve: szülinapomra A világirodalom története című fantasztikus művet kaptam, úgyhogy most nagyon örülök a fejemnek. Régi osztálytársaim ma mentek el Angliába, remélem jól fogják érezni magukat, és rám is gondolnak, meg eszükbe jut, hogy most lesz a szülinapom, amíg nem lesznek itthon :DD...

Érdekes, hogy az ember bármilyen elfoglalt is, mindig feszesebbre tudja húzni az időbeosztását. Vegyük például, hogy egy elfoglalt ember, ha beiratkozik egy egyetemre levelező tagozatra, akkor megtudja oldani a vizsga időszakot, időt tud sakítani a tanulásra, és jogosan érzi, hogy nagyon elfoglalt, de viszont ha nézzük, akkor mielőtt beiratkozott volna az iskolába akkor is ugyanolyan elfoglaltnak érezte magát, pedig nagyon sokat számít az a évi 25 nap amit tanulással tölt...

Ma egyhónapos a blog, ami nem nagy eredmény, de lesz ennél több, mert még mindig vannak ötleteim, hogy hogyan lehetne a minőséget emelni, és mindig lesznek lejegyzésre érdemes gondolataim, de hogy lesz-e aki olvassa is az nem csak rajtam múlik...(ha most ennyit írtam, mi lesz az egyéves szülinapján?) 

Hát ma kicsit későn írok, bár ez nem számít, hiszen úgyse hiányol senki, illetve nem veszi észer senki, hiszen nem olvasnak rendszeresen a népek...Ezt nem kellett volna, de mindegy vállalom a felelőséget azért amit írtam és nem húzom az időt azzal, hogy minden egyes mondatomat újra fogalmazom 5ször és minden másodikat kitörlöm, hogy nehogy valakinek belemásszak a lelki világába, mert úgyis azt írok amit akarok, bár akkor nem tudom miért várom el, hogy bárki is szeresse olvasni a blogomat, vagy reagáljon rá ez sajnos hiba, mert ráadásul irigységből fakad, hogy mindenki másnak(nem feltétlenül ismeerős), például még azoknak is akik nem gyötrik magukat ilyesmivel, hogy írás, hanem feldobnak pár képet, hogy nesze semmi fogd meg jól, még azoknak is több kommentjük van mint nekem...szóval csak azért hadoválok annyit, mert egyszerűen irigy vagyok...

Olyan sok gondolat megy veszendőbe.Az ember gondolkozik valami értelmesen, gyötri magát, aztán Heuréka! meg van a megoldása az éppen aktuális gondolat menetnek és 2 óra múlva már csak azt veszi észre az illető, hogy hopp, miről is gondolkozatm?És akkor megint agyalhat, aztán vagy vissza tud emlékezni, vagy nem...Talán az értékesnek tűnő gondolatokat fel lehetne írni...Csak olyankor meg kigondol rá?

Miért vöröses a Nap mikor lemegy?És a hold mikor feljön(lehet, hogy akkor is mikor lemegy, csak olyat még nem láttam)?

Julius Caesar-t olvasok.Valós az történelmileg, hogy az egész merényletet Caesar ellen Cassius tervelte ki?(csak mert én mindig azt hittem, hogy Brutus a "főgonosz")

Szabó Lőrinc: Csodálkozás (részlet)

Tavaszi szaga van a sárnak,
a szem már keresi a fecskét
átvilágít rajtam a nap
s úgy járom ismert utcáimat,
mint idegen tájat a vendég

Mi tötént itt? Úgy zeng, lobog
a kék, arany, sárga, a piros
az egész világ édes zavar,
az élet valami újat akar
s mosolyogni tilos.

A remény igen, az mosolyog
és mindjárt mennyi szép akad:
a pénztelen mát drága, ritka
tündérálommá ittasítja
a tovakéklő alkonyat.

Valószínűleg átminősíthetem olvasóimat nem létezőből maroknyivá, így aztán örülhetek a fejemnek, hogy most már vagyok valaki...Nos blogom eddigi pályafutásával is meg vagyok elégedve, csak az olvasói aktivitással nem... Ez vagy azért van, mert a blogom tökéletes (egyébként kizárt), vagy nem írok elég érdekeset ahhoz hogy érdemes legyen akármit is hozzáfűzni (ez valószínűbb) , vagy nincs ki kommentáljon. Ezért adtam tehát MAROKNYI olvasómnak ezt a jelzőt, szerencsére azonban most már több a komment... Köszönöm s... (tehát semmi értelme nem volt ennek a résznek sem)

A mai naphoz fűződően: Ahhoz képest, hogy mekkora jelentőségű esményt szalasztottam el (személyes és barátiköri szinten), jól és gondtalanul szórakoztam családom körében. A mai tüntetéshez kapcsolódóan annyit kommentálnék, hogy a tüntetők fantáziátlanok, hiszen csak a múltat tudják leutánozni... így persze nem biztos, hogy politikailag semleges maradtam az olvasók előtt, de úgysem ez volt életem végső célja, meg aki annyira korlátolt, hogy emiatt nem is olvas, annak eddig sem volt semmi keresnivalója itt.

ui.:Azt szeretném, hogyha valakinek van valamilyen véleménye azt a legteljesebb nyugodtsággal írja le (maximum vitába szállok vele, de (ha eddig nem tudta volna valaki) nem eszem meg az illetőt).

