Tegnap nem írtam, mert egész nap nem voltam otthon.Reggel iskola, este ifi, azután 2 órás buszút.Nem volt túl kellemes, de megérte(aki hallja adja át és igen ez célzás).Aztán mikor sétáltunk haza a sötétben, az nagyon szép volt, világított a hold, éreztem a virágzó fák illatát... Szóval igazán szép volt az a kis éjjeli séta, csak az a baj, hogy nem lehet illetve én nem tudom méltóan leírni.Mostmár kezd lótszani a blogomon, hogy milyenre is akartam igazából megcsinálni.Kettőt találhattok, hogy mi a kedvenc országom(mivel kettő van:D)Tegnap befejeztem a Romeo és Júliát és azon elmálkedtem, hogy azért a könyv tartamának nagyon nem tesz jót, hogy ha túlságosan ismert, hiszen akkor már semmi izgalom nincs benne, hogy mi fog történni, mert amúgy szerintem jó a befejezése, abból a szempontból, hogy izgalmas, lenne, ha nem tudná már az egész földkerekség, hogy hogyan végződik.Én a végén a legjobban a Boldizsárra haragudtam, mert ő vitte a rosszhírt, ami nem volt igaz, és végül is ő ölte meg Romeo-t, hiszen ha nem siet annyira, akkor minden jóra fordult volna...Mindegy ezen kár filózni, hiszen mindennek Shakespeare az oka.

Ma gőzerővel szép irodalmat olvasok.Szabó Lőrinc, meg Shakespeare. Most épp Romeo és Júliát.Van benne egy érdekes, és némileg még talán vicces is most berakom ide:

"(...)Ó jaj.Mi volt a patvar?
Ne is beszélj, mindent hallottam itt.(...)"
            (Shakespeare:Romeo és Júlia)

Kicsit furcsa nem? Vajon miért így írta ezt a részt meg Shakespeare?Ha valakinek van ötlete írjon! Erről jut eszembe:az olvasói aktivitás valahol a béka hátsója alatt van egy jókora sóhajjal...Erről remélem nem én tehetek, és ha nem én akkor Te kedves olvasóm Te tehetsz erről, amiért most finomabban-majd, ha nem változtatsz, akkor keményebben-megfeddelek.Bár néha elgondolkozok rajta, hogy lehet, hogy csak úgy írogatok a vak világba, miközben senki nem olvas olyan redszerességgel engem, mint ahogy én azt gondolom, akkor viszont elnézést, írok majd CSAK magamnak, és ha tényleg nem írtok, akkor leprivátolom *gonosz kacaj*(húú de gonosz voltam). Nincs valami rózsás hangulatom, de végre megcsináltam viszonylag normálisra a blogom style-ját, ami ha valakinek nem tűnt fel akkor svájci akart lenni, mert az a kedvenc országom. Mára ennyi, és mivel nem írtál, kedves olvasó, ma nem lesz Szabó Lőrinc idézet(büntetés).Na ma aztán tényleg nem írtam semmi értelmeset, vagy/és érdekeset.