Olvassatok! Olvassatok és írjatok róla. Áradozzatok arról, hogy milyen jó leülni és elmerülni a képzelet tengerébe! Ne olyanokat írjatok, amitől elmegy az ember kedve a könyvekkel való bármilyen kapcsolattól, mint például: "mostanában nincs időm olvasni" "lusta vagyok olvasni" stb. Inkább írjatok arról, hogy mit olvastatok, hogy beleéltétek magatokat, és hogy hogyan repült az idő az olvasással. Ömlengjetek egy-egy íróról, a jó megoldásokról, a karakterek tökéletes kidolgozottságáról. Az emberektől hiába várjuk el, hogy könyvet vegyenek a kezükbe, ha a könyvekkel kapcsolatosan rossz érzéseket fogalmazunk meg, kényszernek mutatjuk be, és nem mint egy csodálatos dolgot.

Köszönöm a kommenteket és el szeretném mondani, hogy nagy épülésemre szolgáltak a május elsejéről szóló vidámabbnál vidámabb és pozitívabbnál pozitívabb információkat… Ma megint iskola volt, aminek a tudata nem túl boldogító, hanem az már inkább, hogy csak holnap kell tanulni és utána megint egy huzamosabb szünet jön.

Olvastam valakinek a blogjában, hogy ő nem a hétköznapjainak a webes lenyomatát írja. Ez felvetette bennem a gondolatot, hogy jó dolog-e, hogy én nem kevésszer bele írok magamról dolgokat a blogomba. Egyrészről semmi kifogásolni való nincs benne, mert ugyebár mégiscsak naplót írok, másrészről viszont akárki megtalálhatja, és senkinek semmi köze az életemhez. Melyik az erősebb érv?

Olvasgatok olvasgatok, várok a 4szögletű kerekerdőre és majd mindjárt Utas és holdvilágot is fogok olvasni. Hát ennyi…

Holnap lesz sportnap!!! Szerintem nagyn jó lesz, mert állítólag nemcsak Debrecenből, Salgótarjánból, Nyíregyházáról és Pécsről jönnek alsós diákok, hanem külföldről is, ami plusz jó, mert majd lehet velük angolul kommunikálni (kíváncsi vagyok)

Ma visszafelé a buszon nem volt rajtunk kívül senki, ami nagyon furcsa volt, mert én arra számítottam, hogy majd a kicsik zajonganak, meg fejen állnak, meg lesz ott mindenféle rosszaság, olyasfélék, mint mondjuk osztály kiránuláson. A propos(nyugi nem őrültem meg, csak franciául használom a kifejezést) osztálykirándulás: az érettségi szünet utáni csütörtökön megyünk, így azon a héten csak egy napot kell tanulni. Bennem nagyon jó érzéseket fakaszt az mikor kint tanulunk, mert az olyan mintha modjuk egy sumér iskolában tanulnánk (bár elég nagy fantázia kell ahhoz, hogy ezt el lehessen képzelni egy 30 méteres rózsaszín[fúj] tmobil torony mellett), meg olyan jó látni, mikor szünetben a diákok kiülnek a fűr és ottbeszélgetnek, meg sbt, mert a másik iskolában ilyen elég ritkán volt. Mondjuk egyszer velünk történt ilyen, mikor is kiültünk órák után a fűre és kártyáztunk. Erre persze bárki azt mondhatja, hogy csak a bokrok mögé bújtunk, hogy ne vegyék észre a tanarak (Bányais szó;)), de bármilyen elképzelhetetlen is, meg volt engedve nekünk a kártyázás, miután megmagyaráztuk, hogy nem szerencsejáték, meg persze miután már elszedtek tőlünk 10 pakli kártyát, amit valahogy mindig sikerült visszaszerezni...

Ma elolvastam (sztem inkább ki de jobb a békesség) a Hamletet, de nem volt benne annyira nagyon vicces semmi, csak olyan ami a Romeo és Júliban is van, viszont érdekes, hogy más miért mondja viccesnek?

Ja... és valószínüleg Eszter nénit visszük magunkkal kirándulni!!!