Kedden, ha mnden igaz, töri versenyre megyek, úgyhogy jelenleg illegálisan tartózkodom a blogomon. Épp az előbb néztem meg a tavalyi feladatlapot. Mit ne mondjak... Beparáztam, de rendesen. Most izgulok, de nagyon. Egyébként nem is tudom, hogy szeretnék-e tovább jutni, mert az utolsó forduló pont a szülinapomon lesz. Úgy döntöttem, hogy ha nem fog sikerülni, akkor nem baj, legalább otthon lehetek aznap, ha meg sikerül, akkor meg majd kapok ajándékot a zsűritől is, legalábbis reményeim szerint. Ami a legjobban izgat most, az egy pályázat, aminek az első ötven helyezetje egy irodalmi műhely munkára kap meghívót. Egyébként nem csak ma vagyok ilyen felfokozott hangulatban, már tegnap este is csak nyöszörögtem és minden bajom volt (elnézést éjjel). Az iskolában is eléggé ramatyul érzetem magam, főleg matekórán, és be is telt a pohár és bár nagyon zaklatott voltam, nem volt látató rajtam. Pedig olyan jó lenne néha ordítani, vagy nem is tudom... talán keservesen zokogni. De nem lehet, azt nem lehet. Erősnek kell lennem. Erősnek kéne lennem.
ps.: Ez annyira jó! Tessék meghallgatni!
"When the waters stir you can rearrange me.
Just one touch is all I need,
I’ve nothing much but the wounds I feel,
I’m looking for the hand of the miracle man.
Holy, you are holy,
Who was and is and is to come.
Holy, you are holy, Saviour, Healer,
I’m standing at the feet of the miracle maker."( Delirious?: Miracle maker)