Miért ilyen vészterhes ez a tavasz? Miért kell minden rossznak beteljesednie, aminek lehet nagyjából? Ma is csalódtam. Emberekben. Olyan emberekben, hogy nem is akármilyenben. Eddig is lehetett volna sejteni, egy pár oldalról a dolog bekövetkeztét, de én bíztam ezekben az emberekben. Hát nem köszönik szépen...

Majd ez is lesz valahogy. Ha nagyon nem akarom túl élni, akkor mindenféleképpen beszélek az illetővel. Sürgősen. Ahogy s mondaná, lenne egy pár millió kérdésem. A baj, hogy olyanok a kérdések, hogy nagyon okosnak kéne lenni ahhoz, hogy ne tűnjek követelőzőnek, és felelősségre vonónak és mégis megkérdezzem. Nagyon izgulok. Már ezelőtt is izgultam, ha vele kellett beszélnem, hát még most. Nem baj, okos leszek, okosan fogok viselkedni, és megkapom a válaszokat a kérdésekre. És nem futamodok meg.

ui.: És senkinek semmit nem magyarázok meg privátban. Csak. És egy halom bejegyzést privátolok...

Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok tartja a mondás. Nos tegnap éjjel 23.37-kor ezt éreztem, meg a feledékenységemet, ugyanis mint tudjuk épp ez időben volt szerver frissítés, így aztán, lehet, hogy meg volt bennem a jó szándék, hogy írjak, de nem volt hova; olyan volt, mintha akartam volna levelet írni, csak éppen előtte elfelejtettem volna papírt venni... Pedig érdekes, délelőtt akartam írni, csak úgy voltam vele, hogy ráérünk még arra...hát nem...

Mi jobb, optimistának, vagy pesszimistának lenni? Miért jó a pesszimistáknak? Mert az élettől csak rosszat várnak, ergó, nem cslódnak, csak jbbat kapnak az élettől, mint amit várnak... ÉS miért jó optimistának lenni? Azért mert az optimisták edződnek, mert csalódnak, de legalább nem depressziósak, legalább várnak valamit az élettől, vannak álmaik, tehát van miért dolgozzanak, vannak céljaik. Tehát minek jobb lenni, optimistának, vagy pesszimistának lenni? Feltétlenül és határtalanul jobb optimistának lenni szereintem, mert ha sokszor csalódik is, ettől nem roppan össze, mert pont azért optimista, mert reménykedik, mert vár és hisz a jobb jövőben...