Már másodjára csinálom azt, hogy bejegyzek 3 betűt, ugyanolyat, ez fontos! És azután írom meg csak a bejegyzést. Hogy miért? Azért, hogy az ktuális naphoz tartozzon a bejegyzés. Vannak még beteges dolgok.

Más téma: Miért csak a szívről és a veséről nevezünk meg alakokat? És ezáll valamilyen összefüggésben azzal a Bibliai igeverssel, hogy: ...én vagyok a vesék és szívek vizsgálója... Érdekes, nem? Aztán egy kicsit a könyvekről is szót kell ejtenem, tehát ajánlom mindenkinek Chaim  Potok akármely könyvét, amik általában a 2. világháború ideje alatt íródtak, ám egy kivételével egyben sincsenek borzalmak. Potok könyveit 2 nagy részre lehet bontani: az  első részbe tartoznak azok a könyvek, amelyek gyerekekről szólnak, akik utat keresnek a vallással kapcsolatban. A másik részük azok nagyjából ezk folytatásai, amelyek a szereplők további felnőtt éveit meséli el, amelyek szintén a legtöbb esetben kapcsolatban állnak a zsidó chászidokkal )ez egy vallásos irányzat(. Azután: Van egy ilyen idézet: "mert mit ér az ész erő nélkül és mit ér az rő ész nélkül" Lehet hog ez fordítva van, de most igazából az a lényeg, hgy szerintetek, milyen nagyság rendben igaz-e. Igaz-e egy emberre? Vagy csak egy közöségre igáz, ahol kellenek, erősek is és eszesek is, akik kiegészítik egymás. Vagy egy harmadik variációra érvényes ez az idézet? Most pedig Romhányi sorozatom befejezéseképp jöjjön egy olyan vers, amit kizárólag fennhangon olvasva érdemes felolvasni:

Monoton
üget a süppedő; homokon
a sivatag lova,
a tétova teve
tova.
Hátán rezegve
mozog a
rozoga
kúp
alakú púp.
A helyzete nem szerencsés.
Apró, szemcsés
homokkal telve
a füle, a nyelve.
Sóvár szeme kutat
kutat.
Még öt-hat nap
kullog, baktat.
Az itató tava távol,
S oly rettentő; messze még az oázis.
Erre utal az alábbi fohász is:
  - Tevék ura!
  Te tevél tevévé engem eleve,
  teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.
  Te terved veté a tevevedelő; tavat tavaly távol,
  de tévednél, vélvén,
  vén híved neved feledve
  elvetemedve
  vádol.
  Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova,
  mivel levet - vert vederbe
  feltekerve - nem vedelve
  lett betelve
  a te tevéd szenvedelme.
  Te nevedbe
  legyen eme
  neveletlen tevetetem
  eltemetve!
S evezzevel ava teve
levelkévét kivilevelhevelteve.

Ma voltunk fürödni, hogy ne süljünk meg a 41 fokban (hogy ne legyen vita), hanem inkább megfőjünk. Hátha úgy finomabbak leszünk ;). Amiről tegnpap akartam írni, az az volt (ezt most csak annak ,aki nem unja még, vagy nem is hallotta tőlem.), hogy ha sikerül valakinek egy márkát teremteni, az milyen nagy előnyökkel jár. hogy miért? Azért, mert egy részt adhatják akár milyen drágán, az emberek vinn fogják a terméket, mint a cukrot, és olyankor már a minőségre se kell ügyelned. Aztán mivel cucc csak akkor márkás, ha van rajta ún. márkajelzés, ezőrt az egészből, ha logikusan végig gondoljuk (persze forgalmazói szemszögből) azért fizetnek az emberek rengeteg pénzt, hogy téged reklámozhassanak. Azért jó dolog a márkás cucc, nem? Hogy mit nem tesz a divat...

Ma mivel fürdős élményben volt részem ezért tennék ezzel kapcsolatban egy megjegyzést. Nekem egy idejig nem fért a fejembe, hogy, hogy lehet azt írni a nyári napról, hogy szikrázó napsütés, életet adó napfény. Én ezek helyett inkább olyanokat írnék, hogy bágyasztó, sőt sápasztó (bár ez logikátlan). Aztán megértettem, mikor bele mentem a vízbe. Onnan tényleg szikrázó és mikor kiszállsz a vízből, ha bele gondolsz, nem nagyon lennél meg a kellemes meleg nélkül ami megakadályozza, hogy fázz. Csodálatos :D:P

Lustább voltam én, mint mások.
Pihegettem. De ez már sok!

Jelentem: naggyon ügyes vagyok. Végre rátaláltam a bekezdés választó vonalra. Persze most is véletlenül. Akkor tehát:

Mán meg mögen elfölejtettöm, hogy mit akartam írni. Azt hiszem, a józan paraszti észbe beletartozik az, hogy emlékszem az olyan dolgokra amiket 10 perccel azelőtt még észben akartam tartani. És lenne mára még egy kérdésem: hogy a detektívek, vagy ilyesmik, azok humánosok, vagy reálosok? És hogy a humánosoknál is helye van a logikának, azt az is bizonyítja, hogy az ügyvédeknek logikusan kell bebizonyítaniuk, hogy a védencük nem bűnös, kevesebb büntetés érdemel ecetera... És: nem mindig jó hallgatni, de tényleg van olyan amikor igen, pl, ha nem akarsz butának látszani, de nem értesz valamit, csak az meg képmutatás. És: máma möghóttam a melögtőőü.

Bocsánat. Lehet hogy most nem tudok semmi értelmeset leírni majd, mert egy nem éppen publikus gondolat foglalkoztat annak nyomán, hogy blogokon olvasgattam.

A hétfői nap egészen a lustulásé és a pihenésé volt az utána következő 3, pedig a munkáé volt és lesz. A csiszolásal felhagytam, apukámnál dolgozok. Érdekes dolgokat lehet látni, boltolás közben. Volt g amerikai néni, aki csobogót vett az ajándék utalvnyokból, amiket a 70. szülinapjára kapott. Ő, mint rendesen az ottaniak , nagyon közvetlen volt és vidám (!).Ennek hatására felmerült bennem, hogy ha az ember odakint élhetne, miért jön vissza. Jó, lehete, hogy ottnem kapná a nyugdíját, de nem látszott egy templom egerének (pl autója is volt, annak ellenére, hogy nem tud vezetni). Aztán volt egy 84 éves néni is, aki a 33 éves unokájának az esküőjére készülvén jött be és volt egy olyan vásárló is, aki egy kisebb ajándékot akart választani, de végül 10000 ft értékben vásárolt. Na és amellett, hogy viszonlag nagy volt a forgalom, 3 és 5 óra között senki, de tényleg senki nem volt, már úgy bukott le a fejem...

Csábos voltam csitri jérce koromtól
Az érckakas rámugrott a toronyból.

De kedves volt velem ma andreew... Ez a bejegyzéseimben mostmár kicsit tül sokat is emlegetett egyén ma nagyon megdicsért. Igen, megdicsért, mivel azt mondta, hogy túl gyakran írok, és így az emberek nem tudnak követni. Ezzel tehát azt mondta, hogy velősebb a mondanivalóm Hugo-nál, Dumas-nál, Jókai-nál, Dante-nél, Jókai-nál, Petőfi-nél és minden olyan írónal, akinek a műveiből többet be bír fogadni egy átlag ember, mint egy oldal. Igaz, ez nem tesz kevéllyé, de jól esik, viszot sajnos utálom, ha hízelegnek nekem... Ja és bocs, de én erről már írtam. Csak meg akartam osztani egy érdekeset. Ilyenkor lehet ismételni, nem?

Nagon tetszik az új blogolos kinézet, de nem tudom, hogy az ablak megnőtt-e, és mennyire. Ez a kérdés azért merült fel bennem, mert eddig mindig az ablakhoz mértem a bejegyzést, kábé annyi volt az átlagos mondani valóm... De most azért zárom soraimat.

Azt hittem, a kókusz még éretlen.
Tévedtem.