Akárhogyan igyekeztek is az emberek sokszázezrével kis helyre összezsúfolódva elcsúfítani a földet, amelyen megtelepedtek, akárhogyan teleépítették kővel, hogy semmi se teremjen rajta, akármilyen buzgón kiirtottak is minden előtörő fűszálat, akárhogy összefüstölték kőszénnel meg olajjal a levegőt, akármennyire megcsonkították is a fákat, s elüldöztek minden madarat meg négylábút - a tavasz mégis tavasz volt, még a városban is. Melegen sütött a nap, megéledő fű sarjadt, zöldellt mindenütt, ahol csak ki nem pusztították, nemcsak a bulvárok gyepágyaiban, hanem a kövezet lapjai között is; nyírfa, topolya, fagyal bontogatta ragacsos, illatozó levélkéit, a hárs rügyei pattanásig duzzadtak; csóka, veréb, galamb már tavaszi örömmel rakta fészkét, és a napmelengette falaknál döngtek a legyek. Örvendeztek a növények, a madarak, a rovarok és a gyermekek. De az emberek - a nagy, felnőtt emberek - most is éppen úgy csalták és gyötörték egymást, mint máskor. Az emberek úgy vélték, hogy nem ez a tavaszi reggel fontos és szent, nem isten világának a szépsége, mely minden élőlény gyönyörűségére adatott - nem ez a békére, egyetértésre, szeretetre indító szépség, hanem fontos és szent az, amit ők, az emberek, maguk találtak ki, hogy egymáson uralkodjanak.(Lev Tolsztoj:Feltámadás, Első rész, 1, első bekezdés)

Nah végre, béna mozilla meg explorer.

Eléggé felidegeltem magam rajta, de kiszenvedtem (nem szó szerint) ezt az idézetet...

Ma azon gondolkodtam, hogy az emberek hogyan is lehetnek ilyen mérhetetlenül elfoglalva magukkal, hogy észre se vezik már az igazi örömket, hanem csak a mesterséges és a tiltott élvezeteket keresik...Ez nagyon szomorú, persze itt vagyok én kivételnek, meg minden szabály alól van kivétel, de a nagy többség rá sem ér észre venni az élet apró örömeit, hiszen például egy "komoly" üzletembernek csak külön "fáradság" olyan mellékes dolokkal foglalkozni, mint időjárás, vagy hogy az első fák már kivirágoztak...Meg persze a természetellenes élvezetek hajhászása az ami kiakaszt az,hogy miért az a "király" aki a legperverzebb és aki a legocsmányabb módon beszél és minden második szavát kicenzúráznák... Ezért jó a gyerekeknek, akik még ártatlanok... Persze nem én vagyok (szerencsére) az egyetlen aki ezt észre veszi, de ez most aktuális volt számomra.

Más: ma kaptam töriből egy százalék 5-öst és holnap kémiából nagydogát írunk:S A blogot is próbálom szebbé jobbá tenni, már van amit tudok (persze nem ültem neki megtanulni, hanem kikísérleteztem, amint azt észre lehetett volna venni, ha van aki észrevegye ugyebár) a Feltámadás ngyon jó, tegnap az első bekezdés (ld fenn) nagyon betalált...Annyira igaz ez a mostani helyzetre...(most bénázok még, mert kilóg a szöveg...)

Még valami:Az idézet akkor lehetne tökéletesebb, ha Istent nagybetűvel írná._

Hát igen, ma virradt fel az a nap amelyen megírom első blogbejegyzésemet.Egyelőre még csak magamnak írok, aztán majd meglátom...Kicsit azért kíváncsi vagyok, hogy milyen visszajelzést kapok, ha elolvassa valaki, úgyhogy még most elküldöm valakinek a blogom címét. :D Nagy kárnak tartom, hogy még nem tudok weblapot szerkeszteni...Ez szomorú ugyan, de majd igyekszem, meg segítséget kérek valakitől...[túl sok a ...ez nem jó] Nos tehát megpróbálok egy kicsit megtanulni weblapot szerkesztni, annak ellenére, hogy utálok programozni, ugyanis soha sem sikerül...Valamit még akartam... Amúgy az szerintem butaság, hogy ha valamit elfelejtessz, akkor az nem is volt fontos, mert én is egy csomószor elfelejtek olyan dolgot, amire muszáj volna emlékeznem. Végül pedig nagyon szeretném, hogy ez a blog olyan értéktelen napló legyen, mint amilyenből egy csomó van a neten egyik jó ismerősöm szerint, akinek én ezt el is hiszem, hisz még nem tapasztaltam ennek ellenkezőjét. Ezzel be is végzem első blog bejegyzésemet._