Rengeteg blogon játam ma, azt hiszem elmondhatom. Voltak gagyik és még gagyibbak, de voltak értelmesek is közöttük. Nem ajánlok senkit, viszont valamelyest megnyugodtam, hogy nem olyan rosszak az arányok, mint hittem.

Most valami elmélkedés következik... bocsánat, következne, mert elfelejtettem. Gyűjtsetek légyszíves olyan dolgokat, amiknél nem elég, ha tudnál valamilyen lenni, de nem teszed (mint ahogy például régebben írtam, hogy az a komoly, aki  az esetek döntő többségében "vállalja" is a komolyságot, és nem az a fő ismertetőjegye, hogy folyamatosan egy közösség bohócát alakítja.) És ne feledjétek a szavazást, a bejegyzésekről, ami április végéig érvényes és aminek fogok csinálni aznap egy külön posztot. (ha el nem felejtem a nagy eszemmel.)

Félelmetes a net, meghülyült. Tegnap írtam valamit ide, aztán elveszett. Hogy hol van, azt nem tudom, de ledöbbentem.Ennyit elöljáróban.

Esszét kéne írnom. Jól nekiültem és megírtam a bevezetésé. Azután elmentem megkeresni a családot, puszta kötelességtdatból. Majd ettem egy almát, hogy nőjek (féléve uyanolyan magas vagyok), utána kikapcsoltam a hugom cdlejátszóját, hogy ne menjen hiába. Ezután becsuktam a fürdőben az ablakot, majd segítettem az osztálytársamnam és kiderült, hogy 84szer mondtam ki a nevét helyesen és elhatároztam, hogy mivel ez a negyvenkettő kétszerese, nem mondom ki 84napig. Megkerestem a naptárban, hogy mikor jár le. Május 18. Mindezt nem azért, hogy addig se kelljen esszét írnom. Áá, nem. Milyen rendes tudok lenni lyenkor. Megyek takarítani mindjárt. :D

ui.: Tegnap bezártam a mozillát, mielőtt elmentettem volna a bejegyzést. Gagyi internet. :D

Már másodjára csinálom azt, hogy bejegyzek 3 betűt, ugyanolyat, ez fontos! És azután írom meg csak a bejegyzést. Hogy miért? Azért, hogy az ktuális naphoz tartozzon a bejegyzés. Vannak még beteges dolgok.

Más téma: Miért csak a szívről és a veséről nevezünk meg alakokat? És ezáll valamilyen összefüggésben azzal a Bibliai igeverssel, hogy: ...én vagyok a vesék és szívek vizsgálója... Érdekes, nem? Aztán egy kicsit a könyvekről is szót kell ejtenem, tehát ajánlom mindenkinek Chaim  Potok akármely könyvét, amik általában a 2. világháború ideje alatt íródtak, ám egy kivételével egyben sincsenek borzalmak. Potok könyveit 2 nagy részre lehet bontani: az  első részbe tartoznak azok a könyvek, amelyek gyerekekről szólnak, akik utat keresnek a vallással kapcsolatban. A másik részük azok nagyjából ezk folytatásai, amelyek a szereplők további felnőtt éveit meséli el, amelyek szintén a legtöbb esetben kapcsolatban állnak a zsidó chászidokkal )ez egy vallásos irányzat(. Azután: Van egy ilyen idézet: "mert mit ér az ész erő nélkül és mit ér az rő ész nélkül" Lehet hog ez fordítva van, de most igazából az a lényeg, hgy szerintetek, milyen nagyság rendben igaz-e. Igaz-e egy emberre? Vagy csak egy közöségre igáz, ahol kellenek, erősek is és eszesek is, akik kiegészítik egymás. Vagy egy harmadik variációra érvényes ez az idézet? Most pedig Romhányi sorozatom befejezéseképp jöjjön egy olyan vers, amit kizárólag fennhangon olvasva érdemes felolvasni:

Monoton
üget a süppedő; homokon
a sivatag lova,
a tétova teve
tova.
Hátán rezegve
mozog a
rozoga
kúp
alakú púp.
A helyzete nem szerencsés.
Apró, szemcsés
homokkal telve
a füle, a nyelve.
Sóvár szeme kutat
kutat.
Még öt-hat nap
kullog, baktat.
Az itató tava távol,
S oly rettentő; messze még az oázis.
Erre utal az alábbi fohász is:
  - Tevék ura!
  Te tevél tevévé engem eleve,
  teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.
  Te terved veté a tevevedelő; tavat tavaly távol,
  de tévednél, vélvén,
  vén híved neved feledve
  elvetemedve
  vádol.
  Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova,
  mivel levet - vert vederbe
  feltekerve - nem vedelve
  lett betelve
  a te tevéd szenvedelme.
  Te nevedbe
  legyen eme
  neveletlen tevetetem
  eltemetve!
S evezzevel ava teve
levelkévét kivilevelhevelteve.

Tegnap voltam egy esküvőn. Sőt mitöbb életem eddigi legjobb esküvőjén. A hangulat nagyon jó volt, Izraeliből 5-öst kaptunk (értsd: mindenki zsidőhoz méltó aktivitássaltáncolt a különböző izraeli dalokra, és nem fáradtunk ki idő előtt...) Felvetődött benne a gondolat, hogy ilyenkor,mindenkinek az emlékei, vagy  jövője jut eszébe, hogy haj a mi esküvőnk már 5, 10, 15, 20, 30, 40 éve volt, és hogy mi is ilyenek voltunk, meg hogy szalad az idő stbb, meg a fiatalok, akik pedig tippeket gyűjtenek (például én is elhatároztam, hogy az én esküvőmön is lesz olyan fejjel lefelé lógatott csokrok, mint amilyenek az ifjú pár mögött voltak:P:D). persze ez rendesen így van minden ilyen fajta esményen, például, gyermek születéskor, szülinapkon és sajnos temetéseken is (bár ne lenne így...)...

A múltkor írtam a késői blogolásom okairól és ehhez még hozzájön még egy népi alátámasztás ami mostanában jutott eszembe mégpedig a következő: Nyugtával dicsérd a napot

Íme egy ember, akinek sikerült a lehetetlen - gondolta magában irigyen, mialatt Waldheim tömte magába a nyers sonkát és magyarázott. - Íme egy ember, akinek sikerült megrögződnie a neki megfelelő életkorban. Mert minden embernek megvan a maga egyedül megfelelő életkora, az biztos. Vannak, akik egész életükben gyermekek maradnak, és vannak, akik egész életükön át félszegek, fonákok, nem találják a helyüket, amíg egyszerre bölcs és szép öregasszonyok vagy öregemberek lesznek: hazaértek az életkorukba.

Ez igaz?