socially pingvin


Meglepetés

2008. május 05. - döm

Ad.1: Új dizájn, tessék meglepődni, hogy még nincs is nyár, felháborodni az ihlető dal szövegén (itt ), és építő, értelmes kritikát hozzáfűzni, valamint nem től gyakran frissítgetni, illetve ha igen, akkor a hangszórót kikpacsolni, mert a zene igen idegesítővé válhat tizennyolcadszori újraindulásra. Valamint akinek nincs bekapcsolva a hangfala, az pedig sürgősen aktiválja és hallgassa meg a számot, amiből összeállt az egész dizájn.

Ad.2: Ezentúl hosszúkat kell írnom megint, hogy kitöltsem a rendelkezésre álló méteres helyet. (na jó, ne tssék aggódni, csak vicceltem).

Ad3: Tessék szavazni a másik bejegyzésnél a bejegyzésekre. Eddig összesen 3 szavazat érkezett azt hiszem. Mondjuk azért nem is vártam el, hogy olvassatok, vagy esetleg olybá fárasszátok agyatokat, hogy visszaemlékezzetek a bejegyzésekre.

Ad4 (ami a második, de szinté utolsó akart lenni :P): Anno a Bornemiszás próba felvételni volt ilyen, hogy mondj a meglepetére szinonímát. A szinoníma szótár sem adott rá mást ki, csak azt, hogy ajándék. Csakhogy nem minden meglepetés ajándék. Úgyhogy az okosok szívtak című epizódot láthatták.

Bölcselkedés

Az ember mindig azt hiszi, hogy van remény. Én is ezért nem tudom kiadni magamból a keserűséget, mert reménykedek, pedig közben tudom, hogy nincs okom rá, és azt is, hogy ha nem jutok be, akkor sem történik semmi. Azt a kort pedig sajnos(?) kinőttem, amikor azért sírtam, hogy sajnáljam magamat. Túl tárgyilagos, és szánító vagyok. Hiába írok ki szomorú idézeteket, meg hogy fáj, közben mindvégig ott van egy hátsó gondolat, hogy nem lesz semmi. Ott van a gondolat, hogy az emberek nem azért szeretnek, mert bekerülök a pályázat 50 nyertese közé, vagy nem, és nekem is maximum 4 nappal tovább kell iskolába járnom. Túlélem, hála Istennek egész jó osztálytársaim vannak. De reménykedem még.
Abban, hogy a tábor időtartama alatt fogok sírni. Egyébként a sírást évek óta elfojtom magamban, mert az nem férfias, vagy mit tudom én. De igenis, az őszinteséghez hozzátartozik az is, hogy ha keserű vagy, úgy tudj sírni ,mint egy kisgyerek. Dávid is sírt, mégsem mondja senki róla, hogy nyálas, érzelgős ember volt. Az emberek el vannak ezzel kapcsolatban is tévedve. Mivel az emosok mindent túldramatizálnak, a Bpg-sek teszem azt annál is inkább megtagadják az érzelmek kifejezését. pedig nem kell teljesen elfojtani magában az embernek azt, amit érez, egy normális szinten igenis kifejezheti a bánatát. Valahogy ebben megkell találni az arany középszert.
süti beállítások módosítása