It's hard to grow up. It's hard to get away from your home. There is no longer safety, no one really cares about, you are basically one minute from another pushed out from the cozy, warm nest, what your family, community, town, your country meant before. What you have is hope, and faith. You can experience how lonely can a person be, and how it is, when you can't count on no human. You learned a lot of things before, of course, but you can't be really sure about if it is actually going to work.
I tought that I experienced lonelyness before. I tought, that it doesn't matter, if I'm a real stranger somewhere; no one can understand the real me at last, not in my place, not on other places the whole earth. I was wrong. I may whined about how misunderstood, I may tought that I don't feel myself good on that place where I am, but I was wrong. Maybe not really wrong, but I didn't know how hard is it to make people understand you without a common language, common culture. I may tought it's hard to live in my country, but in fact, it's why harder to fit in to another culture.
And I realized, that I just got used to all that good things what I had, and that's why I didn't appreciate what I had, and honestly there were moments, when I felt myself so lost, and so lonely and pointless, like never before.
Nehéz felnőni. Nehéz elszakadnod otthonról. Nincs többé biztonság, senki nem ügyel rád igazán, tulajdonképpen egyik pillanatról a másikra a meghitt, kényelmes kis fészken kívül találod magad, amit az otthonod, társaságod, városkád, vagy esetleg országod jelentett addig. Minden amid marad a remény és hit. Most tapasztalhatod meg igazán, mit jelent a magány és hogy milyen az, ha nem számíthatsz egy emberre sem. Megtanultál ugyan dolgokat az életről természetesen, de nem igazán vagy benne biztos, hogy ezek a dolgok valóban működni fognak-e.
Azt gondoltam, hogy már megtapasztaltam a magányt. Azt hittem nem számít, ha igazán idegen vagyok valahol, végső soron senki nem érti meg az igazi valómat, sem a saját környezetemben, sem máshol a földön. Tévedtem. Talán panaszkodtam arról, hogy mennyire meg-nem-értett vagyok, talán gondoltam néha, hogy nem érzem magam jól ott ahol vagyok /ti. a hazámban/ de tévedtem. Talán nem teljesen, de mégsem mértem fel eléggé, hogy milyen nehéz megértetni magad közös nyelv, közös kultúra hijján. Lehet, hogy azt gondoltam, hogy nehéz élni ebben az országban, de az a helyzet, hogy sokkal nehezebb beilleszkedni egy másik kultúrába.
És kénytelen voltam beismerni magamnak, hogy hozzászoktam mindahhoz a jó dologhoz, amit kaptam, és ezért nem értékeltem azokat eléggé, és őszintén voltak pillanatok, amikor olyan elveszettnek, magányosnak és céltalannak éreztem magam, mint soha azelőtt.
