Én vidámságra teremtettem. Hatalmas felfedezés. Tulajdonképpen így van ezzel mindenki. Mondjuk én legalább észrevettem =). Persze szeretek merengeni. Például az jó, amikor szombat esténként megyünk haza autóval, és nézegetem a szomszédos autókban ülő emberkéket, és visszanéznek. Régebben például találtam olyan embert, akiről első látásra azt mondtam, hogy nagyon szívesen megismerném.

Lehetne azt mondani, hogy meséltem. De nem azt tettem, úgyhogy mégsem. Inkább próbáltam vakon gépelni, úgy, hogy csak az eredményt lássam a monitoron. Hát mit ne mondjak, nem voltam túl nagy ász...

Nos rszántam magam, hogy meséljek egy kicsit, de azt is csak vázlatosan, hogy senkinek a jogait meg ne sértsem (ha már egy ügyésznek volt az esküvője :P). Azzal kezdeném tehát, amikor a menyasszony eltávozott. Tehát én ittam egy tejes kávét, ami nagyon gyengusz volt, aztán elmentem és írtam. Mármint eljöttem és írtam ide, majd elmentem fürödni és kirittyenteni magam a végn, mikor már megszárítottam a hajam, be is zseléztem, ami olyan jól sikerült, hogy menten megmostam mégegyszer a hajam és szenvedtem aazal, hogy beállítsam tökéletesre. Ezután fél órai rohangálás után elindultunk. Miután megérkeztünk, hamrosan el is kezdődött az ünnepség. Szerintem nagyon szépek voltak együtt. Ezután jött a vacsora, majd különböző programok, és végül a közös tánc. Ez is nagyon jó volt, és nagyon remélem, hogy a menyasszony és a vőlegény, illetve most már házaspár is úgy vélte, hogy ez a tánc legalább olyan jó volt mint a többi eddigi. Természetesen a jókívánságok és a többi sem maradt el, azokat csak én felejtettem el. A végén írtam egy nagy litániát a kiskönyvükbe. Mire mindez megtörtént, már csak egy húsz körül volt a létszám és egy 8-an körbe ültünk és bibliai barkóba volt, aminek az egyik kulcsszava a jellemző volt, majd valaki javaslatot tett az asztal hallgatásra, ami úgy történik, hogy a fejedet 90 fokban elfordítod és füledet szorosan az asztalra tapasztva csukott szemmel hallgatod, hogy mit üzen neked (ezt álltalában az emberek egy pár pohár whisky után szokták tenni). Eztán megtértünk sátorainkba és ott találtuk az ifjú párt, akiktől 1 óra tájt újfent elbúcsúztunk és útjára eresztettük őket.

ui: és nem csak én nem tudom elképzelni, hogy ez megtörtént. Mesébe illő.

Egy ember kakasokat tartott a házában. Mikor talált egy eladó szelídített foglyot, azt is megvette és hazavitte, hogy együtt nevelje amazokkal. Azok azonban csipkedni kezdték, és üldözték, úgyhogy a fogoly elbúsult, és azt hitte, azért nézik le, mert más fajtából való. Kevéssel később azonban, ahogy látta, hogy a kakasok egymás ellen is viaskodnak, és nem hagyják abba, míg nem véreznek, így szólt magában: "Én már nem is neheztelek ezekre, amiért megvertek, mert látom, hogy még egymást sem kímélik." A mese bizonyítja, hogy az eszes emberek könnyebben elviselik mások gőgjét, mikor látják, hogy azok az öveiket sem kímélik.(Aesopus)

Remény keltő. ÉS ha még adj Isten, eszem is van, akkor elbírom viselni az olyan embereket...

Na, ma éppen lenne időm beteljesíteni a feladatomat, és akkor annyi elég is lenne mára. DE! Megfutamodatam. Ma végre valahára befejeztem a csiszolást. Tehát akkor jöhet a festés, majd a játszótér lehántása. Mert hámlik. Komolyan. Ránézek és elkezd felválni. De nem esik ám le, csak élkezd felválni. Éppen annyira csak, hogy csúnya is legyen, meg nehéz is legyen leszedni. De nem olyan ám kérem, hogy jól van, akkor elszákjtjuk, úgy ne olyan csúnya. Nem, szépen le kell húzni, amíg vége nem lesz. Persze ahhoz hogy a végére érj, át kell másznod az egész játszókán, és marad utn egy hatalmas sebhely, ami még rondább, mintha úgy hagytad volna. Ha mégsem kezdenél vele semmit, akkor viszont szinte könnyesen néz rád a mászóka, hogy szabadítsd már meg attól a csimbóktól. Nem lehet ezt bírni Ezért tehát most le kell hntanom az egyészed, és újra festenem. És írni szeretnék majd ey mesét. Egy mélyebb értelmű mesét. Lehet, hogy majd később. Ha lesz mélyebb értelmem.:D