Tegnap megvolt a a középdöntő! És én továbbjutottam! Nem részletezem, miért nem sikerült az első hatba bekerülni, mert szégyen, ugyanis pont azt nem alkalmaztam, amiről előtte valónap itt okoskodtam.:S Amúgy ez a forduló nem volt nehéz, egy-két kérdés kivételével mindent tudtam, és a legjobban az esszé feladta tetszett, amitől legtöbben hanytvágódtak első hallásra.Nos erről most ennyit, majd ha megnyerem akkor még beszélek róla többet, vagyis holnap még hallani fogtok erről. Na jó még egy mondat, hogy általában, csak azok tudtak tovább jutni, akik céltudatosan álltak hozzá a dolgokhoz, és feltétlenül meg akarták nyerni (persze erre is van kivétel).

- Nagyon helyes, hogy a tetemet már elő készítették a boncoláshoz. Örülök, hogy végre rend van a kórházban. Fogjunk hozzá uraim. A lelet szerint ez itt egy negyvenöt év körüli anaemiás egyén, causa mortalis: előrehaladott atrophia...A kórboncnok felemelte kését, lehúzta a leplet, ám ekkor legnagyobb csodálkozására a halott felült, és mutatóujját figyelmezteten kinyújtva, így szólt:
- Pardon, a boncolás előtti illem előírja, hogy bemutatkozzam.A tanár szigorúan összevonta két szemöldökét, és a meghökkent kórházi szolgára nézett.
- Marcel! Hogy kerül ide egy jól nevelt női hulla, a középkorúnak jelzett negyvenöt év körüli egyén helyére. Uraim! - És az orvosokhoz fordult, választ sem várva: - Iménti kijelentésemet visszavonom: a kórházban még sincs rend.
- Nem is szólva az ablakokról - jegyezte meg egy tetemtől szokatlan, szemrehányó hevességgel a halott -, amelyeket legalább két hete nem pucolt senki. Nevem Prücsök, mely titkos megjelölés nemzetközi kémnők számára.
- Hogy kerül ön a boncolóasztalra? - kiáltotta a kórházi szolga.
- Belopóztam, kérem, éjszaka, mivel hírhedt kémnő vagyok, és fontos hadititkokat akartam itt kilesni. Ez kötelező, mert megbízóm, akinek rém vastag a szemöldöke, miszter Iksznek hívják, olykor kacag, mindenkit megölet, és egy feltűnően tuskólábú illető, beteg rokonaim révén zsarol. (Rejtő Jenő: Az ellopott futár, részlet)

Megvolt a Jeruzsálem verseny első fordulója. És... tovább jutottam. hát mit mondjak, nem voltak valami hő de nehéz kérdések. A 25-ből volt 5 ige felismerés, pár történelmi, meg ilyenek. És holnap lesz a 2. forduló, ami valószínüleg nehezebb lesz, de ma du és este is készültem rá, szóval menni fog és bejutok a döntőbe (ez legyen(és lesz) is a legkevesebb).

Miközben írtam ezt a bizonyos versenyt, illetve utána, az ötlött eszembe, hogy igazából a tudás mellett nagyon fontos az is, hogy gondolkodjon az ember, mert ha tud valamit, az ember, akkor abból, ha végig gondolja, akkor valamennyire következik a többi is. Teszem azt, például, egy nagyon egyszerű példa: az osztályomból arra kérdésre, hogy 4 város (tel-aviv, názáret, netanya, betlehem) közül melyik van Jeruzsálemtől délre gy csomóan azt írták, hogy názáret, pedig csak egy incifincit kellett volna ahhoz gondolkozni, hogy rájöjjenek, názáret a galileai tó mellett van, ami jeruzsálemtől északra van(mert azt tudták, legalábbis ahogy mondtam nekik, mind ütötték a fejüket, hogy jaaa tényleg).

Valaki azt mondta, hogy a Jeruzsálemi emlékek gyorsan megszürkülnek, nem élnek olyan elevenen az ember emlékezetében. Hogy miét van ez arra ma jöttem rá. És ímé a megoldás: van a 137 zsoltár, amiben benne van, hogy ha elfeledkezem rólad Jeruzsálem... Nos mivel az ördög tudja, hogy mi ilyeneket mondunk, hogy akkor nylevünk tapadjon az ínyünkhöz, stb. ezért direkt azért is azon van, hogy elfelejtesse velünk...

Lesz egy Jeruzsálem verseny. Az első öt helyezett Izraeli utat nyer. Nos bennem két ok merült fel, hogym iért ne vegyek részt ebben a versenyben. Az első az volt, hogy na de kérem, hiszen miért is versenyezzek, hiszen ha megnyerném (végülis egy versenyen így kell elindulni, sőt úgy gondolom, hogy egy minimális egoizmus is szükséges hozzá, csak annyi, hogy éppen ne omolj össze, hogyha nem sikerül. De nekem ez bevált ld. médiaolimpia, amire már blogomban is igen igen erősen utalgattam) akkor más elől venném el a lehetőséget. A másik az volt, hogy ha nem sikerülne, akkor az viszont nagy lebőgés lenne. Az elsére az önmegnyugtatás az volt, hogy ha elmulasztaám, egy életre marcangolna és biztos lennék benne, hogy én nyertem volna meg a versenyt és ráadásul úgyis a legjobb győz, s ha azaz ember már volt odakint, akkor is megérdemli a viszontlátást. A másodikra pedig azt találtm elő, hogy (nem nem adom be névtelenül) azt kibírom, és ha tényleg annyira elbíztam magam, akkor megérdemlem...