De kedves volt velem ma andreew... Ez a bejegyzéseimben mostmár kicsit tül sokat is emlegetett egyén ma nagyon megdicsért. Igen, megdicsért, mivel azt mondta, hogy túl gyakran írok, és így az emberek nem tudnak követni. Ezzel tehát azt mondta, hogy velősebb a mondanivalóm Hugo-nál, Dumas-nál, Jókai-nál, Dante-nél, Jókai-nál, Petőfi-nél és minden olyan írónal, akinek a műveiből többet be bír fogadni egy átlag ember, mint egy oldal. Igaz, ez nem tesz kevéllyé, de jól esik, viszot sajnos utálom, ha hízelegnek nekem... Ja és bocs, de én erről már írtam. Csak meg akartam osztani egy érdekeset. Ilyenkor lehet ismételni, nem?
Nagon tetszik az új blogolos kinézet, de nem tudom, hogy az ablak megnőtt-e, és mennyire. Ez a kérdés azért merült fel bennem, mert eddig mindig az ablakhoz mértem a bejegyzést, kábé annyi volt az átlagos mondani valóm... De most azért zárom soraimat.
Azt hittem, a kókusz még éretlen.
Tévedtem.
