Na, ma éppen lenne időm beteljesíteni a feladatomat, és akkor annyi elég is lenne mára. DE! Megfutamodatam. Ma végre valahára befejeztem a csiszolást. Tehát akkor jöhet a festés, majd a játszótér lehántása. Mert hámlik. Komolyan. Ránézek és elkezd felválni. De nem esik ám le, csak élkezd felválni. Éppen annyira csak, hogy csúnya is legyen, meg nehéz is legyen leszedni. De nem olyan ám kérem, hogy jól van, akkor elszákjtjuk, úgy ne olyan csúnya. Nem, szépen le kell húzni, amíg vége nem lesz. Persze ahhoz hogy a végére érj, át kell másznod az egész játszókán, és marad utn egy hatalmas sebhely, ami még rondább, mintha úgy hagytad volna. Ha mégsem kezdenél vele semmit, akkor viszont szinte könnyesen néz rád a mászóka, hogy szabadítsd már meg attól a csimbóktól. Nem lehet ezt bírni Ezért tehát most le kell hntanom az egyészed, és újra festenem. És írni szeretnék majd ey mesét. Egy mélyebb értelmű mesét. Lehet, hogy majd később. Ha lesz mélyebb értelmem.:D