socially pingvin

Időtlen idők

2007. április 01. - döm

Nem értem...Hogy van az, hogy a hétvégém zsúfoltabb, mint egyes hétköznapjaim?És csak egysze jövök haza a fél 3-mas busszal, akkor is háromnegyed 4-re jó ha otthon vagyok...Mindennek meg van az ára, de ez jgy elég fárasztó, és a hétvége előtt azt gondolom, hogy majd kipihenem maga, aztán nem sikerül.Ez még most így jó, de majd ha felnőtt, leszek, s már nem lesz előttem, hogy 3 és fél év múlva vége az iskolának, akkor azt hogy fogom bírni.Ez van ha Födi szempontból nézem a valóságot, de nekem szerencsére van reményem. Ezek után nem csoda, hogz annyi depressziós a fél világ és ilyen trendek dívnak, mint az emo...Azt hiszem azt amit leírtam, azt hívják mókuskeréknek és szomorú, hogy én valami ilyesmibe keveredtem...Mondjuk nem nehéz, mert  a világ tele van mókuskerekekkel...

Romeo és Júla kivesézése

Tegnap nem írtam, mert egész nap nem voltam otthon.Reggel iskola, este ifi, azután 2 órás buszút.Nem volt túl kellemes, de megérte(aki hallja adja át és igen ez célzás).Aztán mikor sétáltunk haza a sötétben, az nagyon szép volt, világított a hold, éreztem a virágzó fák illatát... Szóval igazán szép volt az a kis éjjeli séta, csak az a baj, hogy nem lehet illetve én nem tudom méltóan leírni.Mostmár kezd lótszani a blogomon, hogy milyenre is akartam igazából megcsinálni.Kettőt találhattok, hogy mi a kedvenc országom(mivel kettő van:D)Tegnap befejeztem a Romeo és Júliát és azon elmálkedtem, hogy azért a könyv tartamának nagyon nem tesz jót, hogy ha túlságosan ismert, hiszen akkor már semmi izgalom nincs benne, hogy mi fog történni, mert amúgy szerintem jó a befejezése, abból a szempontból, hogy izgalmas, lenne, ha nem tudná már az egész földkerekség, hogy hogyan végződik.Én a végén a legjobban a Boldizsárra haragudtam, mert ő vitte a rosszhírt, ami nem volt igaz, és végül is ő ölte meg Romeo-t, hiszen ha nem siet annyira, akkor minden jóra fordult volna...Mindegy ezen kár filózni, hiszen mindennek Shakespeare az oka.


Szabó Lőrinc: Tavasz elé

Dárdáit már rázza valahol a nap.
Hallod az arany fanfárokat?
Itt az ünnepe a ragyogásnak,
a fényben szinte kigyulnak a házak:

kigyúlok én is a fény előtt
s ahogy a zöldülő mezők
visszaverik és üldözik
a tél fehér seregeit,

úgy ébredek a magam erejére,
úgy tölt be a március melege, vére,
úgy járom a várost ittasan
s szivemben a nap arany arca van.

Óh, harsonás fény, győzelem!
Rugókon táncol az utca velem:
szállok: sugárkezek emelnek
fölébe házaknak, hegyeknek:

szállok, föl, óriás, torony,
s az égbe szétharangozom:
Erő, megváltás, remény és vigasz,
jövel, szentlélek uristen, tavasz!

Nem vagyok a hosszú idézetek híve, mert azt senki nem olvassa végig, de ez igazán ideilő és szép...

 

Ma gőzerővel szép irodalmat olvasok.Szabó Lőrinc, meg Shakespeare. Most épp Romeo és Júliát.Van benne egy érdekes, és némileg még talán vicces is most berakom ide:

"(...)Ó jaj.Mi volt a patvar?
Ne is beszélj, mindent hallottam itt.(...)"
            (Shakespeare:Romeo és Júlia)

Kicsit furcsa nem? Vajon miért így írta ezt a részt meg Shakespeare?Ha valakinek van ötlete írjon! Erről jut eszembe:az olvasói aktivitás valahol a béka hátsója alatt van egy jókora sóhajjal...Erről remélem nem én tehetek, és ha nem én akkor Te kedves olvasóm Te tehetsz erről, amiért most finomabban-majd, ha nem változtatsz, akkor keményebben-megfeddelek.Bár néha elgondolkozok rajta, hogy lehet, hogy csak úgy írogatok a vak világba, miközben senki nem olvas olyan redszerességgel engem, mint ahogy én azt gondolom, akkor viszont elnézést, írok majd CSAK magamnak, és ha tényleg nem írtok, akkor leprivátolom *gonosz kacaj*(húú de gonosz voltam). Nincs valami rózsás hangulatom, de végre megcsináltam viszonylag normálisra a blogom style-ját, ami ha valakinek nem tűnt fel akkor svájci akart lenni, mert az a kedvenc országom. Mára ennyi, és mivel nem írtál, kedves olvasó, ma nem lesz Szabó Lőrinc idézet(büntetés).Na ma aztán tényleg nem írtam semmi értelmeset, vagy/és érdekeset.

Idézetek,emlékek,miért nem leszek költő?

Sulyos felhők ülik meg az eget
és csak a gyermek ártatlan szeme
lát föl a csillagokig(...)
(Szabó Lőrinc:Sulyos felhők)

nem bírtam ki, hogy ne írjak az időről, de ha találok egy találó idéztet, akkor aztán nem bírom ki.Mellesleg én nem akarok verseket írni, mert nem túl sok érzékem van hozzá elég nyögve-nyelősen farigcsálok rímet és kb 100 évbe telne, mire kipréselnék magamból két jó verssort, ami még rímel is...(ezt aztán jól megmagyaráztam...)Á propos, ha már itt tartunk, akkor ki-ki írja meg, hogy szerinte a regény, vagy a vers-e a jobb és indoklást is kérek. Amúgy (nem mintha bárkit is érdekelne) de én jobban szeretem a regényt, mert van benne mit megjegyezni, nincs cselekménye, és ezért sem köti le az embereket, egy hoszzú vers annyira.Tegnap befejeztem az Ősújországot, aminek a vége nagyon tetszett, de nem árulom el senkinek, hadd olvassanak csak végre a népek, úgyis az hiányzik a mából, hiszen már kitaláltak külön összefoglalót, kötelezőolvasmányokhoz, hog még annyit se kelljen olvasniuk az igénytelen embereknek, amennyi kötelező!
Erről ennyit és most következzen még egy idézet Szabó Lőrinctől, majd két gyerekkori emlék.

...Első
tudás: tudni, hogy gyengék,-második:
tudni, hogy mégis hasznosak vagyunk.
(Szabó Lőrinc:Az idő kísértetei)

Pejoratív:Harmadikos, vagy negyedikes lehettem, mikor feladatot kaptunk az iskolában:keressük ki egy szó meghatározását az értelmező szótárban.Mikor kinyitottam, megakadt a szemem, egy szón: pejoratív.Megnéztem a meghatározást, de nem értettem.De a napokban megint feljött bennem a régi emlék, egyszerre 5-6 év múltán is emlékszem, hogy mi volt az első szó, amit láttam egy szótárban.Kélrdés, hogy miért írom ezt ide le?Mert rejtély, hogy miért pont ezt a szót, ami elég rossz dolgot fejez ki, miért erre esett a pillantásom és miért felejtettem el, s ha elfelejtettem, akkor miért jött föl most bennem?

Szabó Lőrinc: Hogy találtam rá, hogyan ismertem meg, hogy lett kedvelt költőm?Szabó Lőrinc neve is régi emlék.Mikor még jártam versmondó versenyekre, egyik osztálytársam mindig tőle mondott, verset, de nem, nem gyerek verset, egész komolyakat, de már akkor megtettszett nekem.S a régi érzés iránta újra feltámadt...

Ősújország és egyéb könyvek...

Iszonyú jó volt ez a napom, még az iskola is(!), pedig az általában fárasztó szokott lenni, ami általában meglátszik rajtam a buszon, ugyanis úgy kiszoktam dőlni mint egy zsák krumpli. Ma voltam könyvtárban, kivettem egy Szabó Lőrinc verses kötetet, meg az Anna Kareninát egy kötetben(7 cm széles)...Ezek után a matek tanárom cak annyit mondana, hogy:Gyerököm, te nem vagy ögésszön normáális!-hát mondjuk ha ilyeneket csinálok egy kötetben veszem ki és utána még le is mérem...És most fogom befejezni Herzl Tivadar Ősújország c. könyvét és majd fogok Shakespeare-t olvasni!

Ennyit az irodalomról. Holnap megint lesz úszás, és ma nem volt francia szakkör:(.Valami érdekes elmésséget ma is kiötlöttem, csak meg nem hazudtolva önmagam, elfelejtettem. Lehet, hogy ez volt de nem biztos:Ahogy olvastam a könyvet(Ősújország, ajánlom mindenkinek) vizsgáltam, hogy egészen más a világ szemlélete, illetve naivabbnak, tudatlanabbnak tűnik, pedig, ha bele gondol az ember, akkor csak azért tűnik naivnak, mert az író volt olyan szerencsés, hogy nem kellett átélje a 20. század borzalmait.Miért gondlhattam én naivnak ezt az utópiát?Jórészt azért, mert egyrészt a zsidó állam megalakulását 1923-ra datálta, valamint azért, mert a jövőt a kommunizmusban látta kiteljesedni, és úgyszólván teljesen figyelmen kívül hagyja az antiszemitizmust és úgy gondolja, hogy a különféle vallások simán, minden gubanc nélkül meglesznek majd egymás mellett(kac) az utóbbi 2 szerintem tényleg elég naiv feltételezés volt, bár lehet, hogy ebben nincs is igazam, hiszen én még is csak egy 15. esztendejét taposó kamasz vagyok csak.Alapjában véve azonban tetszik, és van pár jövendőlése ami bevált, például, azok amit a narancs ligetekről ír, bár nem olyan mértékű még a megművelt terület, de jó fele haladnak, és Haifával kapcsolatban is azt mondta, hogynagy kikötőváros lesz és úgy lőn...

Neveltetés kontra jellem

Unatkozom, mivel nincs mit olvassak.míg más szenved, ha olvasni kell, addig én az olvasás hiányától szenvedek, ez is jelzi, hogy milye mások az emberek.Ebbe mondjuk nincs semmi meglepő, inkább az a meglepő, hogy mekkora különségek vannak testvér és testvér között, akik ugyanazoktól a szülőktől származnak, ugyanazt a neveltetést kapják. P-ldául ma reggel, mikor lementem reggelizni, és megraktam a szendvicsemet, láttam, hogy van az öcsémnek paprikája, akkor megkérdeztem, hogy van-e még paprika. Erre jött a válasz, hogy nem, már elfogyott, úgyhogy készültem neki látni a szendvicsemnek, mikor látom, hogy öcsém nyújtja felém a saját paprikáit, de nem csak két falatot, hanem az összeset ami volt neki. Akkor é ott gondolkoztam, el azon, hogy én mit tennék hasonló helyzetben, és nem éppen elégedetten, de nyugtáztam magamban, hogy én még ha kérte volna azokat a parikákat, akkor is maximum a felét adtam volna oda neki, vagy azt mondtam volna, hogy későn futott, majd máskor fáradjon le hamarabb, pedig engem is uyanúgy megtanítottak arra, hogy jó szívűnek kell lenni, de úgy látszik, ez nem csak a neveltetéstől, függ, pedig az emberek, ha fukar valaki, akkor simán azt mondják, hogy: na, ennek se volt gyerekszobája, ami azt feltételezteti, hogy a jószjvűség, az csak neveltetéstől függ, és ez csak példa, mert például jgy van ez azzal is, hogy ki milyen beosztó, vagy engedelmes, vagy jómodorú...

Nagyon nagyon szeretem a madárcsicsergést, ami jórészt abból adódik, hogy az ágyam feje évekig az eresz felőli oldalon volt, ahol minden nyáron egy csapat veréb vert tanyát, így  hosszú nyarakon át madár csivitelésre ébredtem. Holnap sajos megint iskola, úgyogy megint átsenyvedhetünk egész napokat úgy, hogy nem jut időnk a természetben gyönyörködni

süti beállítások módosítása