I have several reasons to say that the time in Bergen was one of the best parts of my life.
It was really cool to try out something totally different from the things I have ever done before. It was cool to be a part of an international community. To have a great flatmate, to find friends from all over the world. To find out that I have christian brothers and sisters all over the earth. To find out that being human is the same everywhere. To get to know other cultures (and their tasty foods of course (if you know what i mean :D) ;) )
It was really cool to see all those wondreful places, where I've been, and to know that there's one hundred times more places in that country what I haven't even see.
It was the coolest when the sun shone, when the rain came, and we got totally wet, when we saw the rainbow over the town. When we rolled down from a hill, when we swam in the fjord. When we saw the northern lights, when we climbed a peak, when we swam in a mountain lake. When we rode our bikes, saw the endless ocean, breathed in the fresh air, saw the sunrise and its sinking in the ocean. When we took a trip in the dark forest, saw the millions of stars, lighted up a campfire, ran around the lake, honestly talked to each other. And yes the moment when we decided, that we are never going to forget this time of our life.
It was cool to get to know the locals. To be at least particularly part of norwegian life. It was wonderful, to have new, real friends, and to be a part of a community
I swore myself that I won't let the time wash away my memories about this precious time of my life. My time spent there wasn't perfect, but it couldn't be better.
Rengeteg okom van arra, hogy a Bergenben töltött időmet életem legjobb időszakai közé soroljam.
Igazán menő volt kipróbálni valami olyat, ami gyükeresen különbözik mindattól, amit valaha azelőtt tettem. Csodás volt egy nemzetközi közösség részének lenni. Örülök, hogy egy nagyszerű lakótársam volt, és remek barátokat találtam a világ minden tájáról. Hogy rácsodálkozhattam, hogy vannak keresztény testvéreim az egész földön. Hogy megtudhattam, hogy embernek lenni mindenütt ugyanazt jelenti. Hogy megismerhettem új kultúrákat (és a finom kajáikat természetesen ;) )
Igazán nagyszerű volt látni mindazt a rengeteg lenyűgöző helyet, ahol járni, és tudni, hogy legalább százszor annyi még felfedezetlen gyünyörű hely van az országban, amit még nem láttam.
A legjobb az volt, mikor a nap sütött, meg amikor jött az eső és bőrig áztunk, mikor láttuk a szivárványt a város felett. Mikor legurultunk a domboldalról, mikor úsztunk a fjordban. Mikor láttuk az északi fényt, megmásztunk egy csúcsot, úsztunk egy hegyi tóban. Mikor biciklivel jártunk, mikor láttuk a végtelen óceánt, belélegeztük a friss levegőt, láttuk a napfelkeltét, és a napot elmerülni az óceánban. Mikor a sötét erdőben túráztunk, láttuk a csillagok millióit, tábortüzet raktunk, körbefutottuk a tavat, őszintén beszélgettünk. És igen, a pillanat, amikor elhatároztuk, hogy soha nem feledjük ezt az időszakát az életünknek.
Nagyszerű volt megismerkedni a helyiekkel, és legalább részlegesen a norvég élet részévé válni. Csodás volt új, igaz barátokat szerezni, és részévé válni egy közösségnek.
Megfogadtam magamnak, hogy soha nem engedem, hogy az idő elmossa az emlékeimet az életem ezen értékes részéről. Az ott töltött időm nem volt tökéletes, de nem is lehetett volna jobb.
