Jelentem: naggyon ügyes vagyok. Végre rátaláltam a bekezdés választó vonalra. Persze most is véletlenül. Akkor tehát:
Mán meg mögen elfölejtettöm, hogy mit akartam írni. Azt hiszem, a józan paraszti észbe beletartozik az, hogy emlékszem az olyan dolgokra amiket 10 perccel azelőtt még észben akartam tartani. És lenne mára még egy kérdésem: hogy a detektívek, vagy ilyesmik, azok humánosok, vagy reálosok? És hogy a humánosoknál is helye van a logikának, azt az is bizonyítja, hogy az ügyvédeknek logikusan kell bebizonyítaniuk, hogy a védencük nem bűnös, kevesebb büntetés érdemel ecetera... És: nem mindig jó hallgatni, de tényleg van olyan amikor igen, pl, ha nem akarsz butának látszani, de nem értesz valamit, csak az meg képmutatás. És: máma möghóttam a melögtőőü.
Az ágycső; égnek mered, mégsem galambdúc.