Végre végre végre. Azt hiszem, hogy aopadoktól örökre bücsüt veszek és többet a közelükbe sem megyek. A közleményekből eddig 1-hez kezdtem hozzá, a többi még megvalósításra vár. Az az 1 pedig a címke. mert csináltam magamnak egy címkét, csak még tanulmányozok, hogy hogyan is kell egy ilyet bedobni az oldalra. A festés is egy nagyon hasznos dolog amúgy, így visszatérve. Például sokat lehet festegetés közben gondolkozni. meg estére el is lehet felejteni, amin az ember gondolkoza. De miközben már a szobámban azon gondolkoztam, hogy min is gondolkoztam festegetés közben, átterelődtek a gondolataim nme tudom hova, ahonnan aztán oda kerültem ki, hogy a kis irományai erősen hajaznak Ephraim Kishon műveire kifejezésmódban (mert azt nem állítom, hogy felérnék vele!). Ennek kapcsán az jutott eszembe, hogy ez nem hamisítás, vagy plágium, vagy hasonló. Sose lehet azt tudni, nem? És ezután következett az, hogy hamisítókra gondoltam. Arra, hogy végülis ők is tehetségek, csak nem jóra használják fel a tehetségüket. Végülis... A híresség esélye majdnem nagyobb, mintha saját műveket adna ki a keze alól, csak nem kell hozzá fantázia. Tehát akkor mit is mondtam? Azt mondtam, hogy majdnem nagyobb az esélye, hogy híres legyen. És azt is hittem, hogy ez így igaz, de most nem jut eszembe egy híres hamisító sem. De egy igen Dov Landau, aki úgy élte túl Auswitchzot, hogy a németeknek hamisított. És ő is csak egy kitalált személy valószínüleg. Akkor tehát: Segítsetek magam ellen légyszíves (ez se helyes, mert azt kéne írni, hogy legyetek szívesek, de az meg hogy hangzana?) És holnap eskövőre megyek... Remélem jó lesz!

Tegnap nem írtam, mert egész nap nem voltam otthon.Reggel iskola, este ifi, azután 2 órás buszút.Nem volt túl kellemes, de megérte(aki hallja adja át és igen ez célzás).Aztán mikor sétáltunk haza a sötétben, az nagyon szép volt, világított a hold, éreztem a virágzó fák illatát... Szóval igazán szép volt az a kis éjjeli séta, csak az a baj, hogy nem lehet illetve én nem tudom méltóan leírni.Mostmár kezd lótszani a blogomon, hogy milyenre is akartam igazából megcsinálni.Kettőt találhattok, hogy mi a kedvenc országom(mivel kettő van:D)Tegnap befejeztem a Romeo és Júliát és azon elmálkedtem, hogy azért a könyv tartamának nagyon nem tesz jót, hogy ha túlságosan ismert, hiszen akkor már semmi izgalom nincs benne, hogy mi fog történni, mert amúgy szerintem jó a befejezése, abból a szempontból, hogy izgalmas, lenne, ha nem tudná már az egész földkerekség, hogy hogyan végződik.Én a végén a legjobban a Boldizsárra haragudtam, mert ő vitte a rosszhírt, ami nem volt igaz, és végül is ő ölte meg Romeo-t, hiszen ha nem siet annyira, akkor minden jóra fordult volna...Mindegy ezen kár filózni, hiszen mindennek Shakespeare az oka.