De kedves volt velem ma andreew... Ez a bejegyzéseimben mostmár kicsit tül sokat is emlegetett egyén ma nagyon megdicsért. Igen, megdicsért, mivel azt mondta, hogy túl gyakran írok, és így az emberek nem tudnak követni. Ezzel tehát azt mondta, hogy velősebb a mondanivalóm Hugo-nál, Dumas-nál, Jókai-nál, Dante-nél, Jókai-nál, Petőfi-nél és minden olyan írónal, akinek a műveiből többet be bír fogadni egy átlag ember, mint egy oldal. Igaz, ez nem tesz kevéllyé, de jól esik, viszot sajnos utálom, ha hízelegnek nekem... Ja és bocs, de én erről már írtam. Csak meg akartam osztani egy érdekeset. Ilyenkor lehet ismételni, nem?

Nagon tetszik az új blogolos kinézet, de nem tudom, hogy az ablak megnőtt-e, és mennyire. Ez a kérdés azért merült fel bennem, mert eddig mindig az ablakhoz mértem a bejegyzést, kábé annyi volt az átlagos mondani valóm... De most azért zárom soraimat.

Azt hittem, a kókusz még éretlen.
Tévedtem.

Nem tudom hogy mit fogok csinálni a nyári szünetben. Igazából, most annyir be vagyok lelkesülve, hogy azonnal szerentém kezdeni az iskolát. Nem, ennyire mégse izgultam be, de azért érthető a lelkesedés annak, aki tud róla, aki meg nem, hát övék a jövő, metrt biztos meg fogják tudni. A nyáriszünethez vissz térve: valószínüleg dolgozni fogok, de hogy mikor, és mennyit, és hogy, azt még nem tudom, csak azt tudom, hogy hol, de nem tudom, hogy tényleg meg lesz-e. Aztán még fogok segíteni a ház körül, ha akarom, ha nem, bár még az is jobb annál a punnyadásnál, amit tegap és ma műveltem, a lényeg, hogy ne legyn nagy hőség és ne legyen nagyon fárasztó. Fogok még egy csomót olvasni reményeim szerint, és sokszor megyek a könyvtárba, ha lehet (ha nem :P). Látjátok, ennyi az amit tudok csinálni, de ezeket sem érzem elegendőnek. Valami hiány van. Valahogy a szabadidő soha nem elég, de ha van, akkor meg csak azt érzi az ember, mint a 70-80 éves emberek: Az idő lassan elszivárog. Valahogy semmi nem hasznos, nem töltöm ki ha 200 év távlatából nézzük, nem töltöm hasznosan a vakációt. Valahogy nem tudom.De! Van remény! Leírhatatlan. Itt csalódik bennem az, aki azrt szereti a blogomt olvasni, mert jól meg tudom fogalmazni a gondolataimat. Ezt nem lehet leírni, az érzést kell átvenni.

(...)nem volt megelégedve a saját szavaival- érzte, hogy sehogy sem sikerül lefestenie azt a szenvedélyes költői érzést, amely azon a napon elöntötte, és amelyet őbelé is át akart önteni."(...)nem nem tudom jól elmondani"-ismételte és izgatottan elpirult(...)Pedig megértettem-gondolta[a másik(a szerk.->én)](...)(Lev Tolsztoj: Háború és béke, részle)->ezt várnám tőletek. köszönöm

Lehet, hogy felnőttem???(háháháhá)

Hát kedves Shine, nem lehet a kommentek ideje alapján meggyanúsítani senkit, mert most a 23.30 és 00.00 közötti félórában kommentelt O, Kiry, Kakadu, Bn és én is, de kakadu csak egy ember. Nekem ez alapján van tippem, aminek a kitalálásához nem kellett túl sok fantázia, és amihez csak a kétszeres meggyanúsításról és Kakadu azon kommentjérő kell tudni, ami arról szól, hogy szereti a franciát, meg az Anna Kareninát. hmm. Jut eszembe Shine, te tudsz olyan emberről (rajtad kívül), aki szereti a te osztályodban a franciát? és még annyi, hogy ez már kész krimi, és ez az Ügy (:D) is hozzájárult ahhoz, hogy észre vegyem, hogy nem csak az én fantáziám elrugaszkodott néha, hanem másoké is, és hogy mennyire hatással vannak rám azok amiket olvasok, pl jelen estben a krimik... Utálom a rejtély-t mint szót... Ja és ki az a P-csú?

hát a mai napom nem volt semmi...igaz, hogy nem volt első órám, de a második óra már egész más volt.Töri óra, felelés a Tanárúr kiválasztotta a felelőt, a legjobb tanuló akadozva felelgetett, aztán mikor a feléhez ért, Tanárúr megszólal egyes, mert nem tudott az utóbbi kérdésekre válaszolni (gondolom).Nagyon megindító volt, ahogy azt láttam, hog, ő aki mindig tanul, és aki a leglelkiismeretesebb az osztályból, pont ő kap egyest, aminek az egyetlen lehetséges oka az lehetetett, hogy tegnap szerda volt, és még így is biztos, hogy tanult. Nos vissza térve az eseményekre, ezekután jött a hidegzuhany, ugyanis én következtem, és abból a részből pont nem tudtam semmit óra előtt,és a felelés közben jegyzeteltem, mert ráadásul pont az az anyag a spanyol füzetemben volt, így aztán csak azokra emékezhettem vissza, de sikerült és végül négyest kaptam, bár utólag rossz érzés volt, hogy én pont nem tanultam meg ezt, és az osztálytársam, aki meg elvileg tudta, rosszabbat kapott nálam. 2 órakor meg felkerekedtünk, és elmentünk a Van Gogh tárlatra. Nekem tetszettek a képek, amik voltak, viszont, az nem tetszett, hogy egy csomó kép nem volt ott.

És most a gondolataim: Ma kissebb frusztráltság vett erőt rajtam, ugyanis belegondoltam, hogy ma már az emberek, alul értékelik a műveltséget, hiszen mondják ugyan és nagy dolognak számít a műveltség, de gyakorlatban, mondjuk egy munkahelyen nem nagyo számít érdemben az, hogy az ember mennyire olvasott, vagy mennyire van otthon a művészetekben. Ezek után felmerült bennem a kérdés, hogyha semmi haszna nincs, és valaki még is művelt akar lenni, akkor sznobnak nézhetik, merthogy ezzel ő csak felakar vágni? Szerintem viszont az a sznob, aki csak azért olvas valaki, hogy művelt legyen és legyen mit fitogtatnia.Na de hogy lehet megkülönböztetni azokat akik például az olvasásért magáért olvasnak, és azokat akik azért, hogy műveltnek mondhassák magukat, vagy azokat akik azért tanulnak meg egy hangszeren, mert az is a műveltség része és azokat akik azért játszanak hangszeren, mert zenerajongót. Ezt persze egy barát megtudja mondani, hogy a barátjánál melyik szindróma áll fenn, de ha egy külső szemlélő nézi a dolgokat, akkor simán és jogosan veszi egy kalap alá a sznobolvasókat és a rajongókat. Ez számomra egy igen aktuális kérdés, ami eléggé szomorú válaszokat tartogat számomra, aki simán csak olvasó, hiszen a műveltségetmeg se becsülik, és még akár előítéletek áldozata is lehetek. De olvasni kell és a lelkesedésem ezektől függetlenül töretlen marad!!!