Ma izgalmas napom volt. Kilenc suliban leült óra után, amelyből 4 történelem volt, elmentem a nagynénikémhez és mivel őt nem találtam otthon, ezért úgy döntöttem, hogy elgyalogolok a felvonulási térre keresztül a városligeten, teljes menetfelszerelésben. Ezután nincs mit csodálkozni azon, hogy az első dolgom az volt, hogy megkeressem a ruhatárat. Nem volt biz ott egy szem sem. Tehát két táskával a nyakamban végig néztem a kiállítást szép szisztematikusan, pont háromszor többet sétáltam a kelleténél. Ezután úgy döntötttem, hogy játszom egy kis felülünk-az-első-buszra-ami-nagyjából-hazafelé-tart –ot. Épp szerencsém volt és egy olyan trolira ültem fel, ami egyenesen a szállásom előtt 150 méterre tett le. A buszon még hívott a nénikém, hogy most indul a munkahelyéről. Persze mondtam, hogy jó, akkor kivárom azt az egy órát amíg hazajön. Szerencsére sikerült hamarabb befutnia, így végre ellazíthattam tagjaimat és a végére járhattam a Kárpáthy Zoltánnak.

 ps: Ma olvastam valakinél, hogy pont egy éve volt "Az Ostrom" és természetesen büszkék. Én nem ítélem el őket, de...(egy szóval rengeteg kifogásom van ellenük) 

Ma voltunk fürödni, hogy ne süljünk meg a 41 fokban (hogy ne legyen vita), hanem inkább megfőjünk. Hátha úgy finomabbak leszünk ;). Amiről tegnpap akartam írni, az az volt (ezt most csak annak ,aki nem unja még, vagy nem is hallotta tőlem.), hogy ha sikerül valakinek egy márkát teremteni, az milyen nagy előnyökkel jár. hogy miért? Azért, mert egy részt adhatják akár milyen drágán, az emberek vinn fogják a terméket, mint a cukrot, és olyankor már a minőségre se kell ügyelned. Aztán mivel cucc csak akkor márkás, ha van rajta ún. márkajelzés, ezőrt az egészből, ha logikusan végig gondoljuk (persze forgalmazói szemszögből) azért fizetnek az emberek rengeteg pénzt, hogy téged reklámozhassanak. Azért jó dolog a márkás cucc, nem? Hogy mit nem tesz a divat...

Ma mivel fürdős élményben volt részem ezért tennék ezzel kapcsolatban egy megjegyzést. Nekem egy idejig nem fért a fejembe, hogy, hogy lehet azt írni a nyári napról, hogy szikrázó napsütés, életet adó napfény. Én ezek helyett inkább olyanokat írnék, hogy bágyasztó, sőt sápasztó (bár ez logikátlan). Aztán megértettem, mikor bele mentem a vízbe. Onnan tényleg szikrázó és mikor kiszállsz a vízből, ha bele gondolsz, nem nagyon lennél meg a kellemes meleg nélkül ami megakadályozza, hogy fázz. Csodálatos :D:P

Lustább voltam én, mint mások.
Pihegettem. De ez már sok!

Ma semmit nem csináltam. Sem itthon, sem az iskolában. Na jó, ott azért igen, mert például rendszeresen sikerült belepofáznom khmm elnézést, szóval sikerült megválaszolnom azt Biblia órán, aminek megválaszolása a javítók feladata lett volna...

Kitaláltam egy "okosságot": Ha szeretsz valamit, hagyd ott, ha visszajön hozzád, akkor a tied, ha nem, akkor sosem volt a tied. Főleg így van ez a csokival...Ez nagyon erőltetett...

Francia címeimet pedig nyugodtan lehet nyílt támadásnak tekinteni a reálosok ellen (pl. akik szeretik a törit :D)

Lehet, hogy nyilvánvaló, de lehet, hogy valaki számára kérdéses, hogy miért mindig este, vagy délutáén, de legalábbis a nap második felében írok mindig.Ez azért, van, mert iskola időben egyrészt akkor érek rá, másrészt, reggel, még nincs mondani valóm.Reggel, még nem gondolkoztam annyit, nincs mire vissza emlékeznem, nincs meg még az aznapi tapasztalatom. Egy kicsit olyan ez, mint az élet, ritkán van olyan fiatal, aki tapasztalt, akinek van mondani valója, (én nem tártozom ezen kivételek közé, még mindig rengeteg dolog van, amiről nem tudok, ennek következtében, mglehet, hogy gyakran badarságokat írok a tapasztalatlanságom miatt, csak, senki nem hajlandó olybá fárasztani testét, hogy kijavítson...) legtöbbször az öregek a bölcsebbek és tapasztaltabbak, tehát kb. ugyen ez van napi szinten is szerintem, csak kicsiben.

Ma olvastam valakinek a blogját, és azt írta, hogy nem ír hosszan, mert az emberek úgy se olvassák el, ha hosszan ír. Szerintem, ez nem jó hozzáállás, mert az emberek így is túl keveset olvasnak, hát még ha lovat adunk alájuk!!! Ne csodálkozzunk, hát, ha a nyelvtudósok a magyar emberek szókincse miatt panaszkodnak. Bezzeg a káromkodásra arra aztán van szavuk az embereknek olyan kifejezően tudnak az emberek káromkodni, memg adják a módját, hogy minden lehelletnyi árnyalatot meg lehessen különböztetni. Ezt hívom én a primitivitás kifinomultságának...