Olyan csodálatosan szép volt az ég ma este, hogy kedvem támadt lefotózni az egészet úgy, hogy minden benne legyen. Az egyik oldalon a lenyugvó nap, egy pár aranyszélű és egypár simán narancssárga felhővel, egy másik irányban hatalmas habfelhőkkel, amik a kedvenceim, egy harmadikon pedig az elvonuló fergeteggel. Annyira megérintett. És a zöld, végtelen rét csak kicsi, de nagyon fontos kiegészítő volt az egész látványhoz, mert annyira szép volt tényleg az ég minden kis darabkája, hogy akárhol lett volna a síkból kiemelkedő tárgy, nagyon sokat elvett volna a hangulatból.

Itthon pedig egyelőre a töriverseny feladatlapjából és megoldókulcsából még csak a borítót mertem megnézni.