Ma is sportnap volt. igazából nekem nem is igazán a sport része fog megmaradni a dolgoknak, hanem a másik, privát része, amit nem írok le ide, nem tartozik csak arra, akinek személyesen is elmondom, és akkor minek a háló fogságában vergődve nyögni gondolatainkat egymásnak, másrészt majd egyszer úgyis kiderül, harmadrészt pedig nem akarom azt, hogy az történjen meg velem, amit odafenn írtam. Szó mi szó tehát, a sportnapon nagyon is tevékenyen részt vettem, saját teljesítményemet felülmúlva. Ha abbahagytam a szószaporítást, akkor kezdeném tehát azzal, hogy az első röplabda meccset, melyre úgy kellett összekaparni az ellenfelet, megnyertük, míg a másodikat, amire mi nem jöttünk össze elegen, tehát 5 a 6 ellen játszottunk, elvesztettük  :(.(ez úgy néz ki, mintha a smiley-nak az állán lenne egy irtó nagy bibircsók :S.) Majd ezután, 3 ki-berohanással később végre elkezdhettem ping-pong-ozni, amiből ketőt megnyertem, és az elődöntőben estem csak ki. Közben életemben először teniszeztem is, és egész jól ment, amíg ki nem fáradtam (abban a két perces időtartamban...)

Itt következne egy meg nem talált részlet, arról, hogy ha az ember örül, akkor úgy véli, hogy senki nem aljas, és mindenkit, még az ellenségeit is elkewzdi szeretni, meg hogy olyankor az ember önző, és nem tud együtt érezni mások szomorúságával.

Nagyon jó volt  a sportnap, megvolt a kellő hangulat, a jókedv és az aktivitás is csak pár emberből hiányzott(igen ez egy durva célzás volt). A nap elég korán kezdődött, ahhoz képest, hogy csak kilencre kellett beérnünk, mert én a 7.10-es busszal mentem, így már fél kilenckor ott voltam. Miután mindenki megérkezett, elkezdődhetett a bemelegítés, ami ugyan nem hasonlított legkevésbé sem a Borzákné-féle bemelegítésre, de bennem ennek hatására emélkek tódultak fel. Ezek után egy tényleg rövid megnyitó következett, majd megkezdődtek a versenyek. A gimnazisták nem sportoltak versenyszerűen, hanem játék felügyelők, hostessek, újságírók és sport közvetítők voltak.Én újságot írtam, de ehhez képest a megnyitó után startoltam a röplabda pálya felé, ahol mintegy 1, másfél órát eljátszogattam. Miután pedig rájöttem, hogy ez nem az én feladatköröm volt, elkezdtem témát keresni, majd a témámhoz címet keresni, ami nem nagyon ment, így kihagytam és elkezdtem a cikket, de csak a bevezetést írtam meg. Ezekután játék határok nélkül-t néztem, majd erről írtam egy cikket, most már sikeresen.  Ezek után dögledezés, cászkálás és mászkálás következett, de valamit elfelejtettem: még a megnyitó előtt felengedtek bennünket gimnazistákat az ugrálóvár csúszdára, amin kitombolhattuk magunkat. Számomra ez nem okozott különösebb katarzis élményt, de másoknak tetszett, meg azért nekem is. Vissza: 2 órakkor már kezdett vég hangulata leni a versenyeknek, azonban a 4*400 méter még csak ezután következett, ami az egyetlen olyan szám volt, amit egy kis túlzással mindenki látott. A futás után röplabdáztam a változatosság kedvéért, majd az iskolák bemutatkozása és az eredményhirdetés következett.

Nos kb ennyi történt, illetve történt más is csak nem akarom elrontani a tökéletes nap képet, mert ráadásul nem is egy olyan történt, ami ezt a kpet beárnyékolhatná...De ezektől nem hagytam tönkre menni a napomat, főleg,hogy az egyik a végén történt.

Javítás:Erdélybe nem csak 16-an, hanem huszonpáran mentek végül, de csak egy kicsit sajnálom, hogy nem oda mentem, mert így is egy sikeres napot tudhatok magam mögött, ha nem is tökéleteset.

Holnap lesz sportnap!!! Szerintem nagyn jó lesz, mert állítólag nemcsak Debrecenből, Salgótarjánból, Nyíregyházáról és Pécsről jönnek alsós diákok, hanem külföldről is, ami plusz jó, mert majd lehet velük angolul kommunikálni (kíváncsi vagyok)

Ma visszafelé a buszon nem volt rajtunk kívül senki, ami nagyon furcsa volt, mert én arra számítottam, hogy majd a kicsik zajonganak, meg fejen állnak, meg lesz ott mindenféle rosszaság, olyasfélék, mint mondjuk osztály kiránuláson. A propos(nyugi nem őrültem meg, csak franciául használom a kifejezést) osztálykirándulás: az érettségi szünet utáni csütörtökön megyünk, így azon a héten csak egy napot kell tanulni. Bennem nagyon jó érzéseket fakaszt az mikor kint tanulunk, mert az olyan mintha modjuk egy sumér iskolában tanulnánk (bár elég nagy fantázia kell ahhoz, hogy ezt el lehessen képzelni egy 30 méteres rózsaszín[fúj] tmobil torony mellett), meg olyan jó látni, mikor szünetben a diákok kiülnek a fűr és ottbeszélgetnek, meg sbt, mert a másik iskolában ilyen elég ritkán volt. Mondjuk egyszer velünk történt ilyen, mikor is kiültünk órák után a fűre és kártyáztunk. Erre persze bárki azt mondhatja, hogy csak a bokrok mögé bújtunk, hogy ne vegyék észre a tanarak (Bányais szó;)), de bármilyen elképzelhetetlen is, meg volt engedve nekünk a kártyázás, miután megmagyaráztuk, hogy nem szerencsejáték, meg persze miután már elszedtek tőlünk 10 pakli kártyát, amit valahogy mindig sikerült visszaszerezni...

Ma elolvastam (sztem inkább ki de jobb a békesség) a Hamletet, de nem volt benne annyira nagyon vicces semmi, csak olyan ami a Romeo és Júliban is van, viszont érdekes, hogy más miért mondja viccesnek?

Ja... és valószínüleg Eszter nénit visszük magunkkal kirándulni!!! 

Már nem olvasok Szabó Lőrincet, mert bár nem biztos, hogy sátánista volt, viszont fasiszta volt (egyik jobb mint a másik) és bár csak azért, mert ugyanabba a hibába esett, mint a kor többi embere. De azért én elvárom egy költőtől, hogy ne legyen tömeg ember, ha más nem, azért mert egy művész pont attól művész, mert más mint a többiek (persze ez fordítva nem igaz).

Érdekes egy iskolánk van, de szeretem, mert nem küzd kreativitás hiányban, ami nagy erény szerintem (gondolok itt pl sportnapra) Nekem nagyon tetszik a program és az őszi Mozaik nap eltörpül mellette.

Blogom látogatottsága fellendült -remélem nem ideiglenesen- ugyanis a tegnapi irományomra elképzelhetetlen mennyiségű (13) komment érkezett, amink nagyon örülök, mert látszik, hogy azért nem úgy vannak az olvasók a blogommal, hogy beszéljen amit akar, maximum alkamazzuk a jó öreg (shine féle) alt+f4 kombinációt. Vagy csak felébredtek az ismerőseim téli álmukból, vagy rájöttek, hogy mit jelent a kifogások és egyebek (húú de gonsz vagyok, hogy az olvasóim kárára humorizálok, de hát van akinek pont ez az irónia tetszik)... Lehet, hogy sokszor írok hülyeséget, mert van hogy megbánom amit írtam, de nem törlöm ki, mert egyrészt a hibáiból tanul a buta ember (az okos meg máséból, de nem mondom me,hogy hogy szoktam máséból tanulni), másrészt, ha mindig kitörölném azt, amit más hangulatban még jónak találtam, akkor soha nem jutnék sehova

Szombton nem megyek valószínüleg Erdélybe, mert nem megy senki (illetve csak páran) és mert amúgyis iit van ez a sportnap, meg mert nincs kedvem fél ütkor felkelni szombaton, meg majd remélem úgyis kiadják...