Nagy megrázkódtatást éltem át. Ugye tudod kakadu, hogy ha szívdobogást kapok, annak nem te leszel az oka, mármint ha a szószorors értelmében vesszük.  Ez utóbbi mondatom nem volt értelmes. Viszont, hogy folytassam: kakadu, 1: te hogy találtál rám? 2: neked nincs blogod? Vagy nem szeretnél? 3: Más neveken ugye nem írtál?

Most abba hagyom az üzengetést, mert végülis annak nem itt van a helye, de ezeket muszáj volt megkérdezzem. Ma nem nagyon történt semmi, hacsak nem az, hogy megtaláltam a tologatós kirakót, amit eddig senki nem tudott kirakni, és nekem sikerült most mégis, mert beszámoztam, és úgy könnyebb :P. Ez amúgy tegnap volt. de ma meg találtam egy tök jó francia kifejezést a háború és békében, vagyis inkább összetett szót, de azt tartogatom más alkalomra.

Ma semmit nem csináltam. Sem itthon, sem az iskolában. Na jó, ott azért igen, mert például rendszeresen sikerült belepofáznom khmm elnézést, szóval sikerült megválaszolnom azt Biblia órán, aminek megválaszolása a javítók feladata lett volna...

Kitaláltam egy "okosságot": Ha szeretsz valamit, hagyd ott, ha visszajön hozzád, akkor a tied, ha nem, akkor sosem volt a tied. Főleg így van ez a csokival...Ez nagyon erőltetett...

Francia címeimet pedig nyugodtan lehet nyílt támadásnak tekinteni a reálosok ellen (pl. akik szeretik a törit :D)

Különleges ember vagyok. Nem, ez nem a túltengő egoizmusom egyik megnyilatkozó formája, mert mindenki különleges. Erre van olyan aki azt mondaná, hogy tehát senki sem az, mert ha mindenki különleges, akkor az már nem feltűnő, ezek szerint, már nem is különleges. Van azonban ebben egy kis bibi, mgpedig az, hogy ráadásnak az emberek is különbözőek, amiből adódik, hogy mindenki más és más dolog miatt különleges, vagy ha nem is adódik, de mégis csak így van. Tehát mivel mindnekinek a különlegessége másban nyilvánul meg ezért, még ha mindenki különleges is, még akkor is különbözik a többiektől. Ez olyan mintha azt mondjuk hogy pl mindenki beteg (távol legyen) de közben mindenki másban szenved.

Összesen 13 oldalt haladtam a Háború és békével, annak ellenére, hogy itthon voltam egyész nap de ez persze nem csak az odaszánt időn múlott hanem azon is, hogy még mndig nagyon sok benne az ama nemes nyelven kimondott és leírt szó és én próbálom mindig a fordítás nélkül megfejteni amit ír, és ahhoz egyrészt el kell olvasni a francia szöveget (mert amúgy nem tudom, hogy ki az, aki el szokta olvasni, mert én még a kiejthetetlen neveket is sokszor csak 40. említésre olvasom el.) meg ugye gondolkozni is kell rajta.

...A százados lába úgy ficamodott ki, hogy
Prücsök később ismét megváltoztatta a hangulatát, és belelökte egy
gödörbe. Az ilyen alattomos, hirtelen támadásokhoz értett. Szépen jobb
felé nézett, mint aki a felhők látása közben szomorúan tűnődik, és egy
andalgó mozdulattal bal felé tolta rettenetes méretű egyetlen cipőjét,
azután zutty!...
Ugrott és dőlt, neki a megbotlott, jóhiszemű
kísérőnek, hogy ez botlási ívét parabolává nyújtva, belerepült fejjel a
pályatest javításához szükséges habarcsos verembe.
Ezután, már csak a rövidség okáért, három ízben
fejbe ütötte a felbukkanó futárt, míg ez végül felhagyott a
kísérletekkel, és elalélt.
- Szegénykém... - mondta ekkor Prücsök, ölébe vette
az anyagilag, erkölcsileg, testileg és lelkileg teljesen ruinált
Deboulier fejét, gyengéden simogatta, és keservesen sírt.
Azután körülnézett, letakarta verembe hullott szerelme tárgyát az útburkoló munkásház kiszakított ajtajával, és ráült.(Rejtő Jenő: Az ellopott futár)

Hát ez nem Janikovszki.

Vajon tényleg igaz, hogy mindent az első benyomás dönt el? Ha igen, akkor nekem a Háború és béke az egyik kedvencem lesz. Hogy miért? Mert az egész regény egy öt sornyi francia szöveggel kezdődik és utána sem hagyják abba a szereplők egy ideig e nemes nyelv használatát (már érzem az ellenállást, ami ezen kijelentésemet fogja fogadni :P). Ez az utóbbi pár sor tehát azt jelentette, hogy egyrészt kiol elolvastam az Elfújta a szél-t és persze hogy neki kezdtem a Háború és békének. Én szerintem egyike vagyok azon keveseken akiket megnyugtatott az Elfújta a szél vége, és ráadásul tetszett is a vége. Komolyan nem az, hogy Scarlettnek összejött minden, hanem az, hogy még mindig nem adta fel az emlék temetéses taktikáját, és rájött, hogy igazából neki nem is a barátok kellettek, hanem Tara. Legalábbis én ezt képzeltem, hiszen minden csapást kibírt idegösszeroppanás nélkül, mivel tudta, hogy a földje még mindig megvan. Ez ha nincs is így benne a könyvben, szerintem azért lehet valami ilyesmit kiolvasni a sorok közül, vagy nagy a fantáziám, és beleképzelem, de legalább ez értelmes.

A kórus jó lesz, csak nagyon meleg van a színpadon, ami nem túl kellemes az orrunknak. De különöse jó lesz, sak az a ba, hogy ma a főpróbára már elfáradtunk, de hát ez nem is igazán csoda. Teht akkor: Mindenki nézzen minket Május 27-én 11 órától az ATV-n!!!