I want to be a part of your wolrd so badly. I want to share parts of my life, memoires, laughters, stories. I don't want to lose you, don't wanna move away from you, oh Norway. I'm afraid of the possibility of losing you, and getting away from you. I want to live my life with you not to be apart from you ever. It's so good to be with you, that I never wanna let you go.

I miss you. I wish we could be together, I wish we could have more memories, stories, laughters. I don't want to be apart from you. I wanna be back, be with you Hungary, my motherland. I'm frightened by the idea of spending more time away from you, of losing all my memories about you. I don't want to live my life without you anymore. It would be so fantastic to be with you again, that I don't wanna spend another moment without you.

Annyira szeretnék a világod része lenni. Szeretném az életem részeit megosztani veled, emlékeket, sztorikat, nevetést. Nem akarlak elveszíteni, nem akarok elköltözni tőled, ó Norvégia! Félek a lehetőségtől, hogy elveszíthetlek, hogy eltávolodok tőled. Veled akarok élni, és nem akarok elszakadni tőled soha. Annyira jó veled, hogy soha nem akarlak elengedni.

Hiányzol. Azt kívánom, bárcsak együtt lehetnénk. Azt szeretném, ha újra lehetnének közös emlékeink, újra együtt kacagnánk és új kalandokat élhetnénk át együtt. Nem akarok tőled távol lenni, vissza akarok menni hozzád hazám, Magyarország. Megijeszt a gondolat, hogy még több időt kell eltöltenem nélküled. és hogy elveszthetem az emlékeimet rólad. Nem akarom az életem nélküled élni soha többé. Olyan elmondhatatlanul jó lenne veled lenni újra, hogy egyetlen pillanatot sem akarok nélküled tölteni többé.

Tegnap nem írtam, sőt az előző bejegyzésemet se fejeztem be jó formán, mert semmi cím, semmi cimke, árpedig én annak vagyok a híve, hogy ha már lúd, legyen kövér. Most jöjjön egy kis idézet un peu kommentárral megbolondítva...

Nem a máj és lép betegsége ez, hanem a léleké, és többnyire nagy lelkeké, mert kis lelkek hamar otthon találják magukat a világban. A tétlenség átka ez mindazokon, kiknek rendkívüli szellemerőt adott a sors, de ők kikerülték, nem keresték a tért, mely számukra ki volt mérve, s büntetésül ostorrá vált rájuk nézve éppen e lélekerő, mert üresnek látta a világot és haszontalannak mindent, ami benne van, mely sem fáradságra, sem szeretetre, sem gondolkozásra nem méltó. Pedig, ha kereste volna, megtalálta volna, hogy van valami, ami karjai fáradságára, szelleme küzdésére és szíve legmélyebb szeretetére méltó, és az – ha nem egyéb – a haza.

A végéről kicsit más a véleményem, mert azért van más nemes dolog is a világban, mint a haza. Főleg így, hogy a hazával kapcsolatosan ilyeneket már csak a hungaristák szájából hallani. De hagyjuk a politikát, mert azt is lehetne bőven szidni. Sőt amíg magyar maradok, addig mindenre mondhatom, hogy van azon is mit szidni. De most a szidásokat hagyjuk, sid-et pedig felejtsük el (brr). Szóval ott tartottam, hogy ha egy nagy lélek tényleg nem találja a helyét, és tényleg ilyen csúnyán látja a világot, akkor én köszönöm, nem kérek belőlük, tartsák meg a komorságukat. De egy biztos, ami a mának nagy üzenet: Attól, hogy lesírod a napot az égről, attól nem leszel nagy lélek, csak ócska hamisítvány, mert mint látható, a művészek alkatilag olyanok és nem divatból sírnak, és végül rájönnek, hogy a nap ott van az égen, csak eltakarják a felhők és csak még jobban a dolgok mögé kell nézni.