Egy ember kakasokat tartott a házában. Mikor talált egy eladó szelídített foglyot, azt is megvette és hazavitte, hogy együtt nevelje amazokkal. Azok azonban csipkedni kezdték, és üldözték, úgyhogy a fogoly elbúsult, és azt hitte, azért nézik le, mert más fajtából való. Kevéssel később azonban, ahogy látta, hogy a kakasok egymás ellen is viaskodnak, és nem hagyják abba, míg nem véreznek, így szólt magában: "Én már nem is neheztelek ezekre, amiért megvertek, mert látom, hogy még egymást sem kímélik." A mese bizonyítja, hogy az eszes emberek könnyebben elviselik mások gőgjét, mikor látják, hogy azok az öveiket sem kímélik.(Aesopus)

Remény keltő. ÉS ha még adj Isten, eszem is van, akkor elbírom viselni az olyan embereket...

Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok tartja a mondás. Nos tegnap éjjel 23.37-kor ezt éreztem, meg a feledékenységemet, ugyanis mint tudjuk épp ez időben volt szerver frissítés, így aztán, lehet, hogy meg volt bennem a jó szándék, hogy írjak, de nem volt hova; olyan volt, mintha akartam volna levelet írni, csak éppen előtte elfelejtettem volna papírt venni... Pedig érdekes, délelőtt akartam írni, csak úgy voltam vele, hogy ráérünk még arra...hát nem...

Mi jobb, optimistának, vagy pesszimistának lenni? Miért jó a pesszimistáknak? Mert az élettől csak rosszat várnak, ergó, nem cslódnak, csak jbbat kapnak az élettől, mint amit várnak... ÉS miért jó optimistának lenni? Azért mert az optimisták edződnek, mert csalódnak, de legalább nem depressziósak, legalább várnak valamit az élettől, vannak álmaik, tehát van miért dolgozzanak, vannak céljaik. Tehát minek jobb lenni, optimistának, vagy pesszimistának lenni? Feltétlenül és határtalanul jobb optimistának lenni szereintem, mert ha sokszor csalódik is, ettől nem roppan össze, mert pont azért optimista, mert reménykedik, mert vár és hisz a jobb jövőben...

Mi az eső? Mikor esik az eső, olyankor az ég siratja az emberket.Azokat az embereket, akik népirtás áldozatai lettek, akik emberi segítség híján éhen haltak, akiket egy hirtelen jött betegség vitt el, azokat akik meg sem születhettek, de siratja az élőket, a szívtelen gazdagokat akik megtehetnék, hogy segítenek a szerencsétleneken, de nem jut rá idejük, siratja az éhezőket, akik nem tudják, hogy mi a jól lakottság, siratja az árvákat akiket a saját szüleik hagytak cserben, és siratja azokat, akik saját hibájuk miatt szenvednek. De az ég nem csak gyászát fejezi ki az esővel, hanem új életet támaszt mindig újra és újra, és élettel tölti meg a haldokló természetet, a jövőt hordozza magában és az ember csak reménykedik, hogy ez a jövő jobb lesz, mint a múlt és ő maga is életet merít a reményből.

Ma is szomorú esős napunk volt(ez talán már ki is derült mindenki számára), de várom már a tavaszt, a napsütést, a madárcsicsergést, az élettel teli zajokat. De várom már a nyarat, a fülledt augusztusi estéket, mikor, az embernek csak ahhoz van kedve, hogy Isten szent ege alatt elmélkedjen és nézze a csillagokat és hallgassa a tücskök ciripelését